Tinikorom meghatározó filmje, mely azóta is a legnagyobb favoritom. Azon túl, hogy ez volt az első komolyabb, elgondolkodtató film amit láttam, olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy másnap újra megnéztem. Aztán rá következő nap megint, csak eredeti nyelven. Aztán rá pár napra megint, a családommal (bár nem emlékszem, hogy miként vettem rá őket egy ilyen filmre). Aztán évről évre mindig, újra és újra. Richard Kelly indie filmje mesterien ötvözi a dráma, a horror, és a sci-fi védjegyeit, miközben az összhatás mégis teljesen egyedi és utánozhatatlan. Az akkoriban még csak épp a szárnyait próbálgató Jake Gyllenhaal tökéletes választás volt Donnie Darko szerepére. A csendes, befelé forduló sráccal egyszerűen nem tudtam nem azonosulni. Az egész film borzasztó baljós hangulatú, a közelgő, 28 napon belül esedékes világvége árnyéka és Donnie folytonos hallucinációi - a rengeteg filozófiai kérdéssel megspékelve - olyan egyveleget alkotnak, amely méltán emeli ki eme műremeket a hasonszőrű filmek sokaságából és teszi instant klasszikussá.
Nem elég, hogy a film tömve van klasszikussá vált idézetekkel (amiket a mai napig szívesen idézgetek magam is), a mellékszerepekben olyan nagy sztárokat láthatunk viszont mint például Patrick Swayze avagy Drew Barrymore. A tökéletes filmzene pedig egy külön bejegyzést is megérne, hiszen olyannyira szerves részét képezi a látottaknak, hogy ezen dalok nélkül a film feleennyire sem működhetett volna. Többek közt a Duran Duran, az INXS, a The Church, az Echo & The Bunnymen és legnagyobb kedvencem, a Joy Division szolgáltatják a háttérzenét a látottakhoz, utóbbi együttes Love Will Tear Us Apart c. száma itt lett újra felkapott, melyet a mai napig használnak még különféle filmek és sorozatok (legutóbb például a Netflixes 13 Reasons Why rögtön az első részében). Engem is megihletett zenei fronton a Donnie Darko, magam is készítettem hozzá saját zenét 2015 szeptemberében:
Sötét tónusú, elgondolkodtató és szívbe markolóan gyönyörű film a Donnie Darko amelynek készült ugyan egy folytatása de az még arra sem érdemes, hogy egyáltalán a címét megemlítsem. Én amondó vagyok, hogy a Donnie Darko az a film, amelyet mindenkinek látnia kell és garantálom, hogy utána még nagyon sokáig nem fog szabadulni a hatása alól. A modern független filmművészet egyik legragyogóbb ékköve ez.