Piros betűs ünnepként írtam be a naptárba október 27-ét, hiszen azon a napon jelent meg világszerte az Assassin's Creed sorozat legújabb része, az ókori Egyiptomba kalauzoló Origins. Aki régebb óta követi a blogot, az tudhatja, hogy imádom az Ubisoft ezen szériáját, a Rogue és a Syndicate a mai napig hatalmas kedvenceim, melyeket bármikor szívesen kapok elő (már csak azért is, mert utóbbit még mindig nem maxoltam ki). Hangulatteremtésben az Assassin's Creed játékok mindig is élen jártak, a felhőtlen örömöt azonban az Ubisoft játékokra sajnos gyakran jellemző bugok és kifagyások árnyékolták. 9-10 óra játék után azt tudom mondani, hogy az Assassin's Creed Origins bár nem mentes a bugoktól, simán hozza azt a szintet, amit elvártam tőle. A térkép hatalmas, a tennivalók épp megfelelő arányban vannak szétosztva (el lehet felejteni a Unity okozta kisebb sokkot, mikor rápillantottunk a térképre és megláttuk, mennyi ikon vár ránk), a sztori pedig bár nem túl összetett, azért megvannak a maga mélységei (gondolok itt a főszereplő Bayek személyes tragédiájára). A hangulat igazán kellemes, Alexandria zsúfolt utcáit járni legalább akkora élmény, mint a közelben lévő buja dzsungelekben mászkálni, vagy átszelni a Nílust egy kis ladikkal - itt a Black Flag is megidéződik. Engem simán berántott megint a játék, és hiába volt elsőre fura az új irányítás és harc stílus, pár perc alatt hozzászoktam.
Hosszabb teszt érkezik majd, miután kimaxoltam a játékot.
Addig pedig mindenki próbálja ki, aki kicsit is kedvet kapott hozzá!
Kattintás után még néhány kép:
