Véleményem szerint a '90-es évek egyik legjobb filmje. David Fincher már korábban is bizonyított pár remek alkotással, de a Harcosok klubja volt az amely végleg a kultrendezők közé repítette. Helypazarlás lenne most részleteznem a cselekményt, hiszen biztos vagyok benne, hogy eme filmet már mindenki látta legalább egyszer. A modern fogyasztói társadalom legcsípősebb kritikájáról van szó, olyan klasszikusról amelynek kultikussá vált idézetei mind a mai napig bőven megállják a helyüket és még nagyon sokáig aktuálisak lesznek. Mind Edward Norton, mind Brad Pitt alakítása nagyszerű de persze kellett a recepthez a kifordított femme fatale, Helene Bonham Carter is. A képi világ szerintem a mai napig bőven megállja a helyét. Azóta Fincher védjegyévé vált a legkisebb réseken is áthaladó kamera (lásd: Pánikszoba), avagy a hideg tónusú, erősen megvilágított képek (lásd: a Zodiákus, A tetovált lány) de olyan velős társadalomkritikát azóta sem adaptált vászonra egyetlen filmjében sem, mint tette azt a Harcosok klubja esetében. Chuck Palahniuk regényét tökéletesen adta át.
Éppen ezért övezi akkora kultusz eme remekművet és éppen ezért akad még ma is számtalan rajongója. Mondanivalója és vizualitása évekkel előre meghaladta korát, filmzenéjét pedig az azóta már hatalmas népszerűségnek örvendő brit The Chemical Brothers szerezte. Ja, és persze a benne lévő szereplők azóta már hollywood-i szupersztárok de ez már tényleg csak mellékes. Ódákat lehetne még zengeni róla, hogy milyen nagyszerű is ez a film, mennyi elrejtett kis apróság van benne, illetve hogy megjelenésekor - 1999 végén - a film végi csavar milyen durván hasba vágta a gyanútlan. ám piszkosul jól szórakozó nézőt. Ez a csavar nálam egyenértékű a Hatodik érzék, a Közönséges bűnözők és a Fűrész filmvégi csavarjaival.
Legjobb jelenet: A katarzis, amikor a narrátor rájön az igazságra
