Kiadás éve: 2011
Kiadó: Paper Bag
Műfaj: Synthpop/New Wave/Dark Wave
Ezt hallgasd meg: Beat and the Pulse
A szintipop az utóbbi időben megintcsak nagyon felkapottá vált. Bár szerény véleményem szerint a '80-as években tett diadalmenetét már sosem fogja újra utolérni, azért masszívan ott van a mai zenei színtéren is. Leginkább 2008 környékén indult meg újkori felvirágzása, 2009-ben pedig olyan szinten elburjánzott az elektronika, hogy még az addig erősen gitárcentrikus indie zenekarok (lásd: Editors, Franz Ferdinand, stb.) is egy-egy elektronika-központúbb albummal jelentkeztek azidőtájt. Nincs is ezzel semmi probléma, a szintitpop mindig is fontos műfaj volt. És bár a régi nagy nevek (pl.: Depeche Mode) albumról-albumra alulmúlják önmagukat, a friss szintipop bandák mégis rendre megmentik a műfajt az enyészettől. Az Austra egy háromtagú kanadai banda Toronto-ból. Zenéjüket könnyű lenne beskatulyázni a szintitpop jelzővel. A new wave ugyanis nagyon masszívan jelen van a dalaikban. Igen ám, de nem holmi tingli-tangli formációval állunk szemben akik egynyári slágerekkel bombázzák a népet! Az Austra zenéje iszonyatosan sötét színezetű. Szokták rájuk a "dark wave" jelzőt aggatni. Nos, maximálisan meg is érdemlik. A dalszövegek fájdalmasak, szomorúak, legtöbb esetben olyan sötétek mint az éjszakai égbolt. Leginkább a The Knife és a Ladytron stílusvilágával tudnék párhuzamot vonni de a dalok hallgatása közben könnyen eszünkbe juthat Zola Jesus is. És bár az Austra jónéhány szerzeménye úgymond "táncparkett-kompatibilis", mégis inkább akkor mutatják ki igazán a foguk fehérjét mikor egyedül, otthon hallgatjuk őket. Mondjuk este. Szakadó esőben. A lett származású Katie Stelmanis hangja valami egész elképesztően gyönyörű. Vegyétek még hozzá a retró-szintikkel megtámogatott dark wave hangzást, a jéghideg atmoszférát és végezetül egy olyan elegyet kaptok amely szimplán megbabonáz majd benneteket. A Feel It Break az Austra debütáló lemeze. És basszus, ennél erősebb bemutatkozást nem is készíthettek volna.
Már a kezdő Darken Her Horse is abszolút magával ragadó. Nagyon szépen épül fel. Katie Stelmanis énekhangja pedig a dal második felében teljesedik ki igazán, de akkor olyannyira hogy az ember beleborzong. Zseniális. A Lose It folkos dallamvilággal kezd, aztán a végére elszállós, majdhogynem trance -szerű slágerré kerekedik. A The Future elején nagyon aranyosan szól a zongora, aztán persze beindul a dal és klassz kis futurisztikus balladává növi ki magát. Kedvencem benne az "I saw the future..." -szövegrészlet. Később megmagyarázom, miért. A Beat and the Pulse egy nagyon kemény partihimnusz lehetne hogyha az Austra a mainstream vonalon mozogna. Szörnyen jók benne a szintetizátoros alapok. Akinek bejött a Drive című film zenéje, az örülhet: az Austra kb. végig ilyen alapokat szállít. Semmi giccs, csak a jéghideg szintetizátorok. Ó, és persze Katie éteri hangja amelynek varázslatossága a soron következő Spellwork esetében is megmutatkozik. Azt hiszem ez a kedvenc dalom az albumról. Gyönyörű, brutálisan jól szól és kicsit a Crystal Castles hangzásvilágára emlékeztet. A The Choke sajnos már nem ennyire kiemelkedő de összességében teljesen rendben van. A Hate Crime csilingelős, a The Villain azonban újfent teljesen magával ragadó és kifejezetten jól áll neki a dob erőteljes lüktetése. A Shoot the Water zongorára kihegyezett dalocska, a szomorkás The Noise esetében pedig végre előkerül a gitár is. Az albumot a végig zongora-központú The Beast zárja. Szerintem lezárásnak tökéletes választás volt ez a szerzemény. Az egy dolog, hogy Katie kíváló dalszerő-énekes de ez utóbbi dalban azt is megmutatja, hogy a zongora mögött is megállja a helyét. Ha a lemez összképét tekintjük, akkor azt lehet mondani, hogy a Feel It Break egy nagyon erős album lett. Saját műfaján belül is kiemelkedő de talán még azoknak is tetszhet akik nincsenek túl nagy barátságban a szintipop műfajával. Inkább egyfajta mágikus utazás az amelyet a Feel It Break prezentál. Olyan mint valami hatalmas, mesebeli erdő közepén bolyongani a félelmetes éjszakában. Körölöttünk pedig baglyok huhognak, és különféle megnevezhetetlen lény szaladgál a bokrok alatt. Hűvös van és a Holdat rendre eltakarják a meglepően hatalmasra nőtt fák. Na, valami ilyesmi atmoszférát képzelek el én ennek az albumnak.
Értékelés: 10/8
