Focker Blog

2017\05\25

A fekete ruhás nő

Avagy a kedvenc horrorfilmem evör

hero_eb20120201reviews120209996ar.jpg

Gondoljuk csak át gyorsan, hogy mitől is igazán jó egy vérbeli horrorfilm: természetesen a félelemkeltéstől. Mikor lerágjuk a körmünket izgalmunkban, mikor idegeink pattanásig feszülnek és mikor egy-egy borzasztó hatásos ijesztgetés alkalmával szinte felugrunk félelmünkben. Ezek azok az adalékok amelyektől egy horror igazán horror lesz és ha a félelemkeltést még stílusosan is tálalja, az már tényleg csak hab a tortán. Jómagam mindig is imádtam rettegni egy-egy horrorfilmen. Ha az ember rutinos horror-rajongó akkor egy idő után már azt gondolhatja: mindent látott a zsáneren belül. Naivan azt hiheti, őt már semmi sem tudja meglepni, semmitől sem ijedhet meg úgy istenigazából. Aztán jön egy alkotás amely visszaidézi benne azokat az időket amikor még jóval fiatalabb fejjel ült a tévé előtt és átizzadt tenyérrel várta, vajon mi fog következni az újabb parás jelenetben. Nálam ezt a korszakot idézte vissza a Fekete ruhás nő amely egyébként egy Susan Hill könyvadaptáció, The Woman in Black címmel jelent meg 1983-ban.

16105644_1186583414758860_6076018970951174508_n.jpg

Természetesen a könyv nekem is megvan a gyűjteményemben. Egy minden ízében remek - és valóban félelmetes! - kísértethistória, melyet nem ajánlatos elalvás előtt olvasni, főleg ha odakinn netán még az eső is csepereg. Odavagyok pedig a gótikus kísértettörténetekért. Könyv, avagy film - nekem teljesen mindegy. Sokkal jobban szeretem ha egy film a paráztatásra van kihegyezve, mintsem a véres jelenetekre. A Fekete ruhás nő pedig ezt mesterien hozza. Elérte nálam, hogy 24 éves fejjel szinte rettegtem egy-egy jelenet alatt. Néhol konkrétan a hideg kirázott, annyira profi módon lett megalkotva ez a szerény kis angol horror amely ugyan a mozikban egyáltalán nem tarolt ám horror-berkekben annál nagyobb népszerűségnek örvend azóta is. Már a története is olyan, hogy aki hisz a kísértetekben, annak már eleve garantált a remek szórakozás: Arthur Kipps (Daniel Radcliffe akinek végre sikerült kitörnie a Harry Potter szerepkörből) fiatal londoni ügyvéd kinek felesége négy éve halt meg, és azóta képtelen feldolgozni az elvesztését. Új megbízatása a távoli kis faluba, Crythin Gifford-ba szólítja, ahol egy asszony hagyatéki ügyeit kell elrendeznie. Kipps kénytelen nevelőnőre bízni a kisfiát, és elutazik a lápvidékre. A helyiek elutasítóan fogadják, egyedül csak a jómódú földbirtokos, Sam Daily (Ciarán Hinds) viselkedik vele barátságosan. Kipps beköltözik a néhai ügyfél házába, hogy nyugodtan dolgozhasson. Hamarosan kiderül, hogy az ódon lakhely sötét, félelmetes titkot rejt.

More:

vélemény ajánló kritika film horror angol olvasmány iromány 2012 ijesztő gótikus gótikus horror

2017\05\24

Harcosok klubja

Véleményem szerint a '90-es évek egyik legjobb filmje. David Fincher már korábban is bizonyított pár remek alkotással, de a Harcosok klubja volt az amely végleg a kultrendezők közé repítette. Helypazarlás lenne most részleteznem a cselekményt, hiszen biztos vagyok benne, hogy eme filmet már mindenki látta legalább egyszer. A modern fogyasztói társadalom legcsípősebb kritikájáról van szó, olyan klasszikusról amelynek kultikussá vált idézetei mind a mai napig bőven megállják a helyüket és még nagyon sokáig aktuálisak lesznek. Mind Edward Norton, mind Brad Pitt alakítása nagyszerű de persze kellett a recepthez a kifordított femme fatale, Helene Bonham Carter is. A képi világ szerintem a mai napig bőven megállja a helyét. Azóta Fincher védjegyévé vált a legkisebb réseken is áthaladó kamera (lásd: Pánikszoba), avagy a hideg tónusú, erősen megvilágított képek (lásd: a Zodiákus, A tetovált lány) de olyan velős társadalomkritikát azóta sem adaptált vászonra egyetlen filmjében sem, mint tette azt a Harcosok klubja esetében. Chuck Palahniuk regényét tökéletesen adta át.

fight-club-3.jpg

Éppen ezért övezi akkora kultusz eme remekművet és éppen ezért akad még ma is számtalan rajongója. Mondanivalója és vizualitása évekkel előre meghaladta korát, filmzenéjét pedig az azóta már hatalmas népszerűségnek örvendő brit The Chemical Brothers szerezte. Ja, és persze a benne lévő szereplők azóta már hollywood-i szupersztárok de ez már tényleg csak mellékes. Ódákat lehetne még zengeni róla, hogy milyen nagyszerű is ez a film, mennyi elrejtett kis apróság van benne, illetve hogy megjelenésekor - 1999 végén - a film végi csavar milyen durván hasba vágta a gyanútlan. ám piszkosul jól szórakozó nézőt. Ez a csavar nálam egyenértékű a Hatodik érzék, a Közönséges bűnözők és a Fűrész filmvégi csavarjaival.

