Az ázsiai horrorfilmek sajátos velejárója a talpig érő, hosszú fekete hajjal rémisztgető szellemalak. Ázsián túlra ezt először 2002-ben hozta el Gore Verbinski rendező, a Kör című horrorfilmmel. Ez az alkotás annyira parásra sikeredett, hogy félelemkeltésben azóta is alig-alig akadt párja. Kezdjük talán ott, hogy az alapanyag adott volt. A kör - ha valaki esetleg nem tudná - ugyanis egy remake. Az 1998-as japán Ringu (リング) feldolgozása. Az ázsiaiak egyébként piszkosul jól értenek a paráztatáshoz, ez tény Elég csak megnézni a Shutter (magyarul azt hiszem Árnykép néven futott), avagy a Szem 1. és 2. részét. Természetesen az eredetieket, nem az amcsi feldolgozásokat. Ez utóbbiak 99%-ban mindig nagyon rosszul sikerülnek. Ám ott van az az 1% amikor mégis működik a recept. Nos, a Kör is beletartozik ebbe az 1%-ba. Már maga a sztori is adott volt a sikerhez: képzeljétek el, mit éreznétek, ha megnéznétek egy felkavaró képekkel teli videókazettát, majd megcsörren a telefonotok, és egy túlvilági hang közli veletek, hogy hét nap múlva meghaltok. Én bizony befosnék illedelmesen.

Hírek szerint pontosan a fenti forgatókönyv történik egy amerikai kisvárosban, ahol - úgy mondják - kézről kézre jár egy rejtélyes kazetta, és aki csak látta, mind meghalt utána. Rachel Keller (Naomi Watts) egy oknyomozó újság riportere, és mindaddig kétkedve fogadja a sztorit, míg négy tinédzser titokzatos körülmények között meg nem hal. Rachel-t ekkor már nem hagyja nyugodni az eset, leginkább azért, mert az egyik áldozat az unokahúga volt. Megszerzi a kazettát és megnézi. Megszólal a telefon, és ettől kezdve nála is elkezdődik a hátborzongató események sorozata. Kénytelen segítséget kérni barátjától, Noah-tól, mert időközben kisfia élete is veszélybe kerül, és csak hét napjuk maradt, hogy megoldják a rejtélyt. Nos, ez a film engem sokkolt annak idején! Annyira magával rántott, hogy félelmemben majd' lerágtam mind a tíz körmömet az ujjaimról. A hangulat, az atmoszféra, a képi világ és a zene együttese olyan elegyet alkotnak amely eléri a nézőnél azt, hogy még akkor is izguljon amikor épp viszonylag "nyugodt" jelenet zajlik - mondjuk egy beszélgetés, vagy ilyesmi.

A félelem annyira rátelepszik a nézőre, hogy egyszerűen nem hagyja ellazulni. És ebben nagyon profi a Kör: iszonyatosan félelmetes hangulatot áraszt magából. Én lehettem már 13-14 éves mikor először láttam de konkrétan a frász kivert néhány jelenetnél. A többit pedig végigparáztam, feszülten figyelve, hogy mikor érkezik valami újabb jumpscare jelenet amelytől összehugyozhatom magam. Első megtekintés után reszketve konstatáltam, hogy kurvajó film volt, de soha többé nem akarom megnézni és kéne néznem még este egy kis Simpson családot, hogy nehogy rémálmaim legyenek (persze lettek...). Aztán pár évvel később volt még egy Kör 2 is amelyet az eredeti film rendezője (Hideo Nakata) dirigált le de furcsamód én ebből a 2. részből csak a szörnyen gagyin animált CGI-szarvasokra emlékszem, másra nem. De a kritikákat olvasgatva talán jobb is. Summa summarum, a Kör egy remek horror film lett annak idején és azóta sem veszített semmit bájából. Pontosan ugyanannyira félelmetes és hatásos mint volt anno. Amellett, hogy elindított egy remake-lázat Amerikában (de bár ne tette volna...), megajándékozta az ikonikus horror-karakterek családját egy újabb, erősen ápolatlan fekete hajzuhataggal bóklászó egyeddel, még önmagában is remek, élvezhető film amely nem bukott bele abba, hogy ő egy remake lett. Instant klasszikus, melynek idei folytatását (Körök) senkinek sem ajánlom, annyira pocsék lett, a rendezőjét meg el kéne verni mint zsugás a családi pótlékot.

Legjobb jelenet: Mikor Samara kimászik a tévéből