Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Little Nightmares teszt + értelmezés

A felnőtté válás sötétebb oldala

2017. június 07. - -Britpopper-

little-nightmares_1.jpg

A LIMBO és az Inside után itt egy újabb szürreális köntösbe bújtatott, horrorisztikus platformer ugrabugra, a svéd Tarsier Studiostól. Ez a Little Nightmares, mely gyerekkori félelmeinket szabadítja ránk a képernyőn keresztül, miközben egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a kifordított, már-már Tim Burton munkásságát idéző látványelemek alatt jóval több lakozik egyszeri kalandnál.

A The Maw (A Bendő / Gyomor) nevű helyen ébredünk egy sárga esőkabátot viselő kislánnyal (Six) és igazából fogalmunk sincs mit keresünk ott, ki zárt be, illetve hogy miként kerültünk egyáltalán oda. Minimális instrukciókkal azért ellát bennünket a játék, például megtudhatjuk hogy van nálunk egy öngyújtó, amivel bármikor fényt hozhatunk a sötét helyekre érvén. És innentől nekiindulhatunk felfedezni ezt az igencsak groteszk világot, melybe belecsöppentünk. Már az első néhány perc prezentálja azt a fajta beteges agyszüleményt, rémálomszerű környezetet mely azonnal beránt bennünket és képtelenek vagyunk elszakadni tőle. Az egyik szobából például úgy tudunk kijutni, hogy a felakasztott férfi (direkt nem látjuk az arcát) alól eltoljuk a széket az ajtóhoz - neki már úgysincs rá szüksége. Feladatunk a különféle helyekről való továbbjutás. A kiutat magunknak kell megtalálni, ehhez pedig hol platformfeladatokat, hol csavaros fejtörőket, hol pedig akciórészeket kell teljesítenünk.

3129547-ln_gamescom_screenshot_06_lookingforthelift.jpg

A sötétség a koncepció szerves része

Igen, akciórészeket. De nem harcokra kell gondolni, mivel a védtelen gyermekkel jobbára csak menekülni tudunk. Abból pedig elég sokat fogunk, ugyanis a legborzalmasabb kreatúrák állják majd utunkat és ha észrevesznek, akkro bizony könyörtelenül végeznek velünk. Nem finomkodik a Little Nightmares a halálokat illetően és itt bizony igen sokszor harapunk majd fűbe. Merthogy itt nem kapunk kapaszkodókat, és ez nem csak a történetre, hanem az egész játékmenetre igaz. Nincs HUD, nincs életerőcsík, minitérkép, vagy az utat és a használható tárgyakat jelölő ikonok - mindent magunknak kell felfedeznünk. És amint már ellenfelek is keresztezik utunkat, mindez nem lesz éppenséggel egyszerű manőver.

A félig vak, nyurga, kezes-lábas rémalak még nem verte ki nálam a biztosítékot, nade az utána következő szakács-házaspár már annál inkább. Eleve amint benyitottunk a konyhába - merthogy ezt a remek játékot is kettesben játszottuk Ádámmal - már rám telepedett egyfajta baljós érzés, de aztán megláttuk kivel állunk szemben: egy hájas, dagadt, groteszk ipsével aki vígan főzőcskézik magában de amint meglát, elkezd őrjöngve nekünk rontani és ha elkap...akkor bizony kampec. A Little Nightmares csak elvétve ijesztget, ehelyett a folyamatos suspensre helyezi a hangsúlyt: a védtelen kislány sebezhetősége okán tényleg folyamatosan görcsbe rándult gyomorral lopakodunk majd, mindig fejben tartva az alaptételt: nem lehet hibázni. És itt tényleg nem lehet. Mert akár csak egy padlóreccsenés is végzetes lehet.

agonizingpreciousamericancrocodile-size_restricted.gif

Na, ezt a részt soha többé nem akarom átvinni (36x haltam meg)

Mikor már azt hittük hogy a szakácsnál rosszabb nem jöhet, akkor megjelent a kibaszott felesége. Na, ezek ketten annyira fojtogató atmoszférát teremtettek, hogy konkrétan már izzadt a kezem a billentyűzeten amikor őket kellett kerülgetni, óvatosan osonva a konyhában. Kulcsokat kellett megszerezni, ami a pattanásig feszült hangulat ellenére is remek élmény volt. Mert az Unreal Engine 4 teszi a dolgát becsülettel, igaz, sokat segít a látványon, hogy lényegében végig csak kisebb-nagyobb szobákban, termekben, szűk járatokban bolyongunk, ahol nagy terepet sosem látunk be egyszerre, amit meg igen, annak nagy részét jótékony félhomály vagy sötétség borítja. De amit viszont belátunk, az nagyon szép és tele van olyan nüansznyi részletekkel, melyek rengeteget adnak hozzá az élményhez. Az éléskamránál például hosszú perceket töltöttünk csupán azzal, hogy megcsodáltuk a különféle ételeket a polcokon. A börtön folyosóit járva hamarosan rájövünk, hogy egy árvaház, ahol vagyunk igazából, a falak nyirkosak, a szobák sötétek, a nővérek és nevelők pedig kegyetlenül bánnak az itt lakókkal, mintha nem is emberek, mintha nem is ártatlan gyerekek lennének. A kövér vendégekkel teli étterem maga a pokol egy éhezőnek, de megfordulunk egy lakásban is: az elsőre otthonosnak tűnő környezetben egy szobába belépve felakasztott embert találunk, az egyre félelmetesebb lakást pedig akár az Addams család is elirigyelhetné.

maxresdefault_23.jpg

Laci bácsi konyhája

A hangulatra tehát egy rossz szavam nem lehet, a hangok és a néha fel-felcsendülő kísérteties zene is illik a játékhoz, mely a felnőtté válás pszichózisát dolgozza fel hol nagyon finom, hol direktebb motívumokkal. A bő 6-7 órás kaland egy végigjátszást mindenképp megér azoknak, akiknek a már említett LIMBO és az Inside bejött, azonban érdemes várni egy leárazást mert a Little Nightmares jelenlegi ára még túl sok egy ennyire rövid - ámde rendkívül emlékezetes - rémálomhoz. Év közepe van de nálunk egyelőre a Little Nightmares vezeti az év legjobbja versenyt, mondjuk igen szorosan a Resident Evil VII és a Horizon Zero Dawn mellett. Viszont aki régóta olvassa már a blogot, az pontosan tudja hogy sosem a hype alapján választom meg az év játékát decemberben - hanem az átadott élmény alapján. Volt itt már minden. Max Payne III, BioShock Infinite, This War Of Mine, Fran Bow, tavaly pedig az Inside. Szóval sanszos hogy ezt a titulust idén a Little Nightmares húzza be. Majd kiderül.

+ ÉRTELMEZÉS

Nekem úgy jött le - és ebben Ádám is megerősített - hogy a The Maw lényegében egy olyan hely ahol a gyerekeket előbb-utóbb feldolgozzák és ízletes vacsora képében kerülnek az asztalra, hogy a másik hajón érkező, dagadt vendégek mind feneketlen étvágyukat csillapíthassák. Aztán ott van még a gésa -szerű Hölgy (The Lady) is akivel ugye meg kell küzdenünk a játék végén és erejét elszívva szépen végiggyilkoljuk az összes vendéget kifelé menet. Nos, a legvalószínűbb, hogy a Hölgy tulajdonképpen az általunk irányított Six édesanyja, aki beleőrült az öregedésbe, ezért módszeresen összetörte majd' az összes tükröt a lakásban. Ami pedig épen maradt, azt is bezárt ajtó mögött tartja. Hogy Six a lánya, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a sárga esőkabátos kislányt (vélhetően Sixet) ábrázoló festmények mind le vannak takarva a lakásban. Igen ám, de ha mi vagyunk Six (Hatos) akkor mi történt az előttünk lévő öt másikkal? Az egyik teóriánk az, hogy ők elbuktak a kaland során. A másik pedig, hogy a Hölgy maga az Ötös azaz Five. Ez megmagyarázná a többi letakart festményt a rezidenciában. Hogy Six végül - igen brutális módon - végez a Hölggyel, az lehet a gyerekbántalmazásra is metafora - a kislány így áll bosszút az őt ért sérelmekért. Lehetséges, hogy a játék elején látott felakasztott férfi maga Six apja, de ez csak feltételezés. A kis manók létjogosultságára még nem jöttünk rá, talán a tiszta gyermeki lelkek megtestesülései. De az is lehet, hogy ők lettek volna az őrzői a gyerekeknek odalenn a börtönben, csak "megjavultak". Hát, fiúk-lányok...akad még pár teória. De mindenki fedezze fel magának a játékot, és utána vonja le a saját konklúzióját. Mert itt is hasonló a helyzet mint a Dear Esther vagy az Inside esetében: azaz mindenki azt lát beléjük, amit akar.

Értékelés: 9/10

http://store.steampowered.com/app/424840/Little_Nightmares/

A bejegyzés trackback címe:

http://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr4912567485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.