Legjobb jelenet: A katarzis, amikor a narrátor rájön az igazságra

vélemény ajánló film 1999 harcosok klubja kultfilm

2017\05\23

FerroGamer - A nagy MOHAA végigjátszás

495.jpg

Skacok, azt hiszem nem én vagyok az egyetlen akinek hatalmas kedvence volt annak idején a Medal of Honor: Allied Assault című remek kis lövölde. 2002 környékén - mikor PC-s korszakom a platformerekből szintet lépett a korszerűbb játékok felé - én teljesen odavoltam érte és a Ryan közlegény megmentése filmmel és Elit alakulat sorozattal kiegészülve hatványozottan nagy kalandot jelentett elmerülni a II. világháború bizonyos csatáiban a monitor mögött ülve. FerroGamer csatornája - melyre csak nemrég bukkantam rá - tartogat remek videókat szép számmal de amelyre azonnal felkaptam a fejem az "A nagy MOHAA végigjátszás" videója melyet rögvest el is indítottam és hála a munkahelyi netkapcsolatnak a háttérben pár nap alatt végére is értem. Mert hát hosszú, több mint öt órás. De aki hozzám hasonlóan imádta a MoH: AA-t - vagy ahogy régen hívtuk: a Mohát - annak igazi nosztalgikus élménymenet lesz ez a remekbe szabott videó, melyet ide is kiteszek:

retro ajánló pc játék retró 2002 pc játék végigjátszás medal of honor

2017\05\22

Ils / Them

Az Ils tipikusan olyan film amelynek alaptémáját azóta már temérdek más rendező lenyúlta és próbálta több de inkább kevesebb sikerrel a saját képére formálni. Említhetném akár a The Strangers, avagy a Eden Lake filmeket is (mindkettő igen jól sikerült alkotás) de tény, hogy az Ils indította el ezt a fajta zsánert 2006-ban. Máris megmagyarázom mire gondolok: adott egy erdős terület, valahol Romániában. Nagyban utazik anyuka meg az enyhén ribanc kinézetű tinilánya hazafelé, megengedett sebesség mellett, éjszaka. Kezdődő vitatkozásuknak az szab gátat, hogy anyuka meglát egy alakot az úton, hirtelen félrerántja a kormányt és a kocsi lesodródik az útról, majd egy fának csapódik. Azért annyira nem nagy a baj, senki sem sérült meg komolyabban és talán még az éjszakát sem kell ott tölteniük, hiszen akár még a kocsi is beindítható állapotba hozható ha egy kicsit a motorháztető alá néznek. Anyuka ki is száll, a lánya meg benn indítózik roppant nagy elánnal.

vlcsnap-00004.jpg

Ez teljesen jól is megy egészen addig a pontig, amikor egyszer csak anyuka már nem kommunikál a lánya felé és miután utóbbi is kiszáll, meglepődve veszi észre, hogy a muter köddé vált. Ekkor már kezd eluralkodni rajta a pánik, gyorsan be is száll a kocsiba. Jégeső érkezik. Hangosan kopognak a jégdarabok a tetőn. Valami madár is kerreg egyre hangosabban. Aztán valaki lecsap a lányra a kocsi hátuljából. Eközben egy autó halad el nagy sebességgel mellettük és mire fénye beleveszik az esőfüggönybe, már azt láthatjuk, hogy a pánikoló tini is eltűnt. Ugrás. Egy tanárnőt (Clémentine) mutatnak amint az osztályának adja fel éppen a leckét. Mindenki mosolyog, szeretik őt a gyerekek és ő is szereti a gyerekeket. Mindenki tök cuki. Holott még csak három hónapja tanít az iskolában, előtte Franciaországban élt. Tanítás után hazafelé tart, közben pereg a főcím. Otthon már várja őt a férje, Lucas aki amolyan író szerűség. Ők ketten egy erdő közepén lévő, hatalmas, ódon házban éldegélnek szerelmesen. Az idilli állapotot egy éjszaka pár ismeretlen tag zavarja meg akik betörnek a házba és koránt sem békés szándékkal érkeztek.

them1.jpg

A lépések és nyikorgások zajaira természetesen szereplőink is felébrednek és mivel ez a film messze áll egy amcsi hülyeségtől, inkább a túlélést választják mintsem a frontális támadást. Szobáról-szobára osonnak, próbálják elkerülni a betörőket. Nincs hősködés. Azonban feszültség van, méghozzá nem is kevés. Jelzem, három évvel járunk a Collector előtt és a macska-egér játszma a házban már itt is kurva erős. A random felcsendülő kereplés hátborzongató, kifejezetten ajánlom fülhallgatóval nézni a filmet. A végjáték szájbabaszósan erős, gyomorba maróan kegyetlen. Amint kiderül, hogy kik is "ők", az ember az arcába kap egy iszonyatosan csontig hatoló társadalomkritikát. Itt sem szabad jó befejezést várni mert az nincs. Az utolsó jelenet pedig felér egy gyomorszájon rúgással. Méltatlanul mellőzött remekmű.

vélemény ajánló kritika film horror 2006 francia olvasmány iromány ijesztő