Természetesen én is PC mellett nőttem fel. A 90-es években azért már szépen lassan kezdett betörni ez a nagy PC láz, és az egyre korszerűbb gépek egyre nagyobb élményt nyújtottak. Tök poén volt, mikor játszottunk tesómmal a DOOM-mal és rendre elhaláloztunk a táposabb ellenfelek miatt, mire apám felhívott a munkahelyéről, hogy egy kollégája adott egy kódot - ez volt az azóta híressé vált IDDQD - amit próbáljunk ki. Beírtuk, erre elkezdett világítani a főhős szeme. Hát, dobtam egy hátast. Aztán apám hozott haza bentről PC magazinokat. Ezek között volt a GameStar is, melyből az első szám nekem 2000 decemberi, és egy jókora vörös csillag díszelgett a címlapján. Ehhez nem volt meg a teljes játék. Aztán ott volt még emellett az is, melyen az Oni c. TPS lövöldéből volt rajta a főszereplő csaj. Még Ganxsta Zolee képregény is volt benne. Rengeteget olvastam azt a számot, meg aztán a későbbieket is, mert apám - szerencsére - sorra hordta haza őket. Az első magyar nyelvű GameStar egyébként 1999 szeptemberében jelent meg, októbertől pedig már teljes játékokat is adtak a magazinhoz. A teljes játékokat is rendre feltelepítettük, az elsők között nekem a Horde és a Seven Kingdoms szerepeltek - tehát ez alapján kb. 2001-es lehetett az első teljes játékot is tartalmazó GameStar példányom. Aztán innentől fogva havonta kaptam egy-egy új számot, melyeknek annyira örültem, mintha havonta lett volna Karácsony.

Jellemző volt a korai GameStar számokra, hogy a képkavalkád helyett inkább a tartalmas cikkekre mentek rá. Én ezeket imádtam, hiszen amúgy is akkoriban kezdtem el minél többet olvasni, és ha mindezt PC játékokról tehettem, annak csak még inkább örültem. Emlékszem, egyik számban volt egy Blair Witch Project Vol. 3 kritika, amit több tucatnyiszor végigolvastam, annyira élveztem. A CD mellékletek is bejöttek, akkoriban még szép sötétkék CD-re nyomták őket. A teljes játékokat nem, azok külön CD-n saját borítóval szerepeltek. A magazinok legvégén pedig ott volt a papír borító is, amit szépen ki lehetett vágni és behelyezni tokba. Jobban mutattak így a teljes játékok a polcon, mint egy alap, olcsó TDK tokban. Még a demókkal is jól elvoltam, bár ezeket egy idő után már direkt nem telepítettem fel. Főleg miután betört a warez és az egymásnak történő CD másolgatás korszaka. Azt hiszem az utolsó demo amivel GameStar CD-n játszottam, az az American McGee's Alice volt, és rohadtul nem tetszett. Jó, ez elsősorban a játék hibája volt. De például a Broken Sword: The Shadow of the Templars baromira bejött, és ott kezdtem el beleszeretni a point 'n click műfajba. Mondjuk ha emlékeim nem csalnak, az a játék kb. 3 CD-n terpeszkedett és a kecskés résznél egy hétig szarakodtam, mire továbbjutottam.

Emlékszem még, hogy egy idő után a GameStar is kezdett átállni a DVD mellékletre. A sima CD melléklet megmaradt kéknek, a DVD pedig ezüst színezetet kapott. Szuper ötlet volt, csak épp akkoriban még rohadtul nem volt DVD meghajtóm. Ezért csak nyálcsorgatva tudtam szemezni a DVD mellékletekkel, és ámulni, hogy mennyire sok minden rájuk fért. Irigykedtem azokra, akik le tudták játszani őket. Aztán egy kis idő múlva kaptam egy új PC-t, amiben már volt DVD olvasó - képzelhetitek mekkora volt az örömöm. Vigyorgó arccal vittem haza az első DVD-s GameStar példányomat, és nagy elánnal löktem befele a DVD-t a meghajtóba. Aztán konstatáltam, hogy persze tök jó dolog ez a nagyobb adathordozó, de úgy igazából a mennyiségen kívül nem sok újat tud adni. Sebaj, legalább nem kellett az egyre több CD-n terpeszkedő játékokkal vesződni. 2004 vége felé volt már ekkor - ha jól emlékszem. A warez mindennapossá lett, a havernál a DC++ pörgött, nálam otthon meg a BloodRayne, ami szintén GS teljes játék volt novemberben. Meglehetősen közepes minőségű, hentelős TPS akció, de már csak azért is feltettem, mert az a Terminal Reality készítette, akik anno a Blair Witch Project Vol. 1-et is összekalapálták. Az meg szimplán az egyik legjobb túlélő-horror cucc evör. 2004-ben azonban már kezdett megváltozni a GameStar arculata, ami szerintem egyfajta átvitt értelemben értett lejtmenetet is jelentett.

