Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Retrospektív: Max Payne 3

São Paulo romokban

2017. július 06. - -Britpopper-

maxresdefault_26.jpg

Retrospektív: Max Payne

Retrospektív: Max Payne II – The Fall of Max Payne

A Max Payne első része még 2001-ben jelent meg PC-re (csak zárójelben jegyzem meg, hogy az Xbox-os portot az a Rockstar Games készítette akik a jelen tárgyalt harmadik részt is fejlesztették). Film noir stílusával - a képregényes átvezetők igazi csemegék voltak -, depresszív, igazán felnőttes sztorijával és az akkoriban még csak a Mátrix című filmben látott időlassítós, úgynevezett "bullet-time" rendszerrel operáló játékmenetével azonnal belopta magát a játékosok és a kritikusok szívébe egyaránt. Akkoriban eléggé merész vállalkozás volt egy ilyen sémájú TPS videojáték, de a finn Remedy fejlesztőcsapat merte vállalni a kockázatot. A Max Payne első része szép sikereket ért el, így borítékolható volt a folytatás. 2003-ban aztán Max vissza is tért. A Fall of Max Payne alcímmel ellátott második rész egy film noir love story volt. Tovább fejlesztették a bullet-time rendszert amelyet nagyjából úgy képzeljetek el, hogy ha akartad akkor lövöldözés előtt "bevetődhettél" az ellenfelek elé, lelassítva az időt. Miközben a levegőben úszva elsüvítettek melletted a golyók, vígan oszthattad az áldást fegyveredből és csodálhattad amint az ellenfelek lassítva zuhannak össze holtan. Ez a feature a játékmenetet nagyon sok esetben könnyítette meg hiszen a Max Payne széria sosem arról volt híres, hogy könnyedén végig tudta volna verekedni rajta magát a casual játékos.

tumblr_n970lp7tv61tb4ryqo1_500.gif

Helyenként vért kellett izzadni a továbbjutás érdekében. Szóval a második rész fejlesztett ezen a mechanikán, behoztak egy olyan újítást is, hogy mikor a megfelelő szintre emelkedett a bullet-time akkor egy gombnyomásra Max körül körbepörgött a kamera és ő leszedett minden közelben álló ellent. De ez csak egy volt az új lehetőségek közül. Sorolok még párat: a grafika iszonyatosan szép lett, New York lepukkant, drogosok és lecsúszott ipsék által lakott részeit annyira jól sikerült visszaadni, hogy a játékos szinte érezte az orrfacsaró bűzt és az apró tűszúrásokként érkező, szemerkélő esőt. A mélyen depresszív sztori is maradt a régi. Max az első részben történt események után visszatért a rendőrséghez és egy gyilkossági ügy kapcsán üldözőbe veszi Mona Sax kisasszonyt aki a játék során egyfajta "végzet asszonya" titulust tölt be. A csinos bérgyilkos hölgy (aki egyébként a játék egy pontján irányíthatóvá is válik) és Max között szerelmi viszony szövődik, egyúttal Max egyre közelebb jut családja kiirtásának valódi okaihoz. A játék vége borzasztó szomorú és fájdalmas. A stáblista végén pedig ez olvasható: "Max útja az éjszakán keresztül folytatódni fog". Több mint nyolc évet kellett várni, hogy ez a kijelentés létjogosultságot nyerjen. 2012-ben aztán befutott.

1_3_dx10.png

Egy videojátékba nem mindig kellenek mindent túlélő, legyőzhetetlennek tűnő hősök. Nem mindig kellenek feddhetetlen erkölcsű, igazságos főszereplők. A Max Payne 3 olyan játék, amiben a címszereplő Max Payne egy lecsúszott, gyógyszerfüggő alkoholista. Annyi szenvedés és kín áll mögötte, hogy az egyetlen kiutat csak ezekben a szerekben és az alkoholos mámorban találja. Különféle bárokban ürítgeti egymás után a poharakat és az üvegeket, miközben a múlt eseményein rágódik. Ebből a fájó depresszióból ragadja ki egy régi barátja, Raul, aki munkát ajánl neki Brazíliában. Tehetős, gazdag családokra kellene vigyázni, amolyan testőr-meló. A játék konkrétan São Paulo városában veszi kezdetét ahol is Max (és társa) a Branco család tagjaira vigyáz. Az unalmas partik és drogokkal meg escort kurvákkal fűtött szórakozóhelyek világa azonban hamar lecserélődik, ugyanis a Branco család fejének feleségét - Max minden erőfeszítése ellenére - elrabolják. Nevetséges három millió dollárt követelnek érte, ami azért kissé gyanús egy ilyen nagy nevű család esetében. Természetesen a szálakat felülről mozgatják csak ezt az elején még senki sem sejti. Egy bezárt futballstadionban kellene végbemennie a "cserének" az éjszaka folyamán, azonban ott már olyan váratlan események veszik kezdetüket, hogy ha többet árulnék el a sztoriról akkor az már durván spoilerezés lenne azoknak, akik még nem tolták ezt a remek játékot.
ae2245cbd9b5389b0b8e9cb447899c2b.jpg

Legyen elég annyi, hogy a Rockstar Games kitett magáért és egy korrupcióval, pénzzel, vérrel, erőszakkal és helyenként szexualitással erősen fűszerezett alvilági történetet tettek le az asztalra amely bőven megérdemli a 18+ korhatár besorolást. Alapvetően a játék kifejezetten nehéz. Elég pár bekapott golyó és Max holtan esik össze. Épp ezért a nyílt terepen "rambózás" egyáltalán nem ajánlott. Van remek fedezékrendszer is a játékban, nyugodtan lehet (sőt, kell is!) használni egészséggel. Életerő sem várja a játékost minden sarkon. Painkiller - ez a játékban az eü-csomag - csak olyan helyeken fordul elő, ahol a valóságban is helyet kapna, például irodákban, szekrényekben, mosdókban - nem ám elszórva mindenhol. A grafikára sem lehet panasz. São Paulo nyomornegyedei épp ennyire sokszínűek és barátságtalanok lehetnek a valóságban is. Örömteli, hogy New York városába is visszalátogathat a játékos egy-egy visszaemlékezés során. Ezen jelenetek az első két rész hangulatát idézik, amolyan tisztelgés előttük. A bullet-time fontos szerephez jut a játék során hiszen tényleg életmentő lehet bizonyos szituációkban. A játékmenet eléggé pörgős, a későbbiekben akad egy összeomló épületes szakasz is amelyet én kb. huszadszorra tudtam csak megcsinálni (köcsög aknavetős a tetőn!) de a látványilag nagyon ott van a szeren. Azt meg majdnem elfelejtettem, hogy az átvezetők olyan "torzított" filterrel vannak ellátva, mintha az egész valamiféle delíriumos álom, avagy részeg-állapot lenne. Ez egyeseknek talán zavaró lehet, nekem momentán bejött és hozzáadott az élményhez.

5910b5d9ae653afe450f7d43.jpg

Igen, az élmény az nagyon fontos ennél a játéknál. Rajongóként eléggé nagyok voltak az elvárásaim ezzel a résszel kapcsolatban, de a Rockstar megmutatta, hogy hogyan kell tisztességes folytatást összehozni úgy, hogy nem cseszik szét az eredeti nevet. A Max Payne 3 abszolút méltó a régi nagy híréhez. Olyan videojáték amely nagybetűs Élménnyel ajándékozza meg a játékost. Valami hihetetlenül jó és felemelő érzés volt mikor újra irányíthattam Max karakterét és a szemem előtt bontakozott ki egy csavaros, Tony Scott filmbe illő, brutális történet. Hasonlóan jó és felemelő érzés volt a diszkóban lövöldözés és a végjáték felé haladva a reptéren való akciózás is, egy, a háttérben lágyan meghúzódó de mégis főszerepet kapó HEALTH dalra. A lezárás pedig remek és elsőrangú. Kíváncsian várom, hogy lesz-e még folytatás. Nagyon remélem, hogy igen és Max ebben a generációban is tiszteletét teszi majd, hiszen lenne még mit elmesélni az ő történetével kapcsolatban.

A bejegyzés trackback címe:

http://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr3312640207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.