Az Alone in the Dark leges-legelső, még 1992-ben megjelent részét nyugodtan nevezhetjük a modern túlélő-horrorok ősatyjának. Nem mellesleg ez volt a legelső 3D-s túlélő-horror is. És H. P. Lovecraft örökségét is nagyon profi módon alkalmazta. 1924-ben járunk és Jeremy Hartwood öngyilkosságot követ el a Luisiana államban található villájában, amit Derceto-nak hívnak. Az eset megosztja a környéken élőket. Egyesek tudni vélik, hogy a Derceto ház meg van átkozva és kísértetek járnak benne. A rendőrség hamar lezárja az ügyet, és lassan feledésbe is merül. A játék elején el lehet dönteni, hogy férfi (Edward Carnby) vagy nő (Emily Hartwood) legyen a főhős. Edward egy magánnyomozó, akit búsás összeg fejében bérelnek fel, hogy kutasson fel egy zongorát a villában, és vigye el egy antikvitás kereskedőnek. Emily Hartwood ezzel szemben az elhunyt Jeremy-nek az unokahúga. Az a meggyőződése, hogy a zongorában van egy feljegyzés amit Jeremy írt, és abból több kiderülhet a gyilkossággal kapcsolatban. Dióhéjban ez lenne a történet. Láthatjátok hogy szinte akármelyik Lovecraft-novellában megállná a helyét, olyannyira frappánsra sikeredett.
Az Alone in the Dark korához képest meglehetősen parásra sikeredett. Emlékszem, még akkor kaptam kölcsön a játékot az egyik volt osztálytársamtól amikor a mi régi számítógépünk elromlott és szervizbe kellett vinni néhány alkatrészt belőle. Na, ekkor kaptam meg az ő winchester-ét amin rajta volt ez a játék is, meg a 2. és a 3. része is + néhány egyéb remek cucc (például az Aladdin, meg a The Lion King...utóbbinál instant agyfaszt kaptam a zsiráfok fején ugrálós szakaszon minden egyes próbálkozásnál). Ami elsőre feltűnt az Alone in the Dark esetében, az a kísértetházas környezet volt. Ez már alapjáraton nagyon bejött de végül sosem toltam végig a játékot, köszönhetően a nagyon nehézkes irányításnak és az idősebbeknek írt logikai fejtörőknek. Ettől függetlenül jól elvoltam vele ideig-óráig. Emlékszem, a frász kivert mikor rögtön a játék elején a tetőtérben próbálgattam az irányítást és hirtelen beugrott az ablakon valami zombi-madár vagy mi a fene. Aztán meg a párja a padlásfeljárón próbált feljönni. Másodszori nekifutásra már cselesebb voltam, az ablak elé szekrényt, a padlásfeljáróhoz pedig egy nehéz ládást toltam, így nem tudtak bejutni és kedvemre gyakorolhattam az irányítást meg a kezelést. Az Alone in the Dark ma már alapmű. Ha végigjátszani úgysem fogjátok, legalább a YouTube-on nézzetek végig belőle egy végigjátszást (emlékeim szerint van magyarul is) mert tényleg alapköve a mai modern túlélő-horror zsánerének és egyébként is egy korrekt kis kalandjáték amely abszolút méltón kezeli Lovecraft munkásságát. A zárójelenete pedig olyan epic hogy már csak amiatt is érdemes megnézni egy végigjátszást belőle. Segítek:
