Egy tragédia bármikor megtörténhet. Elemi erővel képes lecsapni, hogy fenekestül felforgassa az ember életét. A Super Dark Times csalóka film lett, ugyanis az első felében képes az orránál fogva vezetni a nézőt, hogy aztán lerántsa a leplet egy igen releváns kispolgári félelemről, amit nem érdemes a szőnyeg alá söpörni.
Zach és Josh kiskoruk óta a legjobb barátok. Együtt nőttek fel ugyanabban az eldugott, csendes amerikai kisvárosban, ahol az utcákban mindenki ismeri a másikat. Daryl és Charlie még nem a gimi padjait koptatják, ők kicsit messzebb járnak suliba minden hétköznap reggel. A sors úgy hozza, hogy a négy srác egymásra talál, összebarátkoznak és együtt lógnak suli után. Josh testvére épp szolgálatot teljesít valahol a tenger túloldalán, ezért egyik alkalommal bekukkantanak a szobájába. Két fontos dolgot találnak ott: egy jókora zacskó füvet, és egy szamurájkardot. Mindkettő a későbbi bonyodalmak forrása lesz. Mikor a közeli erdőben hülyéskednek a karddal, Josh meglátja, hogy Daryl lenyúlta a füvet és el akarja szívni. Összeszólalkoznak, majd tett tettet követ és az elharapódzott balhé keserves végeredménye az lesz, hogy Josh véletlenül nyakon szúrja Daryl-t a karddal, amibe a fiú bele is hal. A pánik a másodperc törtrésze alatt éri el a három másik srácot. Ha jelentik az esetet és a rendőrök megtalálják náluk a füvet, akkor szopás. Josh számára viszont így is, úgy is szopás, mert ugyan nem szándékosan követte el tettét, de ezért minimum javítóintézetbe küldenék. Eldöntik hát, hogy inkább elrejtik a holttestet. Ezzel viszont egy szörnyű lavinát indítanak el.
Balról jobbra: Josh, Zach, Daryl és Charlie
A film főszereplője Zach. Az ő szemével láthatjuk az eseményeket, a szerencsétlen balesettől fogva az utána következő napokon át egészen a véres végkifejlettig. Zach csendes srác, aki a maga egyedülálló módján igyekszik feldolgozni a tragédiát. A két másik fiú viszont teljesen másképp reagál az egészre. Láthatjuk, amint Josh megtörik, Charlie azonban a mérhetetlen tagadásba burkolózik és az eset után egy nappal már hallani sem akar a többiekről. Kivonja magát a felelősség alól, ignorálja tudatalattijában az elmúlt napot. Zach azonban kezd összeroppanni, rémálmok gyötrik és képtelen másra - a saját anyjára, vagy a folyamatosan nyomuló Allisonra - koncentrálni, a paranoia beférkőzik életébe és megmérgezi azt. A Super Dark Times nagyon szépen fényképezett, remek zenei aláfestéssel és abszolút kiemelkedő színészi játékokkal megspékelt thriller-dráma lett. Ha mindenképpen hasonlítanom kellene bizonyos filmekhez, akkor azt mondanám, hogy olyasmi, mint ha a 13 Reasons Why és a Donnie Darko szerelemgyereke lenne, persze valamivel korhatárosabb kiszerelésben. És valahol itt kellene abbahagynom a kritikát, elmentenem a posztot, kilépnem és a Kedves Nézőre bíznom, hogy bevállalja-e a filmet avagy sem. De akkor hol maradna az a bevezetőben említett kispolgári félelem, amit mézesmadzagként elhúztam az imént? Innentől spoilerek
Becsengettek, a következő óra: PARANOIA
Tényleg nagyon szép, ahogy a film félrevezet. Hiszen simán elhisszük, hogy a baleset tényleg baleset volt - nem kételkedünk. Aztán behozzák azt a szálat, hogy igen ám, de mi van akkor, ha az az ember, akit talán a világon a legjobban ismertél, nem is az, akinek mutatja magát? Mi van, ha a legjobb barátod egy pszichopata? Ha lehull a kedvesen mosolygós álarc, megy a levesbe az összes együtt töltött perc, a közös bringázások és Street Fighter meccsek, majd a végén egy ismeretlennel állsz szemben, aki kinézetre pont olyan, mint ő - de mégsem ugyanaz. Bátor film a Super Dark Times, mert bármennyire is elkapkodja a végkifejletet, nem rág a néző szájába jelentőségteljes részleteket, a mondanivalója átjön. Hozzá mer szólni egy olyan témához, amit ennyire közel még nem igazán hoztak filmben. Mert ha a stáblista alatt visszagondolunk a nyitó jelenetre, akkor rögvest rájöhetünk, hogy a Gonosz már a kezdetektől fogva jelen volt a kisvárosban. Nem Daryl halála volt az őrület első manifesztációja, azonban valahol mégis ez volt a katalizátor. Ha egy kicsit mélyebbre ásunk, megállapíthatjuk, hogy egy igen esszenciális filmmel van dolgunk. Vélhetően a hazai mozikat elkerüli, DVD megjelenést sem várok tőle, viszont tényleg érdemes megnézni.
2017 egyik rejtett gyöngyszeme.
