Milyen lesz a jövő? Ezt a kérdést már biztosan sokan feltettük magunknak. Megannyi film kereste már rá a választ. Talán jelen korban még jócskán barokkos túlzásnak hathatnak az olyan elképzelések, melyek szerint mi majd repülő autókkal és emberszabású androidokkal fogunk együtt élni nem is oly sokára, a felhők fölé épített futurisztikus városokban. Ez is könnyen megtörténhet, bár szerintem inkább csak gazdag képzelőerők játéka. A valóság szerény véleményem szerint sokkal de sokkal lehangolóbb lesz. Talán túlnépesedik a Föld, talán végképp elszennyeződik. Már most is annyi természeti katasztrófa szabdalja, hogy necces lenne szép új világrendet elképzelni jövőkép gyanánt. Szerintem inkább amolyan ''leamortizálódó'' folyamat fog végbemenni. Fázisonkénti pusztulás, melynek végén az egész bolygó lakhatatlanná válik majd. Gyilkos sugárzás, mérgező gázok, a víz alatt eltűnő városok és egymást halomra gyilkoló emberek, kiket a mindent átható gyűlölet vezérel.
Ha körülnéztek a világban, nem vagyunk már messze ettől.
Persze erre még várnunk kell néhány évet. Érdekes módon eddig a legreálisabb, leginkább elképzelhetőbb verziót a spanyol Alfonso Cuarón hozta el, méghozzá a 2006-os Ember gyermeke című poszt-apokaliptikus sci-fi thrillerével. Ez a film olyan mintha összemosnánk a Half-Life 2 világát - főleg a City 17-ben játszódó részeket - mondjuk a The Last of Us városi történéseivel. A spanyol rendező 2013-ban rengeteg elismerést begyűjtött a Gravitáció apropóján, nagyon remélem, hogy a sikere több embert is arra sarkallt, hogy megtekintse ezt a korábbi alkotását mert bizony egy maga műfaján belül egyedülálló filmmel van dolgunk.
Az időpont 2027, a helyszín pedig Nagy-Britannia. 19 éve nem született gyermek a Földön. Mindennaposak a lázongások, utcai harcok, gyilkosságok és kivégzések. A világ a pusztulás szélén áll. Bevándorlók seregeit küldik táborokba, avagy deportálják őket vidékre (vagy csak szimplán lelövik). Ebben a disztópiában él Theo (Clive Owen) aki egykoron az ellenállók táborába tartozott ám ''visszavonult''. Egy napon beállít hozzá régi bajtársa és egykori szerelme (Julian Moore) aki azzal a feladattal bízza meg, hogy kísérjen el egy lányt egy nagyon hosszú és veszélyes úton, hiszen a lány az emberiség utolsó reménye. Apróbb SPOILER amit már itt ellövök: a lány terhes. Theo vállalja a feladatot de még ő sem számít mindarra amikenm majd végig kell menniük nekik ketten. Az ember gyermeke esetében Cuarón már élt a Gravitációban is látott hosszú, vágás nélküli snittek előszeretettel történő alkalmazásával. Mindehhez olyan mérhetetlen profizmus kellett minden aspektusból (színészi játék, rendezés, operatőri munka, elrejtett vágások, stb.), hogy azt tanítani kellene.
Nagy favoritom, Clive Owen, remek mint mindig. Jól állnak neki az ilyen szerepek, ezt már megfigyeltem. És a film egyfajta háborús alkotásként is felfogható, hiszen bizonyos jelenetei - főleg a végén - egyenesen a Ryan közlegény megmentését, avagy a Zongoristát idézik. Képzeljétek el a jelenetsort amint Theo végigrohan egy szanaszét amortizálódott városon miközben tankok lőnek házakra körülötte és épületek robbannak fel a háttérben. Ja, és mindezt persze vágás nélkül. A profi tálalás mellett a hangulat és az atmoszféra azok amik miatt mindenképp érdemes egy próbát tenni a filmmel. A táborok, a menekültekkel való bánásmód, a katonák nácikat megszégyenítő megnyilvánulásai és a pusztuló világ mind-mind rengeteget adnak hozzá az összképhez és sajnos manapság aktuálisabbak mint valaha.
Legjobb jelenet: A lélegzetelállítóan látványos városi harcok a végén