Sajnos a magazin szép lassan elkezdett képes újsággá válni. Ez önmagában még nem is lett volna gond, azonban 2006-ra már ott tartott az internet, hogy a nyomtatott sajtónak egyszerűen kezdett eltűnni a létjogosultsága. Akármennyire is próbáltak naprakészek lenni, nem jelent meg olyan info az újságban, amit előtte ne olvashattunk volna valahol a neten. Persze voltak exkluzív interjúk, előzetesek, tesztek, stb. de mint említettem, ezeket már előtte is megtalálhattuk a világhálón - bár sokszor csak angol nyelven. A GS-nek újítania kellett, ezért 2008-tól már Xbox 360 teszteket is bevettek a repertoárba, illetve ráerősítettek a teljes játékokra: Gears of War, Unreal Tournament 3, Prince of Persia: The Sands of Time, F.E.A.R., S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl, Half-Life 2, Assassin’s Creed...csak néhány kiragadott cím a sok közül. Ezek mind AAA-kategóriás címek, nem kis összegbe fájhatott megszerezni őket. Az utolsó általam vásárolt szám még valamikor 2005 környékén lehetett. Utána a gimiben pár haver vásárolta még, tőlük néha kölcsönkértem egy teljes napra, de gyakoribb volt, hogy inkább szünetben gyorsan átfutottam és már adtam is vissza. Érettségi után - 2007-et írtunk ekkor - már egyáltalán nem vettem GameStar magazint. Akkoriban már majdnem minden háztartásban volt internetkapcsolat, és ezerrel pörgött a warez, illetve a torrent. Ott már azon a szinten tartottunk, hogy a teljes játékok sem érdekeltek bennünket annyira, hiszen otthon két kattintás után simán le is tölthettük őket. Ellenben pár régi számot direkt megrendeltem - főként 2003 előttieket. Így lett meg például az is aminek a címlapján az American McGee -féle Alice díszelgett, véres konyhakéssel. Ezekhez azt hiszem CD melléklet már nem járt, de nem is bántam, mert az akkori teljes játékokat úgysem telepítettem volna fel.

A kedvenc cikkíróm mindig is Dragon György, azaz Gyu volt. Imádtam a humorát és a cikkeit - akármiről írt, mindig elolvastam. Lesújtott a hír tavaly, hogy 48 éves korában elhunyt. Még 2013-ban találkoztam vele az akkori PlayIt-en és váltottunk is pár szót. Azért ömlengeni nem mertem neki, hogy mennyire odavoltam érte fiatalabb koromban, de élőben is pontosan annyira vidám és derűs személyiségnek tűnt, mint ami az írásaiból is átjött. Nyugodjék békében. Én pedig sajnos az összes régi GameStar magazinomat elveszítettem a költözésnél, pedig rengeteg igazi kincs volt közte. Persze sok egyéb magazinnal együtt. Sajnálom őket, mert jól esett időről-időre újra elővenni és végiglapozgatni őket. Kellemes nosztalgiával töltött el a régi cikkek olvasgatása. Ma már nem vennék GameStar-t. Nem azért mert már kicsit sem érdekel, hanem egyszerűen már nem éri meg nekem. Játékteszteket már neten olvasok, játékra pedig ott a PlayStation 3 és 4. Ettől függetlenül örülök neki, hogy a GS még mindig képviselteti magát a magyar piacon és ahogy a honlapjukat elnézegettem, nem adták alább a színvonalat. Batman Arkham City GOTY Edition mint teljes játék? Wow! Szóval kellemesen nosztalgikus érzésekkel tölt el engem a GameStar, főleg ha rákeresek a régebbi számokra. Könnyen lehet, hogy majd egyszer összevaterázom az 1999 és 2003 közötti számokat mert számomra azok a legértékesebbek. Néhány régi PC Guru és 576 Kbyte mellett. No, de ezekről majd legközelebb.

Addig is: http://www.gamestar.hu/