Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Ifjúságom kedvenc filmjei: A múmia (1999)

Pazar kincskeresős kalandfilm, mérges élőholtakkal

2016. június 02. - -Britpopper-

the-mummy-1999-tamil-dubbed-movie-hd-720p-watch-online.jpg

Azt már tudjátok rólam, hogy hatalmas nagy Indiana Jones és Tomb Raider fan vagyok. Előbbit már gyerekként is imádtam, utóbbit pedig mind a mai napig szívesen elő-előkapom egy végigjátszás elejéig. Ez a "kalandor-régészprofesszor kutat ősi kincsek után ősi sírokban" stílus nekem nagyon bejött annak idején. Én magam is régész akartam lenni, aki Indy módjára különféle értékes kincseket gyűjt a múzeumok számára. Olyannyira bejött ez a gyerekkori álomvilág, hogy a kertben is folyton régészeset játszottam. Nem mellesleg pedig az olyan - meglehetősen bénácska - sorozatokért is rajongtam, mint például az Elveszett ereklyék fosztogatói. És persze a videojátékok platformját sem hagytam ki, végigtoltam a Tomb Raider összes része mellett az összes jelentősebb kalandor stílusú cuccot, melyek közül leginkább az Uncharted széria hagyott mély nyomot bennem - főként a legújabb, 4. rész. Persze a hasonló stílusú filmeket is rendre megnéztem, de sokáig nem találtam olyat ami felvehette volna a versenyt Indiana Jones kalandjaival. Aztán jött 1999-ben A múmia.

brendan-fraser-and-rachel-weisz-in-the-mummy-_1999_-large-picture.jpg

Pont 10 éves voltam amikor a mozikba került ez a kalandfilm. Nem igazán értem, hogy engedhettek be rá, de emlékszem hogy keresztanyámmal karöltve együtt néztük meg valamelyik belvárosi moziban. Nagy bátorság volt ez, mert a filmben azért található pár igencsak ijesztő jelenet. Jó, ezek legtöbbje ma már egyáltalán nem annyira hatásos, de 10 éves fejjel higgyétek el, meglehetősen erősen markoltam a szék karfáját mikor a múmia először feltűnt a filmben. A történetről röviden: az ókori Théba falai között tiltott szerelemre lobbant Imhotep főpap és a fáraó szeretője. Bűnükért halálra ítélik Osiris főpapját és a lányt. Imhotep férgektől nyüzsgő teteme háromezer évig feküdt Hamunaptra elveszett városában. 1925 nyarán azonban néhány elszánt kincsvadász rábukkan az ősi sírra. Akaratukon kívül kiszabadítják Imhotep szellemét, amely egy elátkozott egyiptomi papban kel új életre. Rick O'Connell és a többi kalandor igyekeznek megszabadulni a szörnyű átoktól, amely a borzalmak 3000 éves szellemének feltámadásával fenyegeti őket és az emberiséget. Innentől fogva pedig jön a papírforma: a hős megmenti a világot, elpusztítja a gonoszt, és meghódítja a nő szívét. Dióhéjban ennyi is a sztori, egyáltalán nincs túlbonyolítva.

Tovább

A Petőfi Rádió halála

Már nem annyira nagyon zene

Mikor annak idején a hazai rádiózásról írtam, még lelkesen örvendeztem az MR2 Petőfi Rádióról, hogy mennyire változatos, mennyire színes a kínálata és klasszak a műsorai. Aztán - ahogy az Index.hu is megírta - az utóbbi időben elkezdett gyökeresen átalakulni a Petőfi. Én ezt nem nevezném "megújulásnak", hiszen a színvonal napról-napra csak csökken. Mikor 2007 végén, 2008 elején elkezdtem rendszeresen hallgatni őket, nagyon hálás voltam az olyan zenékért, amelyeket korábban egyetlen más rádión sem lehetett hallani - pedig imádtam őket. Akkoriban még nagy indie rocker korszakomat éltem, a Klaxons, a Franz Ferdinand, az Editors és az Arctic Monkeys napi rendszerességgel szólt nálam. Imádtam, hogy ezeket mind viszonthallhattam a Petőfin. Aztán később már azon kaptam magam, hogy a melóban is a Petőfi szól, és sokkal jobban élvezem a kínálatukat, mint más rádiókét. A reggeli műsor Buda Marcival például zseniális volt, bár ehhez nagyon sokat tett hozzá Marci folyton vidám, élénk személyisége. Néha még videojátékos blokkot is beszúrtak, aminek én speciel külön örültem. Aztán most a napokban áttekertem, mikor a Class FM-en véget ért a Morning Show és jött a baromi unalmas kívánságműsor, ahol folyton ugyanazokat kérik az emberek. Hát...megdöbbentem, hogy mivé deformálódott a Petőfi Rádió, és hogy mi lett ebből az egykor minőségi rádióból.

