Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Stephen King: Az (2017) kritika

2017. szeptember 11. - -Britpopper-

az-5-800x445.jpg

Én személy szerint mindig is féltem a bohócoktól. És nem elsősorban Stephen King: "Az" című könyve vagy a belőle készült filmadaptáció miatt, egyszerűen csak gyerekfejjel túl rémisztőnek találtam őket, amint mézes-mázos stílusban színes léggömböket meg cukorkát kínálgatnak az embernek és ki tudja mi húzódik meg nyájas vigyoraik mögött. Sokáig a könyveket el sem olvastam. Miért is tettem volna, mikor számomra sokkal érdekfeszítőbb King-könyvek is ott porosodtak a kis XVI. kerületi könyvtár "horror-sci-fi" részlegén és én inkább a Kedvencek temetőjére vagy a Ragyogásra voksoltam, mint erre a bohócos, két kötetes akármire. Aztán később - jóval később - csak bepótoltam, dacára annak, hogy az első kötet nyolcszáz, a második pedig majdnem hatszáz oldalas. Tetszett, de nem estem hanyatt tőle.

gallery-1490698430-it-the-losers-club.jpg

Viszont felkaptam a fejem, mikor megtudtam, hogy újabb adaptáció készül a könyvből. A '90-es, kétrészes filmet jobb ha meg sem említem, szerintem egyenesen borzalmas, de vannak akik klasszikusként kezelik. És erre most, 2017-ben itt az új Az és a kritikusok egyszerűen odáig vannak érte. Én kb. nulla elvárással ültem be a filmre, gondoltam lesz amilyen lesz, egy megtekintést biztosan megér. Aztán a stáblista alatt úgy álltam fel széles mosoly közepette a kukorica és kóla áztatta moziszékből, hogy megvan az év eddigi legjobb horrorfilmje.

maxresdefault_27.jpg

Már az első 10-15 perc is iszonyatosan erős. A kis Georgie halála egyszerűen sokkoló - ilyesmit eddig mozifilmben nem igen láthattunk -, beleszögez a székbe és amint beúszik a főcím, elgondolkozol rajta, hogy itt bizony tényleg indokolt az a 18+-os korhatárbesorolás. A történet talán nagyjából mindenki előtt ismeretes: a New England-i Derry kicsiny városából sorra tünedeznek el a gyerekek nyom nélkül. A rendőrség semmi egyebet nem tud tenni az ügy érdekében, mint hogy egyre újabb és újabb ELTŰNT plakátokat ragasztgatnak ki az utcákon. Hét barát viszont elhatározza, hogy megoldják a rejtélyt és megkeresik az eltűnt gyerekeket. Igen ám, csakhogy hamar kiderül, hogy a várost maga a gonosz terrorizálja (egészen az alapítása óta) aki Pennywise, a gyilkos bohóc képében rabolja el vagy épp falja fel elevenen a gyerekeket, szabadidejében pedig módszeresen hozza a frászt a még élőkre.

tumblr_otrmdqdjhm1qkjsuxo1_500.gif

Pennywise 27 évente tér vissza Derry városába (érdekesség, hogy a '90-es adaptációs és ezen mostani között is épp 27 év telt el), viszont most a gyerekek igyekeznek felvenni vele a harcot, miközben saját félelmeikkel is meg kell küzdeniük. A történetről többet nem szeretnék elárulni, aki olvasta a könyveket, az amúgy is tisztában van vele, aki pedig nem olvasta őket (és a régi adaptációt sem látta), annak meghagyom a felfedezés hátborzongató örömét. Mert az Az idei újrája bizony kifejezetten félelmetes film lett és - itt jön a poén - nem is elsősorban Pennywise miatt. Félreértés ne essék, Bill Skarsgård zseniális a szerepben, minden kis arcrezdülésében benne van valami iszonytató, valami leírhatatlanul nyomasztó, amikor pedig kitátja hatalmasat száját, előbukkannak tűéles fogai és a szemei is kettéállnak mint egy kaméleonnak, az ember hátán feláll a szőr. Viszont a gyerekek személyes félelmei még ennél is sokkal de sokkal félelmetesebbek. Nem is tudom, hogy pontosan melyiken akadtam ki jobban, a groteszk, nyúlt fejű, festményből előmászó nőn vagy a fejetlen, összeégett "zombin", esetleg a kelésektől és fekélyektől bűzlő rémségen. A gyerekkori félelmeket remekül kezeli a film és az ijesztőnek szánt jelenetek valóban hatásosak.

screen-shot-2017-03-29-at-12-23-31-pm.png

A színészek egytől-egyik remekül alakítanak, a zene és a fényképezés szép, a játékidő pedig kellően hosszú ahhoz, hogy az ember bele tudjon merülni a városkát az alapítása óta sújtó átok rejtélyébe. A hangulat igen sokszor idézi a Stranger Things sorozatot - erre az onnan áthozott Finn Wolfhard csak ráerősít Richie szerepében -, a poénok szuperek, a humor pedig igen jót tesz a filmnek, noha a felszín alatt komoly tabutémák is lappanganak. Mint említettem, a 18+-os karika nem véletlenül került fel az Az-ra, bőven ki is használják. Látvány szempontjából egyébként gyönyörű az összkép, jól sikerült megragadni Derry álmos kisvárosát (mely naná, hogy Maine államban található) ahol a zöldellő kerteket romos, kiégett, lidérces öreg házak szabdalják. Jelen filmnél a magyar szinkron is kiemelkedően jó lett, pedig a gyerekszinkron elég vékony jégnek számít hazai berkekben - főleg egy horrorfilmnél. Itt most semmit nem vittek túlzásba, a poénok működnek, egyedül Pennywise szinkronjába lehetne belekötni, de egy pszichopata bohócot igen kemény dió lehetett leszinkronizálni.

screen-shot-2017-07-27-at-9-04-06-am1.jpg

(Bal szélső bohóc nem ismerős?)

Az idei Az adaptáció tehát szerintem abszolút korrekt lett és bőven megérte a mozijegy árát, én akár egymás után kétszer is beültem volna rá. Ha pedig kijön fémtokos blu-ray-en, nálam már bérelt helye van a polcon. Pennywise 2017-ben is rémisztő alak, bár a karakterét itt jobban elmélyítették (a viktoriánus korabeli öltözéke sem véletlen, erre is megkapjuk a választ) és ugyan központi gócpontja a filmnek, a gyerekek személyes, testet öltött félelmei mégis sokkal hatásosabbak ha rémisztgetésről van szó. Várom a folytatást.

Értékelés: 9/10

A bejegyzés trackback címe:

http://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr5712821838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.