Különös kapcsolatban állok a Far Cry játékokkal. A 2004-es első részre még úgy emlékszem, mint ha ma jelent volna meg. Akkoriban - 2003/2004 környékén - úgy vártuk, mint a messiást. Elsősorban persze a lélegzetelállító grafikája miatt, mely a buja dzsungeleket és kristálytiszta tengert az orrunk elé varázsolta - videokártyánkat jócskán megizzasztva. Az én kis Geforce 2 MX 400-am meg sem próbált megbirkózni a játékkal, így maradt a gamer magazinokban lévő képekre való nyálcsorgatás.
Aztán olyan 2007 környékén, immár új PC mellett megvettem olcsón és végigtoltam otthon a játékot. Bevallom, eleinte nagyon tetszett de a későbbi részeken - a végénél a vulkánnál - már nagyon erőltetettnek éreztem. Mikor már a kísérleti laborokból elszabadult szörnyekkel kellett hadakoznom, ott úgy éreztem, ez nem annyira nekem való. Pedig a Far Cry az alapokat már ott lefektette. Taktikusan, a környezeti elemeket kihasználva tudtuk levadászni az ellenfeleket és a járművezetés is fontos szerepet kapott. A Far Cry 2 nekem kimaradt, talán egyszer majd pótolom. A Far Cry 3 már konzolon talált meg, egyszer akciós volt Store-ban és megvettem, próbaképp. Szinte azonnal berántott. Már az intro is azonnal meggyőzött: trópusi sziget, bulizó fiatalok, M.I.A. - Paper Planes, majd beüt a krach. Gyilkolászás, lövöldözés, belép a képbe egy teljesen zakkant főgonosz - Vaas zseniális! - és menekülhetünk. A dzsungelben megbújva és szövetségesekre találva pedig szépen lassan magunknak kell felfejlődnünk hogy egyre erősebbek lehessünk és túléljük a kalandot.
Egyetlen co-op küldetés hiányzik nekem a Far Cry 3-ban a platina trófeához és a 100%-os teljesítéshez. Ennyire magával ragadott Jason Brody kalandja. Talán a legelvakultabb FPS-rajongók is emlékeznek még arra a részre amikor kannabisz ültetvényeket kellett felégetni és felcsendült a Skrillex feat. Damian Marley - Make it Bun Dem c. szám. Na, az valami epic pillanat volt. A Far Cry 4-et is végigtoltam, az se volt rossz. De inkább érződött egy kibővített, más környezetbe áthelyezett Far Cry 3-nak. Ajay Ghale utazása Kyrat hófödte hegyeibe tartalmas szórakozásnak bizonyult, ám koránt sem volt akkora durranás mint a 3. rész, Pagan Min ide vagy oda.
Ezek után én is kíváncsian vártam hogy merre megy tovább a franchise, hisz az új környezet megválasztása egy Far Cry játéknál már legalább annyira fontos mint egy új Assassin's Creed résznél. Mindezek tudatában én is baromira ledöbbentem hogy a Far Cry Primal az őskorban fog játszódni. Viszont örültem neki hogy a Primal nem egy olyan kiegészítő rész lesz mint a Blood Dragon, hanem teljes értékű epizód. Páran felvetették hogy ha a téma ennyire elüt az eddigi szériától, akkor miért tartották meg a Far Cry nevet? Nos, azért annyira nem üt el. És különben meg ha új névvel, különálló játékként adják el, akkor meg úgyis ráfogják sokan hogy Far Cry copy az egész.
Szerencsére a Far Cry Primal kifogástalan lett.
Közép-Európa teljesen máshogy festett időszámításunk előtt 10 ezer évvel, mint ma. A fiktív Oros földjét zöldellő dzsungelek, füves síkságok, gleccserekkel tarkított hegyláncok tagolták. Főhősünk Takkar, a wenja törzs vadásza, aki egy balul elsült portya után magára marad, életben maradt társai elvesznek, ráadásul dárdáját is elhagyja. Pedig az egzotikus völgy kiváló otthont jelentene a törzse számára, így aztán Takkar nem hagyja annyiban, felszerelkezik és eltökéli, hogy összegyűjti népének megmaradt tagjait, falut alapít, és szép lassan gyarmatosítja a zord vidéket. Ez azért nem egyszerű művelet. A térkép nyugati szélén fekvő wenja falut nekünk kell fejlesztenünk, ráadásul a törzs előjáróinak is saját kunyhót kell felhúznunk a megfelelő irhákból és sok minden másból, amiket nem egyszerű összeszedni. De megéri, mert egyre jobb és spécibb dolgokat készítenek így nekünk, melyek hasznunkra lehetnek portyáink során és a harcokban. A Far Cry Primal szinte észrevehetetlenül sarkallja a játékost a gyűjtögetésre és a fejlesztésre, ám itt legalább elhisszük, hogy ez fontos játékelem, és a boldogulásunk múlik rajta.
