Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Vitalic – Voyager

Űrdiszkó

2017. február 06. - -Britpopper-

vitalic-1.jpg

Kiadás éve: 2017

Műfaj: Synthpop/Future techno/Electroclash

Ezt hallgasd meg: Hans Is Driving (feat. Miss Kittin)

 

Újabban rákaptam arra, hogy reggel munkába menet zenét hallgatok. Legalább amíg össze-vissza siklok a jeges, latyakos járdán, szól valami a fülemben. Egy ideje ez a KoRn új albuma, amit kifejezetten megszerettem. Nem egy hatalmas eresztés, de messze jobb mint amit az utóbbi 10 évben kiadtak. Aztán benn munkahelyen már váltok, a zúzósabb zenéket félretéve valami kellemesen lágyat kerítek a meló mellé, aminél nem kell a szövegre is figyelnem, szól a háttérben és kész. Így jött a képbe a Vitalic. Rohadtul nem ismertem ezt a civilben Pascal Arbez nevű faszit, csupán annyit tudtam róla hogy francia, és hogy az egyik száma ("My Friend Dario") benne volt az általam annak idején igencsak imádott Need For Speed Carbon játékban. Na, és itt jegyezném meg, hogy abban a játékban csak jó zenék voltak. Az EA mindig is erős volt licenszelt zenékben, de a Carbon valami istentelenül erős tracklistet kapott 2006-ban.

Szóval a Spotify feldobta nekem a Vitalic új albumát, mely a Voyager nevet viseli. Próba-cseresznye alapon kattintottam rá, a címből és a borítóból arra következtettem hogy itt valami nagyon űrdiszkós eresztés lesz. Nem is tévedtem! Az instrumentális intro El Viaje után kapásból egy akkora szintipop sláger érkezik, mint egy csillagromboló. A Waiting For The Stars (feat. David Shaw And The Beat) baromi klassz, egyből bemászik a fülekbe. Nekem volt egy kis Depeche Mode áthallásom is alatta, a sok analóg szintis pittyegés és fajsúlyos retró elektronikus körítés miatt simán felkerülhetett volna a Sounds of the Universe lemezre 2009-ben - már ha a számot a DM írta volna, ugye. De tényleg bitang jó, srácok. Betettem alulra, hallgassátok meg. A Levitation leginkább Vitalic korábbi, techno ihletésű dalait idézi. Háttérben elmegy, de hanyagolható. A Hans Is Driving (feat. Miss Kittin) viszont gecijó. Olyasmi, mintha egy lassabb Ladytron szám lenne, valamikor a korai időkből. Erre eléggé ráerősít Miss Kittin direkte minden érzelem nélkül előadott éneke és a megbabonázó, már-már álomszerű, Giorgio Moroder-t idéző szintifüggöny, melybe takarózik ez a remek szerzemény. A Use It Or Loose It (feat. Mark Kerr) is nagyon adja. Nem túl pörgős, de a felétől szépen kibontakozik és hirtelen azon kapja magát az ember hogy a dalszöveget dúdolja és a lábával dobol. A Lightspeed nem túl kiemelkedő. Utána az Eternity már sokkal inkább említésre méltó. Űr-opera, a végére igen erőteljessé váló, izgalmas káoszba fulladó szintifutammal. "Örökkévalóság" a dal címe, és miközben ez a gyönyörű, földöntúli hang áriázik a fülünkbe, el is hisszük hogy valahol az űrben lebegünk a hatalmas végtelen közepén, ahol nincs se tér, se idő.

vitaliccopyrightsclemindudhugonopetit.jpg

A Nozomi pumpáló ütemei még akár jók is lehetnének, de sajnos hamar unalomba fullad. Mivel instrumentális, simán mögé lehet képzelni valami fasza kis kiragadott sci-fi jelenetet - sokat dob rajta. A Sweet Cigarette elejéről első hallgatásra azt hittem hogy valami '80-as évekbeli horrorfilm zenéjét hallgatom épp, sajnos a monoton szöveg szétbombázta az egészet. Nagyon sokat ront rajta, már-már azt éreztem hogy egy Zlad számot hallgatok épp, pedig az Elektronik Supersonik überelhetetlen. A Don't Leave Me Now kedves, pehelykönnyű levezető. Illik is ide. Összességében ez egy klassz album lett. Kevésbé pörgős, kevésbé diszkós, de cserébe nagyon retró és nagyon szintipop. A dalok többsége fülbemászó, slágeres. A maradék pedig simán átléptethető. Kellett ennek a faszinak néhány év szünet, hogy elő tudjon állni egy ilyen anyaggal. A korábbi lemezeit végighallgatva kezdett már egy kicsit besokallni az electrodisco és electroclash műfajok túltolása miatti beskatulyázásból, pedig a Voyager az ékes példája hogy van még spiritusz benne bőven. Én megköszönöm neki hogy dobott pl. egy olyan klassz dalt mint a Hans Is Driving, mely pont illett ehhez a télbúcsúztató nyirkos, hideg, esős időhöz. Aki szereti a Moroder -féle erősen szintis dallamokat, az űrdiszkót, a Kraftwerk gépies hangzását vagy a régi sci-fi filmeket, és szívéhez közel áll a szintipop, az bátran próbálja be a Voyager-t.

3...2...1...kilövés!

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr4712177072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása