A Más világ – ha első megtekintés után nem is derülne ki – spanyol film. Alejandro Amenábar nagyon jól találta el azt a fajta feszültséggel teli, lúdbőröztető atmoszférát amelyet a spanyol horror filmek egyébként is előszeretettel alkalmaznak azóta is. A sztori 1945-ben játszódik. Egy nő (Nicole Kidman) két kisgyermekével (akik egy ritka betegségben szenvednek, emiatt nem érheti őket napfény) a kastélyban él. Férjét várja haza a háborúból. Felvesz három rejtélyes szolgálót maga mellé, akik segítenek a háztartásban. A család mindvégig érez valamilyen furcsa jelenlétet, de csak a történet végén derül fény az igazságra. Addig viszont temérdek parás jelenet várja a nézőket! Adott például az idősebb lány szerint a kúriában kísértő szellemgyerek, Victor. Ő néha barátságos, néha nem. Az eleinte furcsa, megmagyarázhatatlan események (léptek zaja a padlásról, függönyök rejtélyes módon történő eltűnése minden szobából, stb.) egy idő után egyre durvábbakká válnak és az egyedül maradt anyának egymagának kell megóvnia gyermekeit az állítólagos szellemektől. A hangulat csillagos ötös! Nekem amúgy is nagyon bejön a gótikus horrorba mártott kísértet-történet irányvonal, de ez a film valami egészen elképesztően bravúrosan tálalja mindezt, Amenábar mesterien rendezte meg az összhatást, ezt tényleg tanítani kéne.

Több olyan jelenet is akadt amelyeknél még én is fel-felugrottam ijedtemben a fotelből pedig én már edzett horror film rajongónak számítok! Ott van például a menyasszonyi ruhában, fátyollal lefedett arccal játszogató kislányos jelenet. Na, az még ezredszerre is hatásos, hiába készül rá előre a néző! Aztán nem mehetünk el szó nélkül a film végi csavar mellett sem amely legalább akkorát üt mint a Hatodik érzék befejezése. Másodszori megnézéskor ennek ismeretében így már teljesen más értelmet kapnak bizonyos jelenetek és több rejtélyes részlet is megválaszolásra kerül. A Más világ pont olyan film amelyet nem elég egyszer megnézni. Minimum kétszer kell, de én speciel évente elő szoktam venni mert egyrészt nagyon szeretem, másrészt pedig tényleg nagyon masszív, súlyos hangulata van és ez ritkaságszámba megy manapság. Több mint 15 év távlatából már nyugodtan mondhatjuk rá, hogy old school klasszikus paráztatós film amely mellőzi a hollywood-i giccset és csak néhány hazai agyhalott véglénynek volt köszönhető pár éve, hogy az egyik kereskedelmi tévécsatorna –  asszem' a Film+ – kora délután 12-es korhatárral adta le. Szerintem aznap pár kíváncsi csemete szó szerint összeszarta magát.

Legjobb jelenet: "Nem haltunk meg!"