SPOILERES KRITIKA!
A Tomb Raider megkerülhetetlen alaptétele a videojátékok történelmének. Ugyan 3D-s TPS-ek korábban is léteztek már, mégis az 1996-os első Tomb Raider játékra szokott hivatkozási alapként tekinteni mindenki. Lara Croft hamar vált ikonikus karakterré, a fejlesztő Core Design pedig ipari mennyiségben kezdte gyártani a folytatásokat - igen hullámzó színvonalon. A 2. rész minden tekintetben szebb, nagyobb, izgalmasabb és tartalmasabb lett, mint elődje, a 3. rész viszont erősen rókabőrnek hatott. Lara közben bejárta a nagyvilágot, óriásplakátok és neves magazinok címlapjáról tekintett vissza a lelkes rajongókra, a hatalmas népszerűséget meglovagolva pedig 2001-ben befutott egy mozifilm is, Angelina Jolie főszereplésével. Most már nyugodtan bevallhatom: én a filmet imádtam. Moziban láthattam 12 évesen és odáig, meg vissza voltam tőle. Jolie iszonyatosan szexi volt a fekete szerkójában, és igazából a film simán hozta a tőlem gyerekfejjel elvárt szintet. Látványos volt, halomra lőttek benne mindent és mindenkit, nameg természetesen nem hiányozhatott az ősi sírkamrákban akciózás sem, úgyhogy én 2001-ben elégedetten távoztam a moziteremből. Következő évben pedig Karácsonyra megkaptam a filmet VHS-en, ami talán mindig megvan még valahol. Sőt, volt egy hatalmas filmes poszterem is, amit a helyi könyvtárból kaptam és nagy becsben tartottam.
Aztán 2003-ban eléggé félrecsúszott a széria, aminek süllyedését a korábbi Angel of Darkness epizód már előkészítette. A Tomb Raider 2 - Az Élet bölcsője film olyan szinten szutyok lett, hogy ezt a mai napig nem értem, hogy engedhették mozikba. A CGI borzalmas, Jolie árnyéka önmagának, az akciószegmensek kapkodóak és a film összessége egy gyengébb Elveszett ereklyék fosztogatói epizódot sem üt meg. Jókora bukta is lett, ami után többen kívánták, hogy bárcsak Lara mégsem jutott volna ki a ráomlott egyiptomi piramis belsejéből. 2005 környékéig csend volt, aztán bejelentésre került a Tomb Raider Legend, immár az új fejlesztőcsapat (Crystal Dynamics) jóvoltából. A 2006-os Legend klassz volt, új életet lehelt a szériába és megélt még két remek részt, mielőtt a stúdió úgy nem döntött, hogy eljött az ideje a teljes rebootnak, mely az alapoktól gondolja újra Lara Croft személyét. 2013-ban tarolt az újradefiniált Tomb Raider, remek értékeléseket és óriási rajongótábort maga köré gyűjtve. Biztos vagyok benne, hogy sokakban már ekkor megfogalmazódott, hogy itt lenne az ideje egy új mozifilmnek is. És amíg Lara visszafoglalta az őt megillető helyet az ikonikus videojáték-karakterek panteonjában, befutott ez a film, szimplán csak Tomb Raider címmel.
