Mikor először megnéztem, úgy éreztem: megtaláltam életem filmjét. De tényleg. Akkor még a Scott Pilgrim képregényeket sem ismertem (később beszereztem párat antikváriumból). Csak betoppant ez a film, jött, látott és győzött. Annyira magával rántott, hogy akárhányszor csak rá gondoltam, széles vigyor kúszott az arcomra. Azt aláírom, hogy valamilyen szinten ez valóban egy geek film. De ha ilyen aspektusból nézzük akkor ennyi erővel a Bosszúállók is az, avagy bármelyik másik képregény-film. A Scott Pilgrim a világ ellen nem a nagyon fiataloknak és nem is a nagyon időseknek szól. Bár tény, hogy ezen két korosztály is remekül szórakozhat rajta (pont ilyen volt az összes eddigi Pixar film is amelyeken még én is hangosan röhögtem néha). Tele van az egész olyan popkultúrális utalásokkal amelyeket igazán csak az érhet aki már elmúlt 15 és van egy kis fogalma mondjuk arról, hogy mi az a 8bit, az old-school videojáték avagy az indie rock és a garázszenekar. A sztori szerint Scott Pilgrim (Michael Cera) egy teljesen átlagos srác aki egy hobbi rockbandában (a Sex Bob-Omb) zenélget gitárosként, különcebbnél különcebb haverjai vannak és csak úgy szimplán éldegéli mindennapjait. Egészen addig amíg be nem állít hozzá az igazi szerelem Ramona Flowers (Mary Elizabeth Winstead, új szerelmem a Cloverfield Lane 10-ből és a Fargo 3. évadából) személyében. Rózsaszirmok és csilingelő harangocskák helyett azonban Scottnak szerelme beteljesedéséhez előbb le kell győznie újdonsült barátnője hét expasiját akik különlegesebbnél különlegesebb képességekkel rendelkeznek. Oké, szóval ezt a filmet egyáltalán nem szabad komolyan venni mert egy akkora poén az egész, hogy kiveri a ház falát.
Ha pedig kicsit is képben vagy videojátékok terén akkor még inkább fogod értékelni. Hiszen melyik másik filmben láthatsz például olyasmit, hogy a főszereplő srác be akar menni egy buliba de ott konkrétan szarrá verik, mire ő "aktivál egy életvisszatöltőt" és mint valami checkpoint rendszer, nekiindul újra, ezúttal már előre felkészülvén rá, hogy honnan jönnek az ütések. Epic moment. De ugyanilyen kikacsintásokat találhatunk a zenei szcénára is. Erre pedig a legjobb példa Scott bandájának koncertje. Ja igen, a filmzene pedig külön is megállja a helyét. Valami eszméletlen jó soundtracket sikerült összehozni, én nagyjából három hónapig szinte minden nap meghallgattam róla minimum egy dalt, akad rajta Beck, Metric, Black Lips, de még The Rolling Stones is. Persze nem hátrány ha az ember nem ágál a 8bites chiptune hangzás avagy az indie stílus ellen. Summa summarum, a Scott Pilgrim a világ ellen kihagyhatatlan film ha még nem múltál el 70 és szereted a zseniális vígjátékokat.
Legjobb jelenet: Számomra az iszonyat hangulatos koncert
