A 2012-es The Seasoning House egy fiatal, süketnéma lányról szól, akit 1996-ban a dél-szláv háború idején katonák elhurcolnak egy olyan házba amely kifejezetten azért működik, hogy ott ágyhoz kötözött, bedrogozott lányokat erőszakolhassanak meg beteg lelkületű férfiak (civilek és katonák, de inkább utóbbiak), természetesen pénzért cserébe - szakkifejezéssel élve: egy ''rape house'' ez. A lány sorstársaival együtt érkezik, azonban csakhamar a ház ''cselédje'' szerepet kapja. Azaz neki kell megmosdatnia, ápolnia és bedrogoznia a lányokat nap mint nap. Miután barátnője kegyetlen módon belehal egy aktusba, a lánynál végleg elszakad a cérna és véres (nagyon, nagyon véres) bosszút áll a gyilkoson, amivel olyan események láncolatát indítja el, melyekre még ő sem számított. Halálos bújócska kezdődik a lepukkant házban, mindenki a lányt üldözi, aki viszont rendkívül cseles és mivel milliószor jobban ismeri a házat belülről mint az éppen odaért helyi militarista erők (értsd: zsoldos katonák), igazán nem esik nehezére kijátszania őket. Csakhogy a katonáknak van fegyverük is, ami viszont nem elhanyagolandó szempont. A The Seasoning House egy, az átlagosnál jobban sikerült lélektani dráma. Brutális, szörnyen nehezen emészthető és nem kicsit merész. Napokra képes leszedálni az ember lelkét, bennem a mai napig kísértenek egyes jelenetei.
Mert ez a film szörnyen naturális és kegyetlen. Árad belőle a ragadós mocsok és olyan közelien adja át az emberi kegyetlenkedés és állatias viselkedésforma legkülönfélébb válfajait, hogy a film megtekintése után erős késztetést érzünk arra hogy lezuhanyozzunk, ugyanis le szeretnénk majd mosni azt a sok szennyet amit a The Seasoning House tapasztott ránk. Az egy dolog, hogy a filmben iszonyatosan durván erőszakolnak meg magatehetetlen lányokat, de az már végleg beteszi a kaput, hogy némely aktus - extra pénz ellenében - halállal is végződik és ezt nem restek bemutatni. Igencsak erőteljesen bassza szét a lelket ez az egyébként meglepően véres (és csak úgy mellékesen: gyönyörűen fényképezett) film. Megtekintése csak edzett idegrendszerrel bíróknak javallott. De talán még nekik sem. Ha pedig valaki hozzám hasonlóan gyűlöli a nemi erőszakot, akkor messzire kerülje el. Randifilmnek sem épp ezt ajánlom, meg késő délutáni matinénak sem. Főleg ha belegondolunk, hogy a dél-szláv háború alatt valóban léteztek ilyen helyek, a csoportos nemi erőszak pedig mindennapos volt. Az egyik legborzalmasabb háborúról igen kevés értékelhető film született eddig. A The Seasoning House viszont ilyen. A háború poklát a néző arcába tolja, azonban véres csatajelenetek helyett az ember vadállattá alacsonyodására koncentrál, a fegyverek által kézben tartott hatalommal való visszaélésekre, az alantas emberi ösztönök gusztustalan kiéléséra, védtelen, lekötözött nőkön. Soha többé nem akarom megnézni.
