Biztosan olvastatok már néhány kritikát a filmről. És a legtöbb nem túl pozitív értékelésekkel dobálta meg - jogosan. Az egészség ellenszere ugyanis nem lett egy jó film. De messze nem annyira vállalhatatlanul pocsék, mint ahogy sokan írják.
Lockhart (Dane DeHaan, aki kiköpött fiatalkori Leonardo DiCaprio) egy nagy multinál dolgozik. A lelkes alkalmazottat különleges feladattal bízza meg a cég: haza kell hoznia a svájci Alpokban pihenő kollégáját. A srác felkeresi a szanatóriumot, ami már első pillantásra sem az a hely, ahol az ember szívesen elidőz, ha besokallt a melótól. Az ott lakók valamilyen homályos ok miatt mégsem szabadulhatnak innen. A keresett kollégának nyoma veszett, és ez még csak a legkisebb meglepetés, amivel Lockhartnak szembesülnie kell. Ennyi dióhéjban a történet.
Innentől spoileresen folytatom.
A legtöbb kritika a Viharszigethez hasonlítja a filmet. Ez szerintem nem állja meg a helyét, a film csak bizonyos aspektusaiban emlékeztet rá. Sokkal inkább illene a Stonehearst Asylum című, 2014-es thrillerhez hasonlítani. Kísértetiesen hajaz ugyanis egymásra a két film, még a befejezéseik is majdnem teljesen azonosak. Csak hát a Stonehearst Asylum egy jóval kevésbé ismert alkotás, ugyebár. Aztán olvastam például olyan "kritikát" is, ahol a wannabe filmkritikus bakiként említi meg azon részt, mikor Lockhart kiszedi a saját fogát a tükör előtt, majd később a fogfúrásos jelenetnél a szerző szerint a fog helye már a másik oldalon található. Nyilvánvalóan nem találkozott még tükörképpel a való életben. Illetve ugyanebben a cikkben szintén bakiként lett feltüntetve mikor a film elején a visszafelé úton Lockhart felborul a kocsival - mikor elütnek egy CGI-szarvast - és átzuhan a susnyáson, majd a következő snittben már az út mellett láthatjuk felborulva az autót. Bakiként lett kiemelve hogy miért nem a susnyásban van a roncs? Nos, talán azért mert egy hegyről lefelé vezető, szerpentines út egyértelműen nem egyenes. Össze-vissza kanyarog, így simán megeshet hogy a kocsi az útról lesodródva, a susnyáson keresztülzuhanva az alatta elterülő út mellett kötött ki, mire megállt. Teljesen logikus, eleve a szanatórium egy hegy tetejére épült. Szóval nem értem az ilyen véleményeket.
Aztán néhány helyen kiemelték még hogy a múltba visszakanyarodó, a bárót és feleségét, meg a titkos kísérleteket kiemelő szál bugyuta. Nos, nem éppen. Csak nem lett megfelelően kihasználva. A helyszín - eldugott szanatórium a hegyekben ami régi romokra épült - szinte ordít egy kellően sötét, misztikus háttérszálért. A készítők be is lógatják, azonban egyáltalán nincs elmélyítve. Ez a film onnantól lett volna átlag feletti, ha Lockhart nekiáll a múltban kutakodni, nem pedig csiga lassúsággal mászkál fel-alá az épületben az eltűnt kollégáját keresve. Pedig mennyire jól indult a film. Gyönyörű felvételek, mesteri vágások és beállítások, és egy sötét titkokat ígérő szanatórium. És mindebből alig sikerült kihozni valamit. Lockhart a szobája sötétjében áll és bámul kifelé az éjszakába burkolózó kertbe, ahol észreveszi hogy egy alak hordágyon tol valamit - vagy valakit? - egy ráccsal lezárt részlegre. Ez eddig abszolút rendben van, innentől kellene jönnie annak hogy a főhős - esetünkben Lockhart - fogja magát és elindul felderíteni a lezárt részleg titkait. Nos, erre csak a film utolsó negyedében kerül sor. Addig csak ténfereg össze-vissza az épületben és csodálkozik.
És végül jön az abszolút pofán csapás, ami végleg tönkreteszi a filmet: az utolsó 20 perc. Várjuk a katarzist, várjuk a mindent a helyére tevő nagy csavart. Nekem végig az mozgolódott a fejemben, hogy mi van Lockhart már eleve egy páciens volt és minden csak a fejében játszódott le? Hatalmasat tévedtem. Ennyire banális, bugyuta, logikátlan magyarázatot én már régen láttam. Abszolút a B-kategóriába taszítja a filmet, sőt, talán még annál is lejjebb. Ezt miért kellett? Miért nem lehetett valami sokkal földhözragadtabb lezárást adni a történetnek? Már tényleg azon voltam hogy a moziterem sötétjében az arcomat a kezeimbe temetve én magam is lekaparom a bőrt a pofámról. Ezzel a befejezéssel teljesen hazavágták a filmet. Pedig Gore Verbinski tette le az asztalra a Kör-t, ami akkorát ütött, hogy a fal adta a másikat.
Sajnos ennek itt a látványon kívül semmi nyoma nincs. Nem azt mondom hogy ez egy szar film, mert messze nem az. A képi világ gyönyörű és akad benne pár igencsak kiemelkedő jelenet. Sőt, még olyan is, ami alatt én magam is megszorítottam a moziszék karfáját. Ilyen volt például a fogfúrás, ami a látottak alapján már nekem fájt. De a kényszerített angolna-nyelés se kutya. A sztori nagyon érdekes alapokra építkezik, de a váz már egyáltalán nem stabil. Az utolsó 20 perccel pedig össze is dől az egész, mint a kártyavár. Hatalmas kár érte, mert benne volt egy modern kísértethistória, de ez így kevés. Nem tenném a Kör mellé a polcra.
