Ez a legutóbbi - mivel a P.T. kiesett - "nagygépes" epizód. Sajnos csak kölcsönbe tudtam elkérni de mindenképp beruházok majd rá, ha kicsit lejjebb megy az ára. Teljesen méltó a Silent Hill névhez. Végre visszahoztak benne olyan dolgokat is mint például a különféle fejtörők és logikai feladványok nehézségi szintjének beállítása. Emellett újdonságokkal is telepakolták. Például vannak benne mellékküldetések. Igen, mellékküldetések. Ugyanis Silent Hill városa teljesen szabadon bejárható. Arra megyünk amerre csak kedvünk tartja (persze néhány fontosabb rész le van zárva egy ideig), de készüljünk fel mert a ködös utcák újfent rejtenek pár kellemetlen meglepetést, ránk törő ellenfelek személyében. A történet főhőse ezúttal Murphy Pendleton elítélt, akinek életébe a fegyházban töltött évei alatt kapcsolódunk be. A helyszínen börtönlázadás tör ki, ezt követően másik intézetbe szállítják karakterünket, de a transzport kellős közepén egy szerencsétlen baleset folytán a busz kisodródik az útról és az árokban landol. Tetteink, múltunk részleteit egyelőre homály fedi, de a jövőnkért (és a szabadságért) folytatott harc innentől a mi kezünkben van. Kifejezetten tetszett nekem, hogy a játék első pár órájában még el sem jutunk Silent Hill városába. Csak a környező erdőkben, bányákban mászkálgatunk fel-alá. Nagyon hangulatos. De magára a városra sem lehet panasz. Még véletlenül sem borult virágba az egész, továbbra is ugyanolyan nyomasztó mint amilyen az előző részekben volt. Talán még rá is tettek egy lapáttal hiszen a Downpour olyan alkotás lett amely idegtépően félelmetes és ránehezedik az ember lelkére. Emiatt pedig képtelenség vele hosszabb ideig egyfolytában játszani, érdemes beiktatni pár szünetet.

Kifejteném egy példán keresztül, hogy mire is gondoltam, egyben belefűzném az újdonságként szereplő mellékküldetések ismertetését is: adott egy lepukkant hotel amelybe elvezetett utunk. Mondjuk megcsináltuk a fő küldetést (megszereztünk egy kulcsot) ám több nyitott szoba is van még az épületben. Ezekbe be-belépve megismerhetjük az egykor ott lakók történetét. Van ahol sírást hallunk, van ahol gyereknevetést. Persze élő személyekkel nem fogunk találkozni, már csak a kísértetek tanyáznak az említett szobákban. Mindegyikük egy-egy személyes holmiját szeretné visszakapni amelyeket egy tolvaj tulajdonított el. Tovább haladva megtalálhatjuk a tolvaj szobáját is, benne magával a tolvajjal (aki felakasztva lóg a plafonról...). Összeszedhetjük az elcsent tárgyakat amelyeket aztán visszavihetünk a szobákba. Ezzel az ott bolyongó lelkek végre nyugalomra lelhetnek. Viszont mire ezzel megvagyunk, már ember legyen a talpán aki nem parázta össze-vissza magát a kísérteties szobáktól, a hangoktól, az ijesztő zenétől avagy a felakasztott hullától. Megint máshol egy szobába belépve a távoli ágyon fekvő alakot láthatunk. Közelebb érve észrevehetjük, hogy egy kutyatetem amely messziről egészen emberinek tűnik. Átkutatjuk a szobát. Már nem is félünk annyira. Ám mikor kimennénk, a nyakunkba ugrik hirtelen egy ellenfél. Vérnyomás a plafonon, száraz gatya előkerítve.

Nos, ezekben jeleskedik igazán a Downpour. Nagyon ért a hangulatkeltéshez és fokozáshoz. A grafika szép, az irányítás kézre áll, a zene is baljós (már ha van egyáltalán) és fegyverként szinte bármit bevethetünk az ellenfelek ellen. Akár még egy darab téglát is. Persze ezek elhasználódnak egy idő után és le kell cserélni őket de ez így reális. A játék kellően nehéz, ám a legkönnyebb fokozatot senkinek sem ajánlom. Kell a kihívás. Remek rész lett a Downpour. Sikerült visszahoznia a régebbi Silent Hill játékok paráztatós, feszültséggel teli hangulatát emellett pedig még újított is pár dologban (például mellékküldetések). Temérdek utalást, kikacsintást lehet benne felfedezni az eddigi részekre és természetesen itt is megtalálható a több befejezés lehetősége. Ajánlom tehát azoknak akik igazi borzongásra és egy méltó Silent Hill epizódra vágynak. Ugyan az ára még mindig nem olcsó, de érdemes beszerezni.