Múltkor a Watch Dogs tesztnél már megemlítettem, hogy egy kalap alatt beszereztem vele együtt az Assassin's Creed Unity-t is és az első tapasztalatok alapján messze nem annyira rossz a játék, mint azt sokan írták. A Watch Dogs kipörgetése után - és még a Watch Dogs 2 előtt - neki is álltam, hogy elmerülhessek ismét az asszaszinok és templomosok hosszú évszázadokra nyúló párharcának első újgenerációs részében. Hamar lefagyott arcomról a mosoly. De kezdjük talán a pozitívumokkal, mert akad pár: példának okáért a látvány lélegzetelállítóan lenyűgöző, Párizs macskaköves utcáit járva a lenyugvó Nap vöröses-sárgás fényeiben, igazán kellemes érzésünk lehet és szinte érezzük az útmenti házak ablakaiból kicsapó vacsora aromás illatát. Itt érezhető igazán, hogy az Ubisoft nem aprózta el a látványt, a híresebb épületek tűpontos másai az eredetieknek és elég csak megnézni néhány előkelőbb kúria belső építészetét, az ember nem győzi majd az állát keresgélni a nappaliban a rengeteg aranyfuttatással gazdagon díszített termek és szobák láttán.

A látványra tehát nem lehet panasz. A zene is hasonlóan remek munka lett, bár erre eddig egyetlen Assassin's Creed játékban sem lehetett egy rossz szavunk sem. És be kell valljam, a történet is egészen jól indul. Egy kis templomos közjáték után megismerhetjük új főszereplőnket, Arno Dorian-t, ámde kezdetben még csak gyerekként. Jópofa, ahogy a kis Arno-t terelgethetjük a puccos palotában, azonban a vidámnak induló nap szomorú véget ér, mikor Arno apját holtan találják a folyosón. Egy templomos végzett vele - a Rogue végéből már tudhatjuk, hogy Shay Patrick Cormack - ezért Arno hamarosan az asszaszinok oldalán találja magát, hogy felvehesse a harcot a Párizsban tanyázó templomosokkal. Ez eddig teljesen korrekt lenne, nagy kár, hogy a játék negatívumai teljesen elrontják az egészet. Kezdjük a főszereplővel: Arno egyértelműen Ezio újgenerációs kiadása szeretne lenni, de még csak annyira sem lehet megkedvelni, mint Connor-t a III. részben - Edwardtól pedig fényévekre van. A grafikát már említettem. Tényleg gyönyörű, és próbálták zsúfolásig megtölteni járókelőkkel, akik jobbára céltalanul ténferegnek, de akad pár akik például sepregetnek, beszélgetnek, árulják a zöldséget a piacon, egyszóval élik kis virtuális keretek köré szorított szriptelt életüket. Igen ám, de borzasztóan sokan vannak.

Legalább háromszor-négyszer annyi civil mászkál az utcákon, mint a Syndicate Londonjában és ez cseppet sem örvendetes dolog, hisz próbáljon csak meg az ember kivitelezni egy sikeres menekülést utcafronton, az hótziher hogy másodpercenként ütközik majd bele valakibe és akkor az embertömegek mögül alig látható, de pillanatok alatt rárontó őrökről már nem is beszélve! Értem én, hogy meg akarták mutatni, hogy mit bír az engine, de azért ennyi embert lepakolni meglehetősen túlzás volt. Az irányítással is vannak problémák, néha annyi gombot kell lenyomni ahhoz, hogy Arno egyszerre lopakodjon és másszon fel mondjuk egy magaslatra, hogy jelentősen fennáll az ínhüvelygyulladás veszélye. Valahogy a gyűjthető tárgyak tekintetében is sikerült átesni a ló túlsó oldalára. Pedig én aztán mindig is szerettem mindent összeszedni az Assassin's Creed játékokban, a Rogue-ban az utolsó Animus-töredéket is felszedtem. Illetve jószokásom, hogy előre megmászok és szinkronizálok minden magaslatot, hogy előre beláthassam, mi merre van. Na, itt ez így néz ki:

Ez így konkrétan mi a fasz? A Sziget fesztivál térképén jobban kiigazodok öt sör után, mint ezen. Pláne, hogy sokszor egymást fedik a tárgyak, így ember legyen a talpán aki arra vállalkozik, hogy mindet összeszedi - bár ilyennel még nem találkoztam. Ráadásul a lezárt ládákat csak ilyen Splinter Cell -szerű zárnyitogatós minijátékkal lehet felnyitni, amihez viszont lockpicket kell vásárolni a boltban. Oké, megtettem. Felmásztam nagy nehezen az egyik romos toronyra - nem volt egyszerű manőver, Arno néha egészen másfelé ugrik mint azt várnánk - és a tetején nekiálltam kinyitni a ládát. Csakhogy sikeresen elbasztam és már nem volt nálam több lockpick, szóval mászhattam volna le megint az utcára és rohanhattam volna el a legközelebbi boltba, hogy vehessek egyet és azzal visszatérhessek, hogy valószínűleg megint elbasszam és ez így ment volna, amíg bele nem vágom a kontrollert a tévébe - de inkább kikapcsoltam a játékot a francba és elmentem aludni.

Sokan megragadtak ott, hogy a játék bugos, hibás, eltűnnek a textúrák és satöbbi. Lehet, hogy ez kezdetben így volt, de azóta ezek többségét már javították. A poén az, amikor még manapság is bekerül valamilyen összeállításba a Unity és a cikkíró ugyanezeket a mantrákat ismételgeti vele kapcsolatban. Olyasmi ez, mint anno a Tomb Raider The Angel of Darkness esetében, mikor is a játék megjelenésekor a PC-s verzióban nem lehetett továbbjutni a tutorial pályán - asszem szintén Párizsban, nahát! - mert volt ott egy létra ami bugos volt és nem lehetett felmászni rajta. Kész, megakadt a játék. Ezt nagyon hamar orvosolták szerencsére, már másnap kinn volt a hivatalos patch, de mégis rossz szájízt hagyott egyesekben. Remélem érthető, hogy mire gondoltam. A Unity-ből már a legtöbb egetrengető bugot kiirtották, azonban a gyenge történetet és a túlbonyolított irányítást már nem lehetett megváltoztatni. Kár érte, mert nagyon bíztam benne, hogy legalább egy korrekt játék lesz, de végül úgy kb. a felénél töröltem és feltettem a polcra.

Az Origins sokkal jobb lesz majd, meglássátok, skacok!