Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Szerelem

2017. augusztus 26. - -Britpopper-

Michael Haneke legismertebb filmje talán az 1997-es Funny Games (amelyből 2007-ben készített egy szinte képkockára megegyező US-változatot) borzasztó masszív társadalomkritikus hangvétellel operál és talán épp emiatt akkor klasszikus, de érdemes megnézni tőle a 2001-es Zongoratanárnő és a 2009-ben bemutatott Fehér szalag című fekete-fehér drámát is. 2012-ben jelentkezett utoljára új filmmel - ez mondjuk idén változni fog - amely a Szerelem (Amour) volt. A cselekmény egy idős házaspárról szól, akik boldogan élnek együtt közös nyugdíjas éveikben, azonban az asszonynál hirtelen bekövetkező stroke, majd egy félresikerült orvosi műtét látványos fizikai és szellemi leépülést indít el. A férjének meg kell birkóznia ezzel az állapottal, el kell látnia szeretett feleségét és mindezek felett meg kell próbálnia elfogadnia ezt a hirtelen jött áldatlan állapotot. Haneke borzasztó szemét húzással indítja a filmet, hiszen in medias res nyitánnyal kezdünk, azaz előre tudhatjuk már, hogy mi lesz a film vége, csupán a leépülés folyamatát kell végignéznünk. Egy érzelmi hullámvasút az, amelyre Haneke felülteti a nézőt, hiszen a tökéletes idős idilli állapotot derült égből villámcsapásként töri meg a stroke és a néző bizony pontosan tudja, hogy az alattomos betegségek bizony mindig lesben állnak, bármikor lecsaphatnak - emígy pedig sokkal de sokkal hétköznapibb hangvételt kap a Szerelem, hisz bárkivel megtörténhet ez a kálvária.

011.jpg

Az idős pár megpróbál túljutni a nehézségeken, a férfi ellátja a házimunkát, bevásárol és úgy kb. mindent egymaga végez el, miközben felesége szellemileg egyre jobban leépül. Szívszorítóak azok a jelenetek amikor a volt zongoratanárnő (a zongora egyébként visszatérő motívum Haneke filmjeiben) megpróbál eljátszani valami szépet, de a mentális leépülésnek köszönhetően csak egy össze-vissza zajkollázs kerekedik belőle. Még szívszorítóbbak azok a jelenetek, amikor később már beszélni is képtelenné válik és csak fekszik tehetetlenül az ágyban, amelyen nem sokkal azelőtt még ketten osztoztak férjével. Azzal a férjével, aki a lehető legváratlanabb, legdrasztikusabb és legsokkolóbb választást hozza meg a film végére és cselekedete abszolút gyomorszájon vágja a nézőt. Irracionális viselkedése betudható a megcsömörlésnek is ama teher alatt amelyet cipelnie kellett attól a naptól kezdve, hogy a felesége stroke-ot kapott. A film vége borzasztóan szomorú. Ám mit sem érne az egész a két főszereplő, Jean-Louis Trintignant és Emmanuelle Riva kiváló színészi játéka nélkül. Tudjátok, én azt mondom hogy ha akartok egy igazán lélekbe maró filmet a szerelemről és annak viszontagságairól akkor feltétlenül nézzétek meg Haneke ezen alkotását mert nemcsak tökéletes film, de tényleg annyira hétköznapi, annyira valóságos hogy ez csak még zseniálisabbá teszi. Magam is megküzdöttem a lehető legalantasabb betegséggel és pontosan tudom, hogy mennyire gallyra vághatja az embert ha egy hirtelen a semmiből érkező betegség beteszi a kaput. Az öregedést egyikünk sem kerülheti el, csupán a módját választhatjuk meg. Edzünk, tornázunk és megpróbálunk egészséges életmódban megöregedni - ezzel kitolva életkorunkat pár évvel - avagy leszarjuk az egészet, piálunk, cigizünk, zabáljuk a zsíros kajákat és várjuk, hogy elteljenek az évek. A Szerelem megmutatja az időskori szellemi és fizikális leépülés legborzalmasabb fajtáját.

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr3112658847

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása