Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Retrospektív: Fran Bow

Iszonyú cuki és kegyetlenül brutális

2017. július 13. - -Britpopper-

wiki-background.jpg

2015 igen erős év volt horror videojátékok terén. Sokáig a S.O.M.A volt az abszolút befutó nálam. De aztán jött, látott és győzött a Fran Bow. Na jó, ez picit téves, mert a Fran Bow már azelőtt megvolt nekem hogy egyáltalán belekezdtem volna a S.O.M.A tengermélyi kalandjaiba. Csakhogy volt egy kis gubanc az Intel kártyákkal meg a Win10-zel, ezért a harmadik patchig én, és még nagyon sok sorstársam egyszerűen nem tudtunk játszani a játékkal. A töltőképernyőig eljutott aztán onnantól úgy befagyott hogy csak a reset segített rajta. Hetente olvasgattam a fórumokat, aztán később persze csak megjelent a hármas számú update, amely végre életet lehelt a játékba számomra is, így a demo után neki tudtam kezdeni.

p1a5p2a1bg7ruc261jlhplu1e6g9_1.jpg

fran_in_the_office.png

Egyetlen hétvége alatt játszottam végig. Annyira magába szippantott a játék, hogy képtelen voltam mással foglalkozni. A történet egy kislányról, Fran Bowról szól aki egy nap furcsa hangokra ébred szobájában. Kikászálódva az ágyból, egy szörnyű rémalakot pillant meg, amint az épp elsuhan a házból. Fran kimerészkedik a nappaliba, ahol meglátja szülei brutálisan meggyilkolt holttesteit. A trauma hatására elszökik otthonról és a közeli erdőben bolyong cicájával, majd kisvártatva ájultan rogy össze. Később már egy elmegyógyintézetben találjuk magunkat, itt kezdődik a játék. Az intro egyszerűen tökéletes. A fekete-fehér (+piros) színekkel előadott kezdés azonnal megadja a hangulatot, remekül prezentálja hogy mi vár a játékosra: meseköntösbe bújtatott, kőkemény horror. Első feladatunk hogy kijussunk az elmegyógyintézetből. Az irányítást megkapván láthatjuk hogy point 'n click kalandjátékhoz képest először még semmi extra nincsen: kattintással haladunk, az inventory megnyitásával megcsodálhatjuk felvett tárgyainkat, amiket aztán használni, kombinálni és közelebbről megvizsgálni tudunk. Igen ám, de kapunk gyógyszer gyanánt valamiféle piros pirulákat. Ezeket használván Fran bekap egyet és a világ szó szerint kifordul önmagából. Minden tiszta véressé, és horrorisztikussá válik, mintha a valóságból egy rémálomba csöppennénk. Újra rákattintva a pirulákra ez a "vízió" eltűnik és visszakerülünk a "normál" világba. Méghogy normál világ... Az elmegyógyintézet még csak-csak hat valóságosnak, de miután onnan elszökünk és belevetjük magunkat a közeli erdőbe, lassan összemosódik a valóság és a fantázia világa. De olyannyira hogy egy teljes fejezet egy gyönyörű, varázslatos világban játszódik amellyel a Fran Bow már a fantasy (és egy picit a sci-fi) területére merészkedik - és mennyire jól teszi.

leoncastillo.png

p1a5p2a1bfdef8511gsfip79gs4_1.gif

Komplett mítoszt tár elénk. Ebben a világban teljesen átlagos látványt nyújtanak a megelevenedett, két lábon járó növények és a beszélő bogarak. A távolban kezdetleges repülő járművek szelik az eget, a horizonton pedig két nap fénylik. Fran ide fává változva kerül, és ugyan egy hatalmas - leginkább a Végtelen történet repülő, szőrös lényére emlékeztető - kreatúra ad neki kezeket és lábakat, fő feladatunk mégis az lesz hogy visszaváltozzunk emberré. Ehhez fel kell keresnünk a Nagy Varázslót, kinek barlangja azonban csak Télen válik láthatóvá egy hatalmas hegy oldalában. Ebben a világban kapunk egy nagyon klassz kis szerkezetet. Egy órát, amely segítségével változtathatjuk az évszakokat. Néhány feladat elvégzéséhez szükségünk is lesz rá, mellesleg pedig nagyon parádésan néz ki. Miután visszaváltozunk emberré és megleljük a hazafelé vezető utat, cicánkkal együtt visszakerülünk a valóságba. A játék fő célja egyébként hogy eljussunk Grace nagynénénkhez, egyetlen életben maradt rokonunkhoz. Segítségünkre lesz kalandunk során Mr. Midnight, hűséges - és beszélő - cicánk. Hogy hová jutunk el a játék végén és hogy mi lesz a befejezés, azt nem árulom el. De nyugi: sikerült illő befejezést készíteni Fran utazásához.

20140331124533-atercake_1.png

fran-bow-scary.png

A grafikát és a zenét mindenképp ki kell emelnem. A játékon mindössze két ember, Natalia Figueroa és Isak Martinsson dolgozott - mellesleg svédek mindketten. Ehhez képest a Fran Bow AAA-kategóriás címeket is megszégyenít, annyira gondosan ki lett dolgozva. A rajzolt képi világ nagyon szép, engem leginkább a The Path nevezetű játékra emlékeztetett. Ha azonban brutalitásról és horrorról van szó, a Fran Bow abszolút megállja a helyét és helyenként gyomorforgatóan durvává válik. A piros pirulákkal átlépve egy másik dimenzióba, mindent vér és belsőségek borítanak, démonok lesnek be az ablakon és sátánista jelképek díszítik a falakat. Ehhez képest a már említett fantáziavilág maga a megtestesült nyugalom, csörgedező patakokkal, barátságos lényekkel, teljes lelki békével. Aztán a játék végén már összefolyik a fantázia és a valóság. Ott már átveszi a hatalmat a szürrealizmus (néha tényleg olyan mintha egy Dalí festményben járnánk) és tiszteletét teszi egy leheletnyi sci-fi is.

screenshot_fran-bow_1920x1080_2015-12-04_55_1.png

A zenei aláfestés egész egyszerűen gyönyörű. Főleg vonósokra és zongorára épülő tételekből áll, de néha beköszön egy kis elektronikus ambient is. Le a kalappal a készítők előtt, a soundtrack ugyanis önmagában is élvezetes hallgatnivaló. Az irányítás tehát nem túl bonyolult, a játék nehézsége pedig egyáltalán nem vészes. Aki járatos már a point 'n click műfajban, az akár egy-két nap alatt vígan a végére érhet. A feladványok a legtöbb esetben logikusak, a logikai puzzle fejtörők pedig kellően változatosak. A hangulat nagyon helyén van. Olcsó ijesztgetések nincsenek, lúdbőröztető atmoszféra viszont annál inkább. Van például egy kis házikó ahol lakik egy összevarrt testű ikerpár kísértete. Már az egész hely elég bizarr de később megtalálhatjuk a csontvázaikat a szekrényben. Ott a hideg kirázott konkrétan. Egy iszonyúan erős point 'n click alkotásról van szó, amely a jelenlegi, hasonló zsánerű játékok közül a legjobb. Nagyon elvont, nagyon szürreális az egész cucc de pont ebben rejlik a bája. Helyenként egész meseszerű, helyenként fekete humorral fűszerezett (például mikor Fran a temetőben, saját anyja kiásott sírjánál azt mondja az oszló tetemnek hogy "Anyu, de lefogytál!") de többnyire brutális, véres, nyomasztó, szorongató atmoszférával meseszerű köntösbe bújtatva megáldott játék lett a Fran Bow - épp ilyenre számítottam. A műfaj rajongóinak kihagyhatatlan de horror fanoknak is erősen ajánlott.

A bejegyzés trackback címe:

http://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr7912644797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.