A Ladytron egy nagyon különleges zenekar. Ember legyen a talpán aki meg tudja fejteni dalszövegeiket, miközben megbízhatóan erős szintet hoznak minden egyes új lemezükkel. Korábban a Nine Inch Nails és a Depeche Mode előzenekaraként is funkcionáltak de én jobb szeretek úgy tekinteni rájuk mint az electroclash műfajból kinőtt, electropop kvartettre. Az 1999-ben, Liverpoolban alakult kvartett (két lány, és két fiú) a 2001-es 604 című szintipop albumával robbant be a műfajba, és vált rögtön az egyik legelismertebb zenekarrá az akkoriban felkapott electroclash irányzat képviselői között. Nagy érdemük, hogy a műfaj lecsengése után is képesek voltak a felszínen maradni, egy évvel a debüt után egy még jobb, még sokoldalúbb lemezzel rukkoltak elő majd 2005-ben a Witching Hour meghozta a világszintű áttörést. A hírnevük, és az elismertségük teljesen jogos, hiszen nagyon kevés zenekar képes előállítani azt a fajta megérintő, melegséget magában hordozó, mégis táncolható hangzást, amit a Ladytron. Ráadásul a fülbemászó elektropop slágerek mellett mernek kevésbé kommersz tételeket is előállítani, a bolgár nyelven előadott dalaik például abszolút betaláltak underground színtereken is.