Focker Blog

2016\08\25

Ifjúságom kedvenc magazinjai: GameStar

gamestar_share.png

Természetesen én is PC mellett nőttem fel. A 90-es években azért már szépen lassan kezdett betörni ez a nagy PC láz, és az egyre korszerűbb gépek egyre nagyobb élményt nyújtottak. Tök poén volt, mikor játszottunk tesómmal a DOOM-mal és rendre elhaláloztunk a táposabb ellenfelek miatt, mire apám felhívott a munkahelyéről, hogy egy kollégája adott egy kódot - ez volt az azóta híressé vált IDDQD - amit próbáljunk ki. Beírtuk, erre elkezdett világítani a főhős szeme. Hát, dobtam egy hátast. Aztán apám hozott haza bentről PC magazinokat. Ezek között volt a GameStar is, melyből az első szám nekem 2000 decemberi, és egy jókora vörös csillag díszelgett a címlapján. Ehhez nem volt meg a teljes játék. Aztán ott volt még emellett az is, melyen az Oni c. TPS lövöldéből volt rajta a főszereplő csaj. Még Ganxsta Zolee képregény is volt benne. Rengeteget olvastam azt a számot, meg aztán a későbbieket is, mert apám - szerencsére - sorra hordta haza őket. Az első magyar nyelvű GameStar egyébként 1999 szeptemberében jelent meg, októbertől pedig már teljes játékokat is adtak a magazinhoz. A teljes játékokat is rendre feltelepítettük, az elsők között nekem a Horde és a Seven Kingdoms szerepeltek - tehát ez alapján kb. 2001-es lehetett az első teljes játékot is tartalmazó GameStar példányom. Aztán innentől fogva havonta kaptam egy-egy új számot, melyeknek annyira örültem, mintha havonta lett volna Karácsony.

3c88_1_big.jpg

Jellemző volt a korai GameStar számokra, hogy a képkavalkád helyett inkább a tartalmas cikkekre mentek rá. Én ezeket imádtam, hiszen amúgy is akkoriban kezdtem el minél többet olvasni, és ha mindezt PC játékokról tehettem, annak csak még inkább örültem. Emlékszem, egyik számban volt egy Blair Witch Project Vol. 3 kritika, amit több tucatnyiszor végigolvastam, annyira élveztem. A CD mellékletek is bejöttek, akkoriban még szép sötétkék CD-re nyomták őket. A teljes játékokat nem, azok külön CD-n saját borítóval szerepeltek. A magazinok legvégén pedig ott volt a papír borító is, amit szépen ki lehetett vágni és behelyezni tokba. Jobban mutattak így a teljes játékok a polcon, mint egy alap, olcsó TDK tokban. Még a demókkal is jól elvoltam, bár ezeket egy idő után már direkt nem telepítettem fel. Főleg miután betört a warez és az egymásnak történő CD másolgatás korszaka. Azt hiszem az utolsó demo amivel GameStar CD-n játszottam, az az American McGee's Alice volt, és rohadtul nem tetszett. Jó, ez elsősorban a játék hibája volt. De például a Broken Sword: The Shadow of the Templars baromira bejött, és ott kezdtem el beleszeretni a point 'n click műfajba. Mondjuk ha emlékeim nem csalnak, az a játék kb. 3 CD-n terpeszkedett és a kecskés résznél egy hétig szarakodtam, mire továbbjutottam.

