A Homecoming 2008-ban jelent meg, négy évvel Henry szobában ragadt kalandjai után. Persze addig még volt néhány kézi konzolos, mobilos, meg ki tudja még milyen mellék-epizód is de azokról én most nem írnék mert nem próbáltam őket. Ezt a részt egyébként PS3 konzolon, Oni haveromnál toltuk végig. Jópár helyen savazták a játékot holott szerintem igenis jóra sikeredett. Mindjárt kifejtem, miért is. A Homecoming "in medias res" módon nyit: a főszereplő, Alex Shephard, egy kórházban találja magát, ahol a megannyi sokkoló műtét látványa mellett egyéb problémák is foglalkoztatják. Ébredése után többször is találkozik öccsével, aki nem igazán hajlandó arra, hogy békésen, kézenfogva hazavezessék. És a helyszínen megjelenő furcsa lények sem arra utalnak, hogy minden rendben lenne. Stílszerűen kiderül persze, hogy mindez csupán egy rémálom volt, Alex pedig éppen leszerelt katonaként útban van hazafelé, kicsiny városába: a Silent Hill-hez közeli Sephard's Glen-be.

Világos és békés váltás helyett az otthoni hangulat marad továbbra is nyomasztó: a városkában nem mennek jól a dolgok. Az utcák kihaltak, a különös köd csak nem akar eloszlani, és az összes ember, akivel találkozunk, egy komolyabb depresszió tüneteit mutatja. Alexre természetesen nem pihenés vár, öccse eltűnt, édesanyja letargiában van, apánkról semmi hír egy ideje, a pincében meg áll a víz: eljött az idő, hogy megoldjuk a családi problémákat, és nem mellékesen fényt derítsünk arra is, hogy mi történt a néhány éve még teljesen rendben lévő várossal. Tehát a központi szerepet itt sem Silent Hill városa kapja majd, de megnyugtatok mindenkit: Sephard's Glen sem az a turistacsalogató kisváros. Az elmúlás erősen érezteti hatását az épületeken (kívül és belül egyaránt), az pedig már csak külön hozzátesz a hangulathoz, hogy olyan helyeken is meg lehet fordulni benne mint az ódon temető, a börtön, vagy a kórház de még Shephard saját családi háza sem valami bizalomgerjesztő. Szóval a hangulat adott. Nyomasztó és félelmetes, ahogyan az elvárható volt.

Nagyon sok helyen újított a játék. Lecserélték a harcrendszert is ami mondjuk nem is volt rossz döntés hiszen a játékban eléggé sok (és változatos) ellenség fog majd a főszereplőre támadni. Sajnos a kalandjáték-vonal így teljesen háttérbe szorult, alig lehet találkozni logikai feladványokkal (mondjuk volt egy puzzle amin fél napig agyaltunk...). A grafika hozza az újgenerációs (PS3/X360) szintet, bár helyenként eléggé kopottas. Ez mondjuk már csak kukacoskodás, én vagyok az utolsó akinek fontosabb a grafika mint maga a játékmenet de azért egy kicsit csiszolgathatták volna még kiadás előtt. Inkább csak a már említett túl sok harcba tudnék belekötni. Nekem ez nem igazán nyerte el a tetszésem. Ha egy játék túlélő-horror akkor ott tessék az ijesztgetésekre, a hirtelen nyakunkba ugró szörnyekre meg a libabőröztető helyszínekre rámenni. Nem az akcióra. Mondjuk ezt rajtam kívül még elég sok rajongó kifogásolta, szóval nem alaptalan. De ennyit a negatívumokról. Kellemeset csalódtam a játékban hiszen tényleg csak úgy álltunk hozzá, hogy játsszuk már végig mert épp nincs más a repertoárban. Aztán hirtelen azok kaptuk magunkat, hogy pályánként adogatjuk egymásnak a kontrollert és hosszasan agyalunk egy-egy továbbjutást jelentő feladat teljesítésén. Teljesen korrekt epizód a Homecoming. Még a QTE (Quick Time Event) részek sem lógnak ki belőle. Az atmoszféra is kellően eltalált: nyomasztó, szürke, sötét, ködös és hideg kívül. Halott, poros, pókhálós és ódon belül. Rozsdás, véres és perzselő a "túloldalon". Egyszer mindenképp érdemes végigjátszani.