A Crystal Castles nagyot durrant 2008-ban. Ez azon év amikor az elektronika még jobban fúzióra lépett az indie stílussal mint korábban bármikor, a Skins-generáció pedig harapott az új, elvont, különc előadókra és zenekarokra. A Crystal Castles a 8 bites chiptune műfajt ültette át abba a populárisabb irányzatba, mely még a BBC Radio 1-nek sem feküdte meg a gyomrát. Ám itt is előjön a kényes kérdés - mint az előző zenei cikkben az Eurythmics kapcsán -, hogy vajon a vagány és szexi, erősen kihúzott szemű Alice Glass nélkül mennyire kapták volna fel a bandát? A Crystal Castles a geekeket célozta be, Nintendo, C64 és Atari gépekből hangmintázott dalaikkal azonnal belopták magukat mindazok szívébe akik kicsit is nyitottak voltak az új műfajok megismerésére és a '90-es évektől játszottak. A Crystal Castles zenéjét a legjobban úgy lehetne behatárolni, hogy pont ilyen lenne a kísérőzenéje egy soha el nem készített, örökös klasszikus videojátéknak. Képzeld el magad amikor még gyerek voltál és minden egyes kipróbált játék felhőtlen szórakozást és megannyi új kalandot nyújtott. A Crystal Castles ezeket az érzéseket hívja életre benned újra és újra. A Magic Spells bennem mindig a Heroes of Might & Magic sorozat iránti rajongásom élesztette fel, középkori fantasy hátteret vizionáltam mögé, varázsitalokkal, rémséges szörnyetegekkel és egy legyőzhetetlen lovaggal aki mindent túlél.