More:

vélemény ajánló pc élet játék közélet újság net magazin videojáték olvasmány iromány játékok fiatalság ifjúság gyerekkor gamestar gs netezés pc magazin

2016\08\18

Kiragadott kép: The Last of Us

Kilépek a sarkon túlra. Elhagyatott helyre érkeztünk. Egykoron nyugalmas kertváros lehetett. Mostanára benőtte a gaz az egészet: a házakon vastag vadnövényzet burjánzik, rozsdás autó roncsok állnak némán itt-ott. Belépünk az övezetbe. Az a legrosszabb, hogy sosem tudhatjuk mi vár ránk a következő percben. Talán fegyveres fosztogatók egy csoportja - ez a jobbik eset. A rosszabbik, mikor néhány arra kószáló "kattogó" jön velünk szembe. Előlük szinte csak a vakszerencsén múlik a menekülés. Nincs annyi lőszerem, hogy biztonságban érezhessem magam. Ugyan négyen vagyunk, de a túlerővel szemben ez mit sem ér. Közben Ellie egy házat tanulmányoz, melynek bejárati ajtaja tárva-nyitva áll. Bemegyünk, körülnézünk. Hátha akad valami használható: étel, vagy alapanyag. Dél körül járhat az idő, kifejezetten meleg van. A házban a nappali teljesen fel van dúlva, úgy néz ki nem mi vagyunk az első látogatók. Ellie körülnéz a konyhában, én az emeletet célzom meg. Felmegyek a lépcsőn, recsegnek a korhadt lépcsőfokok a lépteim alatt. Odafenn mindössze három szoba található. Átnézem mindet. Az egyikben - gyerekszoba lehetett - találok egy kézzel írott levelet, amelyben megint az utcai lövöldözésekről ír valaki. Az előző házban is olvastam egy hasonlót. Borzalmas lehetett nap mint nap rettegésben élni. nem tudni, vajon az önbíráskodó katonaság lövöldözik-e, avagy a fosztogatók.

ps4-direct-feed-screenshot-4.jpg

A levél szerint pár nappal később el kellett menekülni a házból. Az utolsó bejegyzés szerint "Apa" hátramaradt egy távcsöves puskával. Leteszem a levelet, és tekintetem az ablakra emelem. Előtte kis műanyag székből kialakított lőállás, töltényhüvelyek szerteszét. Első blikkre azt mondnám, hogy Dragunov lehetett. Kilépek a szobából, és benyitok a fürdőbe. Orrfacsaró bűz csap meg, a kádban pedig egy letakart arcú, oszló hulla fekszik. Csontsovány keze ernyedten lóg a kád mellett, alatta pedig a koszos csempén egy 9 mm-es pisztoly hever. Fejbe lőtte magát. Gondolom elfogyott a lőszer a Dragunovból, és inkább ő maga vetett véget az életének, mintsem megvárta volna, hogy a fosztogatók jöjjenek el érte. Azok ugyanis - barbár módon - jobb szeretik az ilyen magányos farkasokat lőszerpazarlás nélkül, késsel megölni. Én is hallottam a szóbeszédet róluk, még annak idején, a Zónában. Azt mondogatták az ottaniak, hogy ezek a fosztogatók még a "kattogóknál" is rosszabbak, mert a "kattogók" legalább azonnal végeznek veled. Volt egy hírhedt fosztogató horda, az El Diablo. Állítólag nem csak válogatás nélkül ölték az embereket, de a legtöbbet előtte vagy utána meg is erőszakolták - nem számított, hogy férfi, nő, öreg, vagy gyerek az áldozat. Végül - ha hihetek a pletykáknak - a horda tagjai egymás ellen fordultak és páran az éjszaka közepén átvágták a többiek torkát. Mészárlás lehetett, de én azt gondolom, még kegyest halált is kaptak. Henry hangja ver fel mélázásomból. Azt mondja mozgolódást látott dél felől. Elkezd hevesebben verni a szívem, áramlik az adrenalin.