A lopakodás nagy erény itt is
Ellenfelekből is lesz épp elég, ott van a kannibál udam törzs, vagy a kékre mázolt bőrű piromán fattyak, az izliák és akkor a helyi vadállományról még nem is szóltam. Sajnos a Primal egyik legidegesítőbb tulajdonsága hogy majdnem minden egyes vadállat a vérünkre szomjazik, fél kilométert nem lehet megtenni úgy, hogy ne támadjon ránk valami környéken portyázó jószág. De még ha csak a gepárdok, tigrisek, farkasok, netán a medvék tennék ezt, nem is lenne probléma. Azonban mikor már a legjámborabbnak tűnő, eleinte békésen cammogó Mammut, az égben köröző sasmadár meg a földet túró vaddisznó rombol nekem nagy erővel, az már kicsit sok. És itt is láttam egyszer olyat mint a 4. részben, mégpedig hogy a sas elragadott egy vaddisznót a földről. Oké, mondjuk ez csak kukacoskodás. Mivel az őskorban járunk, a fegyverek is meglehetősen kezdetlegesek. Bunkókat, íjakat, lándzsákat és parittyákat vehetünk kézbe, de craftolhatunk magunknak különféle bombákat - megőrjítő, tűz és darázs -, csapdákat, és csalit is. A csali azért fontos mert egyrészt ezzel szelídíthetünk meg vadállatokat, másrészt bedobva egy ellenséges táborba, a környéken lévő állat ráharap, ezzel sokszor nem kevés bonyodalmat okozva az ott lakóknak - a mi legnagyobb örömünkre. De érdemes szelídíteni is az állatokat mert néha igen jól jön ha segítségünkre tud sietni egy kardfogú tigris vagy egy hatalmas barnamedve.
Jó kutyi!
Adva van egy hatalmas nyitott terep, méreteiben leginkább a Far Cry 4 Kyratjához hasonlít ami csak arra vár, hogy felfedezzük. Ismét rengeteg különféle ikon található a térképen, több mellékes elfoglaltság, meghódításra váró tábor, vagy éppen kolosszális méretű máglyarakások, amelyek a tornyok helyi megfelelői. Kezdetben megcsap minket a bőség zavara, de később már mindig tudni fogjuk, hogy mire számítsunk egy adott pontot meglátogatva. Ehhez hozzájönnek még az olyan véletlenszerű események, mint a saját törzsünkből valóknak segítés, vadászat meg a szokásosak. Érdemes gyűjtögetni, sőt, kell is, hiszen például a nyílvesszőkhöz fa szükséges, a tűz csiholásához kő, és így tovább. A különféle állatok bőrei, a kövek és a fák arra szolgálnak, hogy a fogyóeszköznek számító fegyvereinkből újakat tudjunk készíteni, a hús pedig nem csupán a mi életerőnket állítja vissza, hanem a mellettünk harcoló vadállatét is. Ehhez hozzájönnek még a növények melyek mind-mind másra jók, teszem azt a megőrjítő bombához például ritka sárga növényekre van szükségünk úgyhogy érdemes nyitott szemmel járni a vidéket, avagy néha csak a craftolásra és a fejlesztésre koncentrálni. A szelídítés - mint már említettem - igen fontos. Különféle farkasokból, medvékből, oroszlánokból, borzból, jaguárból és párducból áll a kedvenceink felhozatala, ám egyszerre csak egy követhet minket. Mindegyik más szituációban hatékony: a farkasok messziről jelzik az ellenségeket, a nagymacskák észrevétlenül becserkészik az áldozatot, a medvék a puszta erejükkel szaggatják ketté azt, akire rámutatunk. Hasznos társaink, de érdemes vigyáznunk rájuk.