11297_zene_w800_h600.jpeg

Mint említettem, a zenei kínálatot mindig is nagyra tartottam. Nos, ez mostanra szinte teljesen kicserélődött. Olyan mainstream zenéket tolnak, hogy magam sem hiszem már el, hogy egykor itt még The Last Shadow Puppets, The Moog, meg White Lies szólt, most pedig szinte meg se tudom különböztetni a repertoárt a Music FM vagy a Class FM felhozatalától. Justin Timberlake, Ákos, Dér Heni, Király Viktor, Caramel...újabban ilyenek szólnak heavy rotációban a Petőfin. Buda Marci is lelépett a reggeli műsorból, közben pedig szinte az egész petőfis közösség lecserélődni látszik. Szerintem baromi rossz döntés volt az MTVA részéről, hogy belekezdtek ebbe a nagy átalakításba. Ha csak a köztévé nézettségét vesszük figyelembe, én nem sok pozitívat jósolok az új Petőfinek. Nem is csoda, hogy páran még idejében felismerték az ottani állapotokat és sikerült időben elhagyniuk a süllyedő hajót. Én pedig a magam részéről ezek után maradok az online rádióknál, és a Spotify bőséges felhozatalánál.

PCSX2, avagy létezik tökéletes PlayStation 2 emulátor?

Srácok!

Tech rovatunk újfent jelentkezik. Mivel nekem annyi plusz munkám van mostanában, hogy alig van időm másra (és hát kissé még mindig az Uncharted 4 hatása alatt állok), Jimmy barátom vállalta, hogy megír egy cikket a blogra, amely Playstation 2 emulátorokkal foglalkozik. Át is adnám a szót:

 

Sziasztok, Jimmy vagyok!

Az embernek mindig vannak furcsa elképzelései, vágyai, amikor egy kicsit sok pénz üti a markát. Sokunkkal megesik, hogy egy kicsit szeretne belőle költeni. Akárcsak ezen sorok írója, aki Playstation 2 vásárlásra adta fejét. Megint. Harmadjára. De nem akármilyen modellt akart venni. Nem a 3. generációs, Modbochippelt, kiszuperált PS2-k után loholt, hanem egy eléggé különleges kiadás után. Az SCPH-50004-es model után. A Playstation 2-k RollsRoyce-a. A legjobban tuningolható gép, ami igazi erejét soft-mod által tudja megmutatni. Egy igazi szörny faragható belőle, ha szerzünk ehhez a géphez külföldről egy Network Adaptert, amivel tudunk HDD-t is csatlakoztatni hozzá, valamint egy HD Loader-t is ráeresztünk a gépre.  Ezáltal ugyanis merevlemezről tudjuk a játékokat futtatni, s ha ezt egy 7200 RPM sebességű meghajtóval végezzük, akkor valami gyönyörű élmény tárul elénk. Jelen sorok írója legalább 20 000 Forintot vert előző gépébe, hogy aztán eladja egy magasabb cél érdekében, de most olyan sok idő után visszavágyik Liberty City utcáira Tony Ciprianival, újra GroznyjGradbázisán lopakodna Snake karakterével és megint nagyokat ütközne a BurnoutRevengeben.

playstation-2-logo1.jpg

Amikor barátaimnak megemlítettem, hogy mi a tervem, a legtöbbjük kiröhögött, s rendre ugyanazt mondta: „Miért nem használsz emulátort? Az olcsóbb.” Igen, de utoljára, amikor 2010-ben volt lehetőségem a PCSX2-vel találkozni… hát… együttlétünk nem igazán volt rózsás. Az általam játszani kívánt körülbelül 24 játékból örültem, ha 3 fut. Mondjuk ezek legtöbbje japán import volt, de hát egy emulátornak azt is illene kezelni nemde?

Mondjuk, annyit mentségére fel lehet tenni, hogy nem igazán egy erős gép volt alatta. Már akkoriban sem volt sok 2 GB RAM-al felszerelt gép. De gondolom az 512 MB-os ATI RADEON HD4850 kártyám (Igen, tudom, hogy AMD, de nekem életem végéig ATI marad.), és az Intel DualCore E6800 2.8 Ghz-es, két magos processzorom sem volt egy nyerő páros. Viszont most 2016-ban, 8 GB RAM-al, egy 6 magos AMD FX-6100 3,3Ghz-es processzorral és egy 2GB-os GeforceGT  730-al már csak jobb eredmények érhetők el. Ugye?