ps4-direct-feed-screenshot-1.jpg

Ideje továbbállni. Gyorsan. Miközben sietve lépdelek le a lépcsőn, a nappali ablaka nagy robajjal robban be: egy lövedék viszi át, és csapódik be egy ébenfa nagyszekrénybe. Azonnal fedezékbe húzódom a dívány mögé, és megpróbálok óvatosan kikémlelni, ki adhatta le a lövést, illetve hogy hányan vannak. Hallom amint Henry fedezékbe parancsolja a gyerekeket. A betört ablakon át három alak sziluettjét pillantom meg. Valamit magyaráznak idegesen egymásnak, de nem tudom kivenni, mit. Bár nem is kell feltétlen tudnom. Azt biztosan tudom azonban, hogy azért vannak itt hogy végezzenek velünk. Leveszem a puskát a hátamról. Mindössze két töltényem van hozzá. Finoman kihajolok, és megtámasztom a puskát a dívány tetején. Mély lélegzet. Bemérem az első pasast. Kifújom a levegőt, és meghúzom a ravaszt. Telibekapom, összeesik egy bokor mögött - halálos találat. A társai pánikba esnek. "FEGYVERE VAN A GECINEK!" - kiabálja az egyik. Gyorsan betárazok, és újra célzok. Látom a célpontot, de a másik válaszul hirtelen belő az ablakon. A golyó egy régi, poros TV-be csapódik, aminek képcsöve hangos pukkanással robban szét. Kihasználom a pillanatot, és visszalövök. Pont fejen találom az egyiket. Abban a pillanatban Henry átlövi a másik fosztogató torkát. Az ürge tántorog még egy kicsit, majd összerogy. Csend borul ránk. "Jézusom..." - hebegi Ellie, valahonnét a közelemből. Várunk pár percet, hátha vannak még. Öt perc után úgy néz ki tiszta a terep. Átvizsgáljuk a holttesteket. Néhány töltényre, ragasztószalagra, egy kevés alkoholra, és némi csokoládéra teszünk szert ezzel. Mehetünk tovább az erdőn át eredeti úticélunk, a rádiótorony felé. Ott talán lesz ellátmány. Kötszer Sam számára. Élelem nekünk.

gfs_395764_2_7.jpg

Ez a nap sem telt unalmasan.

ajánló játék videojáték város ház akció olvasmány iromány kaland játékajánló 2013 the last of us TPS

2016\08\15

Megk*rta a szellem: Lovely Molly kritika

100.jpg

SPOILERES!

Mikor az elmúlt hetekben a The Blair Witch Project kapcsán gyűjtögettem információkat különféle weboldalakról, belefutottam a Lovely Molly c. 2011-es horrorba, melyet Eduardo Sánchez rendezett - ő ugyebár a kivesézett found footage alkotás egyik rendezője. Nem igazán hozott lázba, de megmaradt bennem, hogy egyszer talán neki kéne ülni. Aztán a napokban kaptam egy listát kifejezetten durva, lélekgyilkos filmekről, és ott virított rajta a Lovely Molly. Nosza, gondoltam, akkor annyira rossz mégsem lehet. Tudom...túl naiv vagyok. Lássuk a sztorit. A történet a frissen házasodott Molly Reynolds-ról szól, aki párjával együtt beköltözik Molly családjának korábbi házába, amely mára már egy meglehetősen elhagyatott ingatlan, de hőseink úgy döntenek itt kezdik el hátralévő életüket. Igen ám, de Molly-t a beköltözés után gyerekkori rémálmai, emlékképei kezdik nyomasztani, aminek következtében az újdonsült asszonyka egyre inkább lesüllyed és már-már nem tudja megkülönböztetni a valóságot a képzelettől, mely végül véres tragédiába torkollik.

lovely-molly-di-02.jpg

Nos, ennek a filmnek az eleje egyszerűen borzalmas - sajnos erre nincs szebb szó. Már majdnem azon voltam, hogy kikapcsolom a picsába. A színészek szörnyűek, és annyira nincs meg köztük a kémia, hogy az már fáj. Molly hamar elkezd különféle dolgokat látni és hallani. Igazából az csak szép lassan derül ki előttünk, hogy kiről is van szó, ám az már az elején is lejön, hogy közeli hozzátartozó lehetett aki most gonosz entitás módjára terrorizálja a nőt. És nem csak terrorizálja, konkrétan meg is erőszakolja. Halál komolyan. Megerőszakolja Molly-t egy szellem. Én az első ilyen jelenetnél mondtam, hogy "najó, takarodj..." de aztán mégis végigment a film, és a végére már úgy voltam vele, hogy hatalmas hiba lett volna lekapcsolni.

