A 2009-es Harry Brown egy kifejezetten merész angol thriller, amely egyszerre idézi az 1995-ös La Haine (A gyűlölet) és a 2008-as Eden Lake filmeket. Nem mellesleg kiadásának évében be sem mutathatták, ugyanis épp akkoriban dúltak a lázongások Angliában és a film nagyon sok szempontból mutatott azonosságot velük. Témája - az Eden Lake mögöttes tartalmához hasonlóan - a modern elkanászodott, megromlott fiatalság rétege és annak minden árnyoldala. Főszereplője Harry Brown (a mindig nagyszerű Michael Caine) aki London egyik rosszabb hírű kerületében tengeti nyugdíjas napjait. A placcot drogosok, dílerek, piti bűnözők lakják. Harry egyetlen szórakozása, hogy legjobb barátjával sakkozik néhanapján. Igen ám, csakhogy ezen legjobb barátja hamarosan összetűzésbe keveredik az egyik helyi bandával. Azok megölik, a gyilkosságról pedig még felvételt is készítenek. Harry miután minderről tudomást szerez, a saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást. Egymaga indul el felkutatni mindenkit, aki részt vett a gyilkosságban és bosszúja nem ismer kegyelmet.

Túlságosan sok a film valóságalapja. Mint említettem, pár évig be volt tiltva, ugyanis rengeteg párhuzamot lehetett találni a film és az akkori angol valóság között. A fiatalok tomboltak az utcákon, kocsikat gyújtottak fel, emberekre támadtak rá - a Harry Brown pedig ugyanezt prezentálja, csak még több erőszakkal. Lényege az emberi kegyetlenség és a lezüllött fiatalság legsötétebb oldala. Nem is a drog, a pia és a szex. Sokkal inkább a szánt szándékkal elkövetett kegyetlenségek (a mobillal felvett gyilkosság nem kicsit megrázó), a törvényre magasról szarás, avagy a felelősségvállalás teljes hiánya. A Harry Brown nem foglalkozik a tabukkal, a filmben Harry pont ugyanúgy agyonlő egy drogost mint egy besúgó fiatal srácot. Megadja a lehetőséget a morális dilemmázásra, de mikor saját szemünkkel látjuk, hogy mennyire kegyetlenek a filmben szereplő piti bűnözők, akkor 100% hogy nem fogunk szimpatizálni egyikkel sem. A Harry Brown azért ennyire kemény film, mert a valóságot adja át. Minden egyes ország, minden egyes városának, minden egyes szegletében találhatunk olyan helyeket mint amilyenek ebben a filmben is szerepelnek. Ahová még nappal sem szívesen megyünk (Dankó utca, ismerős?), ahol túlburjánzik a mocsok és az erőszak. Ahová gázpisztoly, vagy valamilyen szúró-alkalmatosság nélkül be nem tennénk a lábunkat. Nos, a Harry Brown egy ilyen helyet mutat be. Olyan társadalmi réteg lakhelyét akik jómódukban és unalmukban babakocsit tologató anyákra lövöldöznek a parkban, avagy öreg vénembereket szurkálnak halálra pusztán szórakozásból. És ez bizonyos helyeken bizony valóban mindennapos.