A történet nem sok újdonságot tartogat azok számára, akik végigjátszották a 2013-as rebootot. Lara az apja elrejtett nyomait követve jut el Yamatai szigetére, ahol azonban már várja őt egy csapat rosszarcú fegyveres, akik rabszolgákat dolgoztatva éjjel-nappal a legendás Himiko uralkodónő sírkamráját keresik. Az érdekesség leginkább az, hogy a filmben Lara rátalál az apjára (Dominic West), aki remete módjára éli életét egy partmenti barlangban. Ez azért igencsak mellément szerintem, Richard Croft alakja - aki újabban a Blood Ties DLC-ben került ismét előtérbe - sosem volt ennyire esetlen, egyetlen rajongó sem várta volna azt, hogy a karaktert méltóságától megfosztva, egy elhanyagolt, szakállas, bozontos figuraként lássák viszont egy falfirkákkal teli barlang mélyén, az őrület határára sodródva. A helyi főgonosz Mathias (Walton Goggins) sem lett valami mélyen kidolgozott gonosztevő, karakterét mindössze azzal árnyalják, hogy hiába lő főbe ártatlan rabszolgákat, odahaza mégiscsak várja őt két szerető gyermeke. Egydimenziós alak, aki a sírkamrában mintha elfelejtené, hogy melyik oldalon is áll, aztán csak a végére kapcsol, hogy ő bizony negatív szereplő, ideje lenne hát úgy is viselkednie. Larának a játékkal ellentétben nincsen kisebb brigádja, viszont van egy hajóskapitány (Daniel Wu), aki amúgy tök érdekes meg vicces figura...lenne, ha kapna elég játékidőt. Túl hosszú a felvezetés (Lara mindennapjai), ahogy a szigetre eljutást is lerövidíthették volna, sőt, magán a szigeten kalandozást is kimerítették annyiban, hogy Lara menekül a dzsungelben, aztán pedig ő lesz a vadász. A film utolsó harmada már a dohos, sötét sírkamrában játszódik, és éppen ekkor kezdene rendesen felpörögni és érdekessé válni a 2018-as Tomb Raider, ötletes csapdákkal és egy hátborzongató legenda kibontakozásával, de hiába a kétórás játékidő, az arányok érezhetően rosszul lettek elosztva.
Alicia Vikander remek Lara Croft. Voltak kétségeim, és persze Angelina Jolie sokkal dögösebb volt annak idején, de ha azt vesszük, hogy neki egy kvázi virtuális szexszimbólumot kellett életre keltenie, Vikandernek pedig az újragondolt, törékeny, ám mégis igazi túlélő Larát, akkor nem lehet okunk panaszra. A "nade kicsi a melle!" kommenteket pedig már eleve rögvest ignorálta az agyam, hiszen ilyesmit is csak az írhat / mondhat, aki az új játékokat csak hírből ismeri. Vikander láthatóan nagyon durván rákészült a szerepre, kigyúrta magát, napi több órát edzett és jópár kaszkadőrmutatványt is egymaga csinált végig, úgyhogy jár az elismerés. A készítők komplett jeleneteket emeltek át a játékból, így átélhetjük újra a hajótörést és a vízesésben megrekedt II. világháborús repülőgép (több háborús utalást nem is kapunk sajnos, holott a játékban ezeknek nagy szerep jutott) fedélzetén játszódó jelenet is okozhat kellemesen nosztalgikus pillanatokat a rajongóknak. Sajnáltam azonban, hogy a horrort, a brutalitást és a patakokban ömlő vért kihagyták. A film pofátlan módon 12-es korhatárral (!) került mozikba, holott az alapját képező játék eleve 18+-os volt, és minden egyes szörnyűség kellett is benne ahhoz, hogy megteremtse a hangulatot. Itt ebből az egészből egy limonádé kalandfilm lett, látványos akciójelenetekkel, egy nagyon klassz Lara Crofttal és egy kiherélt történeti szállal, amiben az apa-lánya kapcsolatra a kelleténél jóval nagyobb hangsúlyt fektettek, a misztikum pedig éppen annyit ad az egészhez, mint egy több emeletes csokoládé torta tetején az egyedül árválkodó meggy. Nem kapott elég időt a jellemfejlődés, de még az olyan ikonikus tárgyak sem, mint például a játékban kulcsfontosságú csákány, dupla-pisztoly, vagy Lara jáde-kő nyaklánca, amit rögtön a film elején zaciba ad (oké, később kiveszi onnan). Van egy olyan érzésem, hogy ez a film csak az első része volt egy minimum három részesre duzzasztott sorozatnak - a háttérhatalom Trinity is csak belógatva lett -, ahol egyrészt örömteli, ha Vikander marad továbbra is Lara, másrészt ha továbbra is tartják magukat a 12-es korhatárhoz, akkor nyári popcorn-mozin sosem lesz képes túlnőni a Tomb Raider.
Értékelés: 65%