Mert a Lovely Molly nem egy rossz film. De nagyon lassan indul be. Molly idővel teljesen begolyózik, felajánlkozik a helyi lelkésznek, és titokban a szomszéd családot kamerázza. Simán azt lehetne hinni, hogy ez a film egy újabb zs-kategóriás szar. Aztán Molly férje egy este lemegy a nappaliba ahol Molly az asztalnál bagózik és az apjával beszélget - aki már rég halott. Bemutatja férjének, aki persze nem látja a szellemet - ahogy mi nézők sem - és onnantól fogva irányt vált a film. A Lovely Molly ott vesz egy gyönyörű fordulatot, és átcsap kíméletlen drámába. Kiderül, hogy a szellem Molly rég elhunyt apja, aki gyerekkorukban rendszeresen megerőszakolta a lányt - úgy tűnik még holtában sem tud leállni. Szerencsére a pozitív végkifejlet teljes mértékben mellőzve lett. Molly elcsábítja, majd megöli a helyi lelkészt. Aztán kis idő elteltével a saját férjét is - méghozzá egy fejbe állított csavarhúzóval. Véres és kegyetlen, de muszáj volt szemléltetni, hogy Molly mivé deformálódott a visszaköltözés miatt. És aztán megkapjuk a film leghatásosabb jelenetét: az anyaszült meztelen Molly kilép a hátsó ajtón át az éjszakába, ahol a sűrű feketeségből egyszer csak előtűnik egy félig ember, félig állat démon sziluettje. Ugyan nincs megmagyarázva (pedig milyen jó lett volna!), de ez a démon Orobas, a Pokol hercege. A hideg kirázott a megjelenésétől.

lovely-molly-demon.jpg

Zseniális jelenet. Már csak ezért is megérte megnéznem ezt a filmet. Pedig az elején még tényleg azt hittem, hogy egy gyenge, logikátlan baromság lesz. Aztán a végére olyan szépen összeállt minden, hogy öröm volt nézni. A film legvégét persze direkt nem lövöm le, ugyanis akinek felkeltette az érdeklődést, az nyugodtan tegyen vele egy próbát. Ha az első fél órát - 40 percet kibírjátok, onnantól meghálálja a figyelmet. Nem egy hú de nagy szám ez a film, de nem kaphatunk havonta egy-egy James Wan horrort, na. Egyszernézős, (h)ideglelős estére betervezett alkotásnak bőven elmegy.

Értékelés: 6/10

vélemény ajánló kritika film horror ijesztő 2011 horrorfilm ideglelés borzongató horrorfilmek

2016\08\02

Van valami az erdőben

Én és az Ideglelés

Azt már tudjuk, hogy hamarosan itt a The Blair Witch Project folytatása, ám itt az eredetiről még csak felszínesen írtam. Most ezt pótolnám. Szóval ez az  a film, amely még néhány mellett igen nagy hatással volt rám tinikoromban. Azt már többször említettem, hogy az első horrorfilmes élményem a Kubrick -féle Ragyogás volt. E mellé sorakozott még fel félig-meddig a Péntek 13 első része, melyet csak kb. 10 percig mertem nézni. Volt apámnak egy olyan gyűjteménye horrorfilmekből a VHS-ek között, melyekhez tilos volt hozzányúlni. Persze egy idő után elkezdtem csemegézni ezekből. Aztán valahol az Álmosvölgy legendája idején lettem elkötelezett horror-rajongó. 1999-et írtunk ekkor, és rá egy évre már kikölcsönözhetővé vált VHS-en a The Blair Witch Project a helyi könyvtárból. Több se kellett nekem, siettem is haza vele. Azt hiszem, fogalmam sem volt róla, hogy mi is vár rám pontosan. Dunsztom se volt róla, mi az a found footage film. De már a kazetta hátulján lévő rövid leírás is azonnal felkeltette az érdeklődésem, és nagy elánnal rohantam haza megnézni.

