Talán fura lehet, hogy egy viszonylag régi - 2014 végi - Assassin's Creed játékról írok, de számomra ez a legfontosabb AC epizód mind közül. Meg is magyarázom miért, ám előbb muszáj írnom pár szót a sorozatról. Szóval annak idején nekem az Assassin's Creed teljes érdektelenségbe fulladt. Emlékszem amikor mindenki csodát várt tőle 2007-ben és emlékszem arra is, mikor nem sokkal később elhozta a megváltást Ezio kalandjaival. Connor és a III. rész Amerikába áthelyezett történeti szála nekem már az elejétől kezdve teljesen unszimpatikus volt, a Black Flag azonban az első percétől kezdve beszippantott, és rengeteget kalandoztam a Karib-tengeren Edward kapitánnyal és mindig lelkes legénységével. ITT örvendeztem is a játékról. Aztán egy kis kihagyás után a Rogue vezetett vissza az asszaszinok és templomosok örökös harcába. Egész korrekt áron szereztem be PS Store-ról, még januárban.
A helyszín és a történelmi kor azonnal levett a lábamról. A hétéves háború. A 18. század nagy konfliktusa, mely végigsöpörve Amerikán, Európán és Ázsián, felégette a világot. 1752-ben járunk, a mai Egyesült Államok földjén, negyed évszázaddal a függetlenségi nyilatkozat megszületése előtt. Amennyire nem tetszett mindez a III. részben, annyira magával ragadott itt. Mondjuk mindehhez kellett egy erős történet, és egy szimpatikus protagonista is. Shay Patrick Cormack a Testvériség ellensége. Az asszaszinból lett templomos megdöntheti a rendet, melynek néhány évvel ezelőtt maga is tagja volt. A korábbi részekben már oly sokszor látott fura ultramodern ereklye utáni harc egész érdekes, ám ennek megtalálása és hatalmának megismerése ezúttal nem a sztori végét, hanem tulajdonképpeni kezdetét jelenti. Amikor ugyanis Shay egy Benjamin Franklin által végzett kísérlet során valószerűtlen pontossággal megtudja, hogy hol rejtezik az ereklye, különösebb hezitálás nélkül odautazik, majd véletlenül sikerül elszabadítania az ősi, idegen istenek által hátrahagyott tárgyat. A nagy tűzvészekről szóló wiki-bejegyzéseket olvasóknak ebből már ki is derült: az 1755-ös nagy lisszaboni földrengés bekövetkezte így aztán nekünk tudható be. Shay lelkiismerete nem igazán bírja el a nyomást, fellázad az akciót elrendelő Achilles ellen, végleg összeveszik régi barátjával, és hátrahagyja a Testvériséget. Ettől a ponttól kezdve templomosként éli tovább életét, és ebben igen sok segítséget is kap.
Az Észak-atlanti óceán tele van veszéllyel
Ez egy roppant fontos eleme a játéknak. Mármint a "másik oldal" megismerése. Shay pálfordulása egy teljesen másik, új oldalát mutatja be az Assassin's Creed sorozatnak. Mondhatnánk, hogy az "ellenség" bőrébe bújva még izgalmasabb tevékenykednünk, ám a helyzet jóval árnyaltabb. Nincs már jó és rossz, fekete és fehér. Hősünk két fronton indul csatába: felveszi a harcot hajdan volt mentorai ellen, miközben a hétéves háború amerikai eseményeiből, a francia és indián harcokból is kiveszi a részét. Ha ez nem egy komplex történeti szál, akkor semmi nem az. A játék az Assassin’s Creed III, a Black Flag és a Unity epizódokat kapcsolja össze - igencsak frappánsan -, olyan rég látott szereplőket vonultatva fel, mint Haytham Kenway, Adéwalé és Achilles. Az amerikai területek végső felosztásáért folytatott háború csak nevében szólt a franciákról és az indiánokról, igazából a franciák vívták a britek ellen, mindkét oldalon kiegészülve szövetséges indián törzsekkel. Ennek a hajnalán járunk, kilenc véres, és kegyetlen év vár most ránk. Szerintem a sztori csillagos ötöst érdemel. Engem szinte végig lekötött, a vége pedig valami egészen zseniális. A játék vége ugyanis egy az egyben a Unity eleje, csak más szemszögből. De Shay kalandjai messze sokkal izgalmasabbak mint a durcás kölyök Arno, vagy épp Connor missziói.
Az eseményeknek az Észak-atlanti óceán, az Appalache-hegység völgye, Alabama és New York állam, illetve többek között a kanadai Québec tartomány ad otthont. Mindezt három nagyobb területre osztja a játék: New York, River Valley, és North Atlantic. Ezek közül nekem New York nem igazán tetszett. Nem volt rossz ötlet betenni, de túl nagy, és nem túl érdekes. A látvány a PS3 és az Xbox 360 technológiai szintjének megfelelő, a korábbi szabadon bejárható és hatalmas terek megvannak ezúttal is, gyönyörű a téli vidék, a naplemente és a napfelkelte - néhányszor előfordult, hogy megálltam pár hosszú percre gyönyörködni a tájban. North Atlantic ad otthont a fagyos, havas területeknek. Itt sok olyan helyre is ellátogathatunk, melyek csupán jeges barlangokat, halálos mélységeket, és egy-egy hatalmas hajóroncsot tartogatnak nekünk. Shay ugyan tud úszni, de a hideg vízben pillanatok alatt elkezd fogyni az életerőnk, ergo csak óvatosan az úszással ebben a régióban. A szárazföldi vadászatot a puskaporosnál jóval csendesebb légfegyverek teszik izgalmasabbá (számomra a leghatásosabb a megőrjítő nyilak voltak), de fejlődött a hajózás is. Immáron ellenségeink is meg tudnak minket csáklyázni, aminek a vége az, hogy ők szállnak át a mi fedélzetünkre, mi viszont tudunk például égő olajjal támadni, ami a tengeri ütközeteinket a korábbiaknál is kockázatosabbá teszi. A hajónk neve egyébként Morrigan, merülésre és méretre kisebb, mint a Csóka volt, cserébe viszont jobban manőverezhető, amire szükségünk is lesz. Rengeteg időt fogunk a fedélzeten tölteni, az északi vizek fagyos áramlatainak következtében pedig hatalmas jégtáblák, és jéghegyek is nehezítik utunkat. Érdemes minél előbb felfejleszteni hajónkat, mert a nagyobb zsákmány elérése érdekében erősebb ellenséges hajókkal kell megküzdenünk. A dohányt pedig mindig adjuk el.
A Morrigan felfejlesztve igen hasznos fegyverünk lehet
Lehet ezúttal is kraftolni, gyárthatunk magunknak saját felszereléseket, de vásárolni is tudunk természetesen. A legtöbb saját holmihoz vadásznunk kell, mert állatprémekből tudunk kraftolni cuccokat. Igen ám, de ha elég pénzt gyűjtünk össze, akkor ezeket a prémeket akár meg is vásárolhatjuk a vegyesboltokból. Ez egy hatalmas könnyítés, nyugodtan kihagyhatták volna. Én, mikor már befejeztem a küldetéseket és csak a gyűjtögetést csináltam, konkrétan elvertem több ezret egy vegyesboltban, hogy 100%-ra húzzam fel Shay-t a megvehető cuccokkal. Nem sok értelme van - még egy nyamvadt trophy se jár érte - de maximalistáknak javallott időtöltés. Ahogyan az összes gyűjtögethető tárgy összeszedése is. Szerezhetünk kincses térképeket, háborús leveleket, Animus töredékeket, dalkottákat, property-tárgyakat, rengeteg kincsesládát és "értékesebb" tárgyakat is, mint például Viking-kardok, de adott a lehetőség barlangrajzok felfedezésére is, melyek pár egész érdekes legendát mesélnek el. Ha pedig elegendő pénzünk van, felújíthatunk romos épületeket is, melyek aztán tovább termelik nekünk a bevételt. Ugyanígy igaz ez a saját hajóflottánkra is, mely már a Black Flag idejében is tök klassz "minijáték" volt, itt is menedzselhetjük kedvünkre. Időgyilkos epizód lett tehát a Rogue is, nem vitás.
Titokzatos ősi barlangokba is látogathatunk
Nekem River Valley tetszett a leginkább a játék helyszínei közül. Tele van kisebb, de remekül kialakított területekkel, ahol kedvünkre barangolhatunk. Az Assassin's Creed játékok mindig is jók voltak pályatervezésben, itt sincs ez másképp. Szédítő magaslatok, eldugott barlangok, vízesések, mocsarak, kisebb falvak és dús erdők színesítik a palettát. Hab a tortán, hogy bizonyos helyekről kapunk kis leírást is az adatbázisban. Meglepődtem, mikor az egyik első meglátogatott helyszínem ott Sleepy Hollow, azaz Álmosvölgy volt. A valóságban is létező város korhű mása hatalmas élményt jelentett számomra, már csak azért is, mert imádom Tim Burton azonos című 1999-es filmjét. Nagyon klassz volt látni a híres templomot és a hidat, melyen Ichabod Crane először megpillantotta a fejnélküli lovast. Apró easter egg, hogy maga a fejnélküli feltűnik a játékban is ezen a helyen, ITT láthattok róla egy videót. A környezetre tehát nem lehet panasz. PS3 konzolon toltam végig, és helyenként igencsak meglepődtem, mennyire szépséges grafikát sikerült megalkotni, ahhoz képest, hogy ez még csak nem is egy újgenerációs játék. A pályatervezést már méltattam, szerencsére nincs meg a bezártság-érzet. Ugyan a világ kisebb mint a Black Flag esetében, de legalább jobban el lehet merülni benne. Érdekesség, hogy ez az AC epizód nem kapott magyar nyelvű feliratot, illetve nincs benne sem co-op mód, sem egymás elleni multiplayer. A hivatalos magyarázat szerint a készítők szerették volna a történetre helyezni a hangsúlyt, az igazság viszont az lehet, hogy nem volt ilyenekre idő. Ennek ellenére cseppet sem lett összecsapott munka a Rogue, sőt! Az teljesen egyértelmű, hogy megjelenésekor lenyomta az újgenerációs társát, a Unity-t, de szerintem bőven ott a helye a Top3 legfontosabb Assassin's Creed játék között.
Sleepy Hollow a játékban
Aki nem tolta még, az feltétlenül kezdjen bele. Főleg ha kedveli az AC játékokat. Pozitív csalódás lesz, erre mérget mernék venni. Nekem is az volt. Egy percre sem fulladt unalomba, és ugyanolyan lelkesedéssel gyűjtögettem be a 200.-ik kincsesládát is, mint amilyen lelkesedéssel követtem végig a fősztori eseményeit. Kocajátékosoknak nem jönne be ennyire, ebben biztos vagyok. Aki csak a grafikát meg az fps számot nézi, az sosem tudná rendesen élvezni ezt a játékot. Rajongóknak, és mindazoknak akik e cikk után kedvet kaptak hozzá, viszont erősen ajánlott darab. Hosszú és tartalmas szórakozás, mely akár hónapokra képes lekötni az embert. Tudom, hogy divatos szidni az Ubisoftot a félkész, bugos játékaik miatt. Legtöbbször teljes joggal (lásd például: Unity). Azonban néha igencsak belenyúlnak a tutiba, és valóban maradandót tesznek le az asztalra. Számomra ilyen volt tőlük a Prince of Persia trilógia, a Far Cry 3 és az Assassin's Creed: Rogue is. Következő kiszemeltem a Syndicate. De hogy trónt foszt-e majd, az még kérdéses.
