Hát, ennyi. 26 év után feloszlik tinikorom egyik legmeghatározóbb rockzenekara, a HIM. "Befejeztük a kirakóst, elfordítottuk a kulcsot. Köszönjük" - írta a Facebook-on Ville Valo, a zenekar frontembere. Szomorú hír ez számomra, hiszen bármennyire is ciki már manapság, régebben teljesen odavoltam a zenéjükért. Az még bőven a CD-k korszakában volt, mikor esténként discmannel az íróasztalomnál hallgattam a lemezeiket. Megvolt az összes, még a különféle spéci kiadványok, B-oldalas dalokat tartalmazó box settek, koncert DVD-k, a Greatest Hits, meg úgy cakk-pakk minden, ami a HIM-hez kapcsolódott. Miattuk még Bravo újságot is vettem, és a posztereket szépen kiragasztottam a falra. Rajongójuk voltam, nem is vitás.
Engem a gótikus hangulat és a dalszövegek fogtak meg a HIM-ben. A Greatest Lovesongs Vol. 666 még annyira nem tetszett, bár mindenképp érdekesnek találtam a sátánizmussal összeköthető témákat. Aztán a Razorblade Romance már engem is megvett kilóra, de ne szaladjunk ennyire előre. Az 1991-es megalakulása utáni évben a HIM már feloszlott egyszer, bár 1993-ban újra összeálltak. Én valamikor 2002-2003 környékén kapcsolódtam be, talán épp a TV-ben láttam néhány klipjüket és határoztam el, hogy nekem többet kell hallanom ettől a bandától. Szüleim legnagyobb örömére megvetettem az összes fellelhető lemezüket és onnantól le sem tudtam kattanni a HIM-ről. Ezzel a kis nosztalgia-poszttal szeretném végigvenni a számomra legkedvesebb szerzeményeiket, lemezről-lemezre haladva:
Bár feldolgozás, a Wicked Game különösen jól sikerült. Mondjuk ehhez nem ártott Ville jellegzetes énekhangja sem, mely már az első másodpercekben felismerhetővé tesz egy HIM-számot. Ezt egyébként heavy rotációban tolta annak idején a VIVA TV, de még az MTV is, úgyhogy hetente kétszer-háromszor tuti belefutottam.
Ezt a dalt az elsők között hallottam tőlük, és meg is lepődtem hogy egy rockzenekar készítette mert nagyon lassú, nagyon melankolikus. Egyúttal kifejezetten dallamos is, az pedig már tényleg csak a hab volt a tortán hogy Ville egy temetőben bóklászik és onnan énekel eltávozott kedvese emlékére. Képzelhetitek mennyire betalált nálam ez a klip. Én, aki Tim Burton filmjein nőttem fel és gyerekkorom óta Depeche Mode meg The Cure lemezeket hallgattam, teljesen odavoltam ezért a gótikus hangulatért. A Razorblade Romance bármennyire is nyálas, csöpögős, és Ville is úgy néz ki a borítón mint egy lecsúszott transzvesztita, én imádtam. Olyan pörgős számok vannak rajta mint a Right Here in My Arms, vagy a Poison Girl, közben pedig a nem-sláger dalok is teljesen jól működnek, lásd például: Bury Me Deep Inside Your Heart, avagy a Resurrection. Erősen romantikus tölteű dalcsokor, mely meghozta az áttörést.
Ezt a dalt is rengeteget játszották a hazai zenecsatornák, és mivel 2001-ben már Magyarországon is kezdett elterjedni a HIM és lett egyre nagyobb rajongótábora, még a délutáni kívánságműsorokban is előszeretettel kérték emós-kezdemény kiscsajok. Érdekes album a Deep Shadows and Brilliant Highlights. Simán tartalmaz olyan instant slágereket mint a Heartache Every Moment vagy a Pretending, de sajnos akadnak rajta bőven üresjáratok is. Azért azt mindenképp kiemelném hogy ezen lemezen szerepel a legnagyobb favoritom tőlük, mégpedig a záró Love You Like I Do, mely egy nagyon hangulatos - esővel, vonósokkal megtámogatott - zárótétel.
2003-at írtunk, javában koptattam a gimi padjait és kijött a Love Metal. Ez egyfajta megkoronázása volt annak a műfajnak amit a HIM mindig is képviselt. Érzelmes, dallamos, könnyedén befogadható rockzene, melyet ők maguk neveztek el "love metal"-nak. Emlékszem, gimiben volt egy srác aki mindig szét volt szívva. Egyik tesiórán odajött és mivel tudta hogy nagy HIM-rajongó vagyok, elkezdte ecsetelni nekem hogy a The Funeral Of Hearts miért egy kurvajó szám. Néztem is nagyot. Akkoriban kapott el a Stephen King mánia, kettesével hordtam a könyvtárból a könyveit. A Love Metal album így teljesen összecsúszott nálam King műveivel, például mai napig tisztán emlékszem hogy olvasom a Hasznos holmikat és a hi-fiből a Sweet Pandemonium szól. Ez egyébként talán a legjobb dal is az albumról.
Ó, a nagy változások kora: 2005. Én még mindig a gimi padjait koptatom, közben a HIM kiadja a teljes egészében Amerikában rögzített Dark Light albumot, mely fényes borítójának illatát szinte a mai napig érzem az orromban. Ville immár rövid hajjal tolja, a zenén pedig érződik egyfajta amerikanizálódás, mely leginkább a Killing Loneliness esetében mutatkozik meg. Egyébként koránt sem rossz album a Dark Light, csak elsőre kicsit más. Én is a szemöldökömet vonogatva hallgattam végig eleinte, aztán megbarátkoztam vele. A Vampire Heart teljesen renden van, az Under the Rose és a Behind the Crimson Door is, a záró In the Nightside of Eden pedig kifejezetten ötletes tétel. Ezen két utóbbiban még rejtett dolgok is vannak, érdemes fülelni a dalok "bridge" részénél (ez egy olyan zenei rész, amely két önálló rész között átvezeti a dalt). Ekkorra a HIM már Amerikát is meghódította, ami különösen szép teljesítmény.
2007 és Venus Doom. Nekem már javában az érettségire felkészüléssel telnek a napjaim, míg a HIM kiadja a minden tekintetben legérettebb, legprofibb lemezét. Ha az előzőekbe bele is lehetett kötni hogy nyálasak, buzisak és csak a tinilányoknak szólnak, akkor ellenpéldaként itt a Venus Doom. Black Sabbath, Led Zeppelin és Ozzy hatások, súlyos riffek, akár 10 percig is húzódó dalok...van itt minden. Ez már tényleg inkább egy korrekt metál lemeznek hangzik, mintsem goth csajok bugyiját benedvesítő romantikus ömlengésnek. Már a kezdő Venus Doom megadja az alaphangulatot, 4 percnél rövidebb tétel pedig csak egyetlen egy van az albumon (a Song or Suicide). Én legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna hogy pont a HIM hoz el egy olyan tökéletes dalt mint a Sleepwalking Past Hope, mely több mint 10 perces és átkozott pöpec. Még a keményebb metált kedvelőknek is bejöhet.
És nekem itt ér véget a HIM. Innentől kezdve már nem vettem meg a további lemezeiket mert kinőttem a zenéjükből. 2007 volt az az év amikor kijött a Year Zero is a Nine Inch Nails-től, és inkább feléjük fordultam. Elkezdtem gyúrni és a különféle háborúkról olvasni, a HIM pedig teljesen háttérbe szorult. Később a lemezeiket is elajándékoztam, a poszterek lekerültek a falról, a zenekaros pólókkal pedig a mai napig nem tudom mi lett - szerintem anyám mindet eladta. Lecsengett nálam a HIM-mánia. Évekkel később cikinek gondoltam hogy őket hallgattam, hogy a mindennapjaim szerves részét képezte a zenéjük. De ez hülyeség. A HIM nem egy ciki zenekar, egyszerűen csak kinő belőle az ember. Bár hozzáteszem hogy azért titkon még manapság is elő-előkerülnek Spotify-on és újrahallgatom néhány számukat, jóleső nosztalgia közepette.
Sajnálom a feloszlásukat mert a maguk nemében egy teljesen korrekt zenekar voltak. Magyarországot pedig mindig is nagyon szerették, legutóbb 2014-ben jártak nálunk. Természetesen itthon is megvoltak a magyar HIM rajongói klubbok és portálok, lelkes amatőrök fordították a dalszövegeiket magyarra, készítettek saját rajongói képeket és bővítették a zenekar magyar nyelvű biográfiáját. Ennek is megvolt a maga hangulata, manapság ilyesmit már nem igen látni. Változnak az idők és változnak az igények, de az emlékeket nem veheti el senki. A zenekar egész pontosan 2017 végén, egy 14 országot érintő, 35 koncertes búcsúturné után oszlik fel. A turnét júniusban kezdik, de még decemberben is lesznek fellépéseik. Közben elindult egy petíció a magyar búcsúkoncertért is, itt írhatjátok alá:
https://www.peticiok.com/himconcertinhungary
Én már megtettem.
És megköszönöm a HIM-nek hogy tinikorom részei voltak és általuk jobban elmerülhettem ebben a gótikus, romantikus rockzenében, mely rengeteg kellemes percet, órát szerzett nekem. Egy ilyen zenekar mindenki életében előfordul, van akinek a Nightwish, van akinek a Linkin Park, van akinek pedig hozzám hasonlóan a HIM az. Bízom benne hogy a petíció hatására hazánkba is eljönnek még egyszer, utoljára. Ha nem, akkor a december 2-án Prágában esedékes koncert a legközelebbi, amire érdemes lehet kilátogatni. Én mindenképp ott leszek, ennyivel tartozom ennek a zenekarnak. Zárásként pedig íme a nagy kedvenc Love You Like I Do:
