Vacilláltam hogy a Condemned avagy a F.E.A.R. kerüljön-e ebbe a cikkbe, hiszen egyazon fejlesztő készítette mindkettőt és stílusukban sem térnek el nagyon egymástól. Választásom azért esett a Condemned-re mert sokkal életszerűbb (a F.E.A.R. -széria Alma névre keresztelt fekete hajú szellemkislányán is jócskán be lehetett parázni, persze), nem annyira a természetfeletti dominál benne. A Condemned mocskos, véres és abszolút hideglelős atmoszférával hozza a frászt a játékosra, nem mellesleg iszonyatosan durva is, az alap 18-as korhatár-besorolást én simán felhúztam volna 20+-ra mert a játék helyenként tényleg szörnyen kegyetlen!

A sztori egyébként amolyan ''CSI: A helyszínelők'' -féle nyomozósdiként indul. A főhőse Ethan Thomas, aki épp egy sorozatgyilkos legújabb áldozatához érkezik ki a helyszínre, kollégáival egyetemben. A játékmenet párszor megkívánja hogy spéci eszközökkel nyomokat keressünk és rögzítsünk, van UV-lámpánk is amivel ugyebár a vért lehet láthatóvá tenni, spéci fényképezőgépünk az áldozatok lefényképezéséhez, mini PDA-nk az információk lehívásához, egyszóval minden jóság amire egy magára valamit is adó helyszínelőnek szüksége lehet. Kalandunk ''rutinszerűen'' indul azonban csakhamar a sorozatgyilkos magát Ethan-t teszi meg a gyilkosságok fő gyanúsítottjának ezért célunk a továbbiakban a menekülés és a szálak felgöngyölítése, egyúttal a Serial Killer X névre keresztelt sorozatgyilkos elfogása és saját ártatlanságunk tisztázása. A Condemned igazi ereje a hangulatban rejlik. Már alapból nagyon nyomasztó helyeken lehet benne mászkálni de erre csak még jobban rátesznek a néha-néha ijesztően hirtelen érkező jumpscare-jelenetek és a közelharc.

A Condemned ugyanis bár FPS, nem szerezhetünk benne tonnaszámra lőszert és nem akad minden egyes sarkon egy-egy új mordály. Helyettük felkaphatunk vascsöveket, széklábakat, csavarkulcsokat, szögekkel kivert léceket és még több tucatnyi másféle gyilkoló alkalmatosságot amelyekkel a ránk vadászó többnyire drogos, züllött, alja-népeket verhetjük agyon.2-3 csapás és fekszenek, de ugyanez vice versa is áll ergo érdemes néha védekezni is, nem csak őrült módjára vagdalkozni a semmibe. Ha pisztolyt és lőszert is találunk akkor arra érdemes úgy vigyázni mintha csak a Szent Grál lenne és tartalékolni a minél keményebb harcokra. A Condemned nem könnyű de esszenciája pont ebben rejlik. Jóval félelmetesebb úgy játszani hogy az ember nem tudhatja hogy melyik pillanatban veti rá magát egy félbolond valamiféle kihegyezett vascsővel. Emlékszel, én anno úgy játszottam ezzel a játékkal hogy lassan, komótosan, méterről-méterre haladtam benne. Nem rohangáltam, ez eszembe sem jutott. A türelem ebben a játékban hatalmas erény.

Volt egy rész, a mai napig tisztán emlékszem rá. Bementem egy helyiségbe ahol különféle letakart bútorok voltak, tudjátok, mint mikor épp frissen van festve egy szoba. Voltak benn próbababák is. De szépen felöltöztetve meg minden. És ahogy mentem előre, hirtelen úgy éreztem mintha figyelne valaki. Játékon kívül is. Körülnéztem itthon a szobámban de rajtam kívül nem volt itt senki. Visszatértem a játékhoz és olybá tűnt mintha a próbababák folyamatosan követnének a fejükkel. Kicsivel később pislákolni kezdett a lámpa és minden egyes felvillanásnál néhány próbababa egyre közelebb került hozzám. Hirtelen azon kaptam magam hogy ott állnak körülöttem. Hátborzongató érzés volt, majdnem ki is kapcsoltam a játékot ott helyben. Aztán legyűrtem a félelmem és tovább haladtam. Erre meg az egyik állványról fogta magát az egyik próbababa és lemászott, majd megindult felém. Majdnem szívrohamot kaptam! Aztán jött a többi is. Új ellenfél-típus. Gyűlöltem őket. A játék a végére teljesen bedurvul. Nemcsak a gyilkosságok válnak egyre brutálisabbakká és véresebbekké de még a végjátékban még a főhőst is megcsonkítják. A Serial Killer X ellen vívott harc a padlástérben az egyik legjobb bossfight amelyet valaha átéltem FPS-ben. És a játék legvégén még választási lehetőségünk is adatik, amit vétek lenne elárulnom.

A Condemned 2. része úgy emlékszem 2009-ben jött ki de már kizárólag csak konzolokra. Arra meg már végképp nem emlékszem hogy 2012-ben, vagy 2013-ban vettem-e meg a Petőfi Csarnokban kb. 2000 forintos áron. De végigtoltam. Nem volt kifejezetten rossz. A korábban megismert Ethan abban már egy lecsúszott, hajléktalan, drogfüggő és alkoholista ex-zsaru akit éjszakánként rémálmok gyötörnek. Az újabb rejtélyes gyilkosságok apropóján kollégái visszarángatják a szolgálatba és a régi ismerős, Serial Killer X is feltűnik. Csakhogy ezúttal már a mi oldalunkon. A folytatás jobban ráment az akcióra. A közelharc több tucatnyi felvehető tárggyal bővült (a legjobb az ''élő'' játékbaba volt amely forgatta a fejét és pislogott), a pályák az eddigieknél is sokkal elborultabbakra, az ellenfelek pedig az eddigieknél is sokkal betegebbekre sikeredtek. Volt benne kivégzés lehetősége (mondjuk a legyengült ellenfelet bele lehetett fejeltetni a tévébe), multi, meg egy csomó fejlesztés de mégis annyira de annyira kibaszottul betegre sikeredett hogy a hirtelen ránk ugró, összevarrt testű, csonka lábú, halott ikertestvérének a fejét a felkarján hordó csecsemők látványa annyira leblokkolja még a legkeményebb horror rajongót is, hogy az ember képtelen utána belemerülni bármibe, és csak üres tekintettel bámul maga elé. A Condemned már csak ilyen. Az 1. részt azért ajánlom jobban mert elérhető PC-re is, így könnyebb beszerezni (ezzel semmi illegálisat nem akartam sugallni, áhh, nem...). Elsősorban azoknak ajánlom akik bírják a mocskos, erőszakos, véres, durva, abszolút méltón korhatáros horror-játékokat és acélidegeik vannak.