A Stonehenge a játékban
Iszonyúan tetszett nekem a játékmechanika. Oros világa tárt karokkal várja a játékost, szinte majdnem a játék legelején bedobja a teljesítendő küldetések között az első főellenfelet is, de ha nem vagyunk kellően fejlesztve és odamegyünk szerencsét próbálni akkor vagy vért fogunk izzadni, vagy lecsapnak mint orosz hősugárzó a 10 amperes automatát. Gyönyörűen vezet rá a Primal a fejlődés fontosságára, közben pedig megismerteti velünk Oros területeit: északon a hó és a fagy az úr, ott kétszer meg kell gondolnunk hogy merre megyünk mert bizony a fogcsikorgató hideg egy idő után halálos. Ha tökösnek érezzük magunkat természetesen nekironthatunk a térképen very hard jelzővel illetett helyeknek is, azonban oda már szükséges a taktikázás és a tervezés. Szerencsére van egy baglyunk akivel felfedezhetjük jó előre a terepet, sőt, felfejlesztve gyilkolni is képes. Temérdek lehetőség áll rendelkezésünkre. Nappal akarod teljesíteni a küldetést vagy éjjel? Lopakodsz, vagy betörsz? Inkább előre küldöd a tigrised? Csak rajtad múlik. A Primal kitűnően tudja leplezni a széria évek óta változatlan játékmenetét, értelmet ad a repetitívnek tűnő elfoglaltságoknak, miközben olyan atmoszférát teremt, amitől nem nagyon tudunk elszakadni.
Oké, bugok itt is előfordulnak
A látvány szempontjából a Far Cry-sorozat mindig is toppon volt, és a Dunia Engine még manapság is remekül helytáll, a játék PS4-en stabilan tartja a 30fps-t 1080p-ben. A meleg színekkel operáló képi világ szinte lefolyik a képernyőről, hihetetlen, mennyire részletgazdag és változatos Oros világa, az animációk simák, a harcok csontrepesztőek. Az élőlények folyamatosan zsibognak, az ellenség dühös üvöltést hallat, amint meglát minket, a ragadozók vérszomjas ordításától felállt a szőr a hátamon. Az átvezetők kellően brutálisak, ráadásul a fejlesztők valódi nyelvészek bevonásával egy fiktív ősi nyelvet adtak a szereplők szájába, ami nem kis teljesítmény és nagyon sokat ad a hangulathoz. A zenét Jason Graves szerezte aki nálam már a Tomb Raiderrel bizonyított és itt is hasonló stílusban alkotott, kövekkel, botokkal és kőkori hangszerekkel tömte tele a játék audio oldalát, amikor pedig a végjátékban felcsendül a Fever Ray - The Wolf c. száma, ott nincs ember aki ne borzongana bele az élménybe. Open world játékhoz méltóan itt is adott a lehetőség a kvázi bossfight után visszatérnünk a falunkba és folytatni tovább a mindennapjainkat Orosban. Rengeteg felfedezésre váró dolog és helyszín vár még ránk - többek közt megtalálhatjuk a Blood Dragon barlangját is -, a mellékküldetésekről nem is beszélve. Csak úgy mint az Assassin's Creed: Syndicate esetében, az Ubisoft itt is kitett magáért. Rendkívül minőségi részt tettek le az asztalra a Far Cry Primal képében.
A legjobban nekem tényleg az tetszett - az atmoszférán kívül -, hogy a játék szabad kezet enged a haladásban. Emlékezetes kalandot kínál, rengeteg tartalommal és nagyon könnyedén rabul ejti az embert. Oké, alapvetően a sztori nem egy nagy eresztés de az őskorban járunk, nem is szabad várni valami komplikált történetet. Azt sem mondanám hogy a játék rövid, hiszen a gyűjtögetéssel és fejlődéssel bőven kitolható a játékidő, minden csak azon múlik hogy a játékos mennyire akar elveszni Oros világában. És igen, természetesen bugok is előfordulnak benne de nem is lenne Ubisoft játék ha mentes lenne a bugoktól. Másba viszont nem lehet belekötni, a Far Cry Primal tökéletes választás lehet a széria rajongóinak és mindazoknak akik belekóstolnának az őskor vérmocskos, állatias mindennapjaiba.