1003718-dark.jpg

Az ismeretlent az erdő rejti

Konkrétan végigrettegtem a filmet. A sztori dióhéjban annyi - aki még nem ismerné -, hogy három filmfőiskolás dokumentumfilmet készít a blair-i boszorkány legendájáról. Elindulnak az erdőbe, felderítendő a boszorkány állítólagos lakhelyét. Ők maguk sose kerülnek elő többet, csak a kazettáik. Magyar szinkronnal néztem a filmet, de még ezzel együtt is egész hihetőnek tűnt az egész sztori. Mivel otthon nem volt még állandó internet-kapcsolat, suli után anyám munkahelyére jártam be Floppy-lemezekkel és arra mentettem le javarészt angol cikkeket és képeket a blair-i boszorkány mitológiájáról. Tényleg nagyon hihetően kreálták meg az egészet. Tetszettek az ál-weboldalak, melyekről akkor nem is feltételeztem volna, hogy kamu mind. Egyszerűen remek munkát végeztek a készítők a háttértörténet megalkotásánál. Egyébként is, szerintem eleve úgy volt, hogy elsőként a mítoszt teremtették meg, és arra húzták rá a filmet. Mindez az internet elterjedésének kapujában különösképp nagyot ütöt. Különféle ál-weboldalakat böngészhettünk ugyanis át ha kicsit mélyebben beleástuk magunkat a mítoszba, és mindegyik annyira valóságosnak hatott (fekete-fehér képekkel, rendőrségi jegyzőkönyvekkel, egyebekkel), hogy legalább egyszer mindenki agyán átfutott akkoriban, hogy mi van ha mindez tényleg igaz. Mármint ha a film talán nem is, de a háttérsztori? Oké, persze az is fiktív, most már mindenki tudja, de a 2000-es évek elején ez még teljesen másképp volt. Jóval naivabbak voltak akkoriban az emberek - főként az USA-ban. Ma már lehetetlen lenne eladni egy ilyen sztorit, de annak idején ez működött, és sokan be is szopták. Én is. Annyira, hogy még a gyalázatos 2. részt is kikölcsönöztem.

blair-02.jpg

Az ál-weboldalak rengeteg érdekességet tartogatnak

Suli után rohantam be anyámhoz, hogy utánaolvassak, vajon tényleg létezik-e blair-i boszorkány meg a szellemekkel telezsúfolt, hatalmas erdő. Néhány hétig teljesen lekötött a téma. Nem is beszélve a PC-re kijött három The Blair Witch Project játékról, amelyek mind-mind remek szórakozást nyújtottak és egyébként írtam is róluk bővebben egy külön cikkben ITT. Engem a téma teljesen magába szippantott, imádtam foglalkozni vele. A film pedig a borzalmas magyar szinkron ellenére is lekötött, pedig Heather magyar hangjától a mai napig borsódzik a hátam. A kezdetben összetartó kis csoport szétesik, az eleinte csak az idő miatt aggódó diákok halálos rémületben menekülnek a végére. Maga a gonosz, a förtelmes boszorkány egyetlen pillanatra sem látszik. Sőt, a három szereplőn kívül semmi más élő sem jelenik meg a filmben, kivéve a film eleji interjúalanyokat, még egy állattal sem találkoznak később. És ez a láthatatlan boszorkány, amely kultúrkörünkben inkább a gyerekmesék vasorrú bábája lenne, itt a középkorra jellemző igazi gonosz, az ördög szolgája, az emberek elemésztője lesz. Hogy nem láthatjuk, csak még félelmetesebbé teszi.

More:

indie vélemény ajánló kritika film horror olvasmány erdő iromány ijesztő boszorkányság boszorkány the blair witch project blair witch

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu