Ha megnézitek, mostanság már szinte havonta érkezik egy-egy újabb horror a moziba. És sajnos a legtöbb elég gány minőségű. De mikor is kezdett felhígulni ennyire ez a műfaj? Mikor kezdődött meg az a lejtmenet, melynek végére eljutottunk odáig hogy az egyszeri nézőknek már az is bőven elég ha jól rájuk ijesztenek? Számomra az első igazán félelmetes horror a Ragyogás volt (a Kubrick -féle verzió, Jack Nicholsonnal a főszerepben). Nagyon, de nagyon rettegtem tőle, főleg a fürdőszobában lévő öreg nőtől. A frász kivert attól a jelenettől. Aztán valahogy mégis elkezdte megkedveltetni velem a horrorfilmek műfaját, én pedig nagy lelkesen igyekeztem minél többet megtekinteni közülük. Itt kezdődött minden.

Édesapám VHS-gyűjteményéből előkutattam még néhány Péntek 13 és Rémálom az Elm utcában részeket, de emlékszem hogy a Christine (Stephen King) is megvolt neki, mind filmben, mind könyvben. Gyerekkoromban még a Tim Burton -féle Az Álmosvölgy legendája gyakorolt rám nagy hatást. Könyvtárból hozattam ki, egyedül néztem meg és utána napokig rémálmaim voltak. Nagyon szeretem azt a filmet mind a mai napig, de első alkalommal tényleg a víz levert mire a végére értem. Akkoriban - mint mindenki másnak - nekünk is volt videómagnónk és apám rendszeresen vett fel a TV-ből filmeket. Tudjátok, az a fajta technika volt mikor beállithattad hogy mikor kezdődjön a felvétel és hogy mikor érjen véget. Miután ezt én is eltanultam tőle, átkozott sok VHS-t használtam el filmfelvételekre, szerintem a TDK belőlem élt.

Ugyebár a horrorfilmeket az esti sávba tették és sajnos néha nem pontos kezdéssel, illetve zárással. Ezért előfordult hogy némely filmnek lemaradt az eleje avagy a vége (így speciel évekig nem tudtam hogy hogyan végződik a Hegylakó 2). Sok jó filmet vettem fel, de sajnos sok rosszat is. Nagyon tetszett például a szintén King adaptáció Kedvencek temetője, ám a mai napig nem találok rá racionális magyarázatot hogy a hulladék 2. részét miért néztem meg, egyáltalán miért vettem fel. Iszonyú rossz volt. Aztán volt még egy olyan "horror" is amelynek már nem emlékszem a címére (bár valami köze volt a Fangoriához) de a sztori szerint valami tudós levágott keze életre kelt és terrorizálta az embereket. Azt már végig sem néztem, annyira szar volt. Viszont azért kifejezetten jó filmeket is megörökítettem. Horror és sci-fi műfajból egyaránt. Az Alien filmeket például az M1-nek köszönhetem, és később sok drámát is felvettem. Általában a metódusa ezeknek úgy ment hogy este bekapcsolt a felvevő, reggel elmentem suliba és délután vagy este, mikor hazaértem, megnéztem az aktuálisan rögzített filmet. Akkor még nem volt Torrent, vagy bármi ilyesmi. A warez is épphogy feltörőben leledzett, bár inkább a pornó terjedt nagyon.

A 2000-es évek elején lett internet-előfizetésünk. Borzalmas sávszélesség volt, sokszor indokolatlanul megszakadozott vagy elszállt. Akkoriban már kezdtek megjelenni a warez-oldalak, lehetett letöltögetni - alaposan szétdarálva - filmeket is. Engem főleg a régi horrorok érdekeltek, Fulci és Argento munkássága leginkább. Sajnos a legtöbb feltett film külföldi fájlmegosztókra lett feltéve (Rapidshare, Megaupload, stb.) és legtöbbször egy film minimum 10 linket foglalt magába. Igen ám, de nem dinamikus IP-cím birtokában minden letöltés között várni kellett kb. egy órát. Türelemjáték volt a javából. Aztán bejött a DC++, talán néhányan emlékeztek még rá. Rengeteg film, zene, könyv, játék és pornó volt fenn. Tulajdonképp a mai Torrent alapja volt a DC++, csak kezdetlegesebben és sokkal de sokkal lassabb letöltési sebességgel. Nekem nem volt, én akkor még mindig ruszki honlapokról töltöttem az mp3-at. Haveromnak már volt, úgyhogy töltögettünk ott serényen. Ez olyan 2005 környékén lehetett mert emlékszem hogy a Doom című filmet akartuk leszedni és valami vígjáték jött le helyette. Én meg egy vérfarkasos (?) horrort szedettem le amiben Christina Ricci volt (szerelmes voltam abba a színésznőbe akkoriban) de elég gány minőség lett, a hang meg folyamatosan csúszott. Aztán mire érettségiztem (2007) már jelen volt a Torrent, melynek köszönhetően új távlatok nyíltak meg.

Akkoriban a horror remake-ek korszakának végét éltük és kezdtek utat törni maguknak a spanyol horrorok (Árvaház, REC) és a found footage újbóli vérfrissítése képében a Paranormal Activity, vele pedig az olcsó ijesztgetések korszaka. Bár korábban is készültek vérszegény horrorok (különösen igaz volt ez a tinihorrorokra és az elbaltázott remake-ekre), a Paranormal Activity óta kezdett elterjedni az olcsó ijesztgetések stílusa. Ezek olyan filmek, amelyek alapvetően rosszak ám telenyomják jumpscare jelenetekkel, mikor egyszer csak a semmiből előugrik valami rémség, fülsiketítő hanghatás közepette. Ez a Paranormal Activity filmekben teljesen megszokott, mondhatni alapkellék. Aki ilyen filmre ült be annak idején, az pontosan tudta hogy mire vállalkozik: másfél óra tömény rettegésre. És emiatt lett annyira sikeres az a széria. Azóta pedig minden bokorban terem egy hasonló film. Van amelyik szódával elmegy, de a legtöbb sajnos elég gány. Az egyetlen rendező aki értelmesen helyén tudta kezelni ezt a műfajt, az James Wan (Fűrész, Démonok között, Insidious) volt, de sokak szerint ő is csak egy humbug. Szóval most már az olcsó ijesztgetések horrorfilmes időszakát éljük, ahol a történet nulla, a színészi játék gyenge, a forgatókönyv béna, de legalább 15 percenként kiugrasztanak minket a gatyánkból.

Véleményem szerint a 2000-es években hígult fel végérvényesen a horrorfilmek műfaja. Jöttek az olyan vérszegény tinihorrorok mint a Tudom mit tettél tavaly nyáron, majd az elbaltázott remake-ek mint mondjuk a Péntek 13, Blair Witch avagy a Szem. Hollywood elkezdte ontani magából az igénytelenebbnél igénytelenebb horrorokat, közéjük pedig csak elvétve csúszott be egy-egy kivételes alkotás, az is legtöbbször indie horror volt (ezek száma mára sokszorosára nőt, hála az égnek). Sajnos moziba még mindig főként azok járnak horrort nézni akik végig akarják poénkodni a filmet hogy ők aztán nem paráznak, mert olyan nagylegények. És ezzel megölik a hangulatot. Én horrort most már csak és kizárólag otthon, fülhallgatóval vagyok hajlandó nézni. És inkább a kevésbé ismert alkotások felé hajlok. A Starry Eyes, a The Babadook, a The Guest, az It Follows, vagy tavaly a The Witch mind-mind nagyon tetszettek, pedig ezek a filmek koránt sem kaptak oly nagy mértékű figyelmet mint egy újabb Paranormal Activity vagy hasonló ijesztgetős horror. Az a mázlink hogy abban a korban élünk ahol a keresett filmek már csak karnyújtásnyira vannak. Én azt hiszem hogy sokkal élvezetesebb éjszaka, fülhallgatóval horrort nézni mintsem kiadni érte majd' 2000 forintot és morogni magunkban a film alatt mert a hátsó sorban ülő tinik végigröhögik az egészet meg a nyakunkba öntik a kukoricát.

A jó horrorfilm a lélek mélyére hatol.

Az egyik legősibb érzést hívja életre a nézőben: a félelmet