Hát… van némi lehetőség.

De ne szaladjunk előre.

Először is tisztázom, hogy hogyan szeretnék emulálni. A 64-bites Windows 7 operációs rendszert futtató gépemre rá szeretném kötni a YLOD hibás PS3 gépem kontrollerét, majd azt a PCSX2-vel felismertetve a játékok irányítására használni.  Ahhoz, hogy jó eredményt érjek el, a játékok amerikai NTSC régiójú verzióit kell használnom (mert egyrészt ezek vannak meg fizikailag eredetiben, másrészt nagyobb képkocka számot adnak), és az emulátornak a saját képkocka számlálója szerint 60 FPS-t kell tartania (ez gyakorlatilag 30, nem értem miért számolja kétszer annyinak) különben élvezhetetlen lesz a játék.

A kipróbálható játékok sokszínűek. Van itt minden a cell-shaded grafikás Killer 7-től a CD alapú Smuggler’s Run-on át a Black-et oldalról érintve egészen a  SIMPLE 2000シリーズ Vol.95 THE ゾンビV.S.救急車nevű japán import játékig, ahol egy mentőautóval kell zombikat elgázolni és túlélőket megmenteni egy városban. Kiválasztottam azokat, amelyekkel a 2010-es találkozásomkor meggyűlt a bajom rendesen, így hát azt fogom vizsgálni, mennyire optimalizálták és bővítették a programot azóta.

Akkor kezdjünk neki.

Tovább

Kalózok nyomában: Uncharted 4: A Thief's End kritika

Nathan Drake utolsó nagy kalandja

uncharted-4-wallpaper-hd.jpg

Spoileres!

Vártuk. Nagyon vártuk. És tudtuk, hogy jó lesz. De hogy ennyire, arra álmunkban sem gondoltunk volna. Jó előre megbeszéltem Gáborral, hogy a hosszú hétvégét az Uncharted 4: A Thief's End végigjátszására fogjuk fordítani. Neki is álltunk, a leesett állainkat pedig azóta is Újpalotán keresgéljük. Srácok, ez a játék egyszerűen tökéletes. Minden egyes apró részletében annyira kidolgozott, hogy ezt 2016-ban már semmi sem tudja felülmúlni - de könnyen lehet, hogy az elkövetkezendő 2-3 évben sem.

A sztori szuper lett. Évekkel járunk az Uncharted 3 és Ubar felfedezésének eseményei után, Nathan egy ideje már szögre akasztotta pisztolyát, és felrakta bedobozolt emlékeit a padlásra, azaz maga mögött hagyta a kincsvadászok rengeteg izgalommal és még több veszéllyel teli életét, hogy Elenának szentelhesse idejét. Halottnak hitt bátyja váratlan felbukkanása azonban mindent fenekestül felforgat, igazolva a magyar nyelven többszörös erőszakot tevő tételt, mely szerint kiveheted a férfit a kalandból, de nem veheted ki a kalandot a férfiből. Sam Drake rosszul választott barátokat, élete egy hajszálon, pontosabban egy ígéreten függ. Ha nem találja meg záros határidőn belül Henry Avery elveszett kincsét, akkor a már említett barátok tesznek róla, hogy azt kívánja, bárcsak megölték volna. Sullyval kiegészülve kezdetét veszi az Olaszországot, Skóciát és Madagaszkárt is magába foglaló túra, amely méltó módon kerül fel az előző három kaland mellé. El Dorado, Shambala és Ubar után ezúttal nem egy misztikus, elveszett várost keresünk, hanem egy nagyon is létezőt. Libertalia, a kalózok utópiája, melyet a nemessé vált kalóz, Henry Avery hozott létre, hogy a külvilágtól elszigetelve egy külön társadalmat teremtsen kalóztársainak. Azonban a tetemes mennyiségű kincs miatt az ármány, és cselszövés ebbe az idilli közösségbe is beférkőzött. A The Last of Us rendező-író párosa, Bruce Straley és Neil Druckmann két éve kidobta az eredeti Uncharted 4 koncepciót minden addig elkészült anyaggal egyetemben, hogy saját szája íze szerint formálhassa Nathan búcsúját. És milyen jól tették! Az irányváltás okán érezhetően eltolódott a hangsúly az akcióról és a felfedezésről a korábbinál árnyaltabb karakterábrázolás, valamint a kényelmesebb tempójú történetmesélés felé. Ezzel pedig az Uncharted 4 felsorakozott a The Last of Us mellé a történet komolyságát tekintve - csak épp a horror és brutalitás nélkül.

uncharted-4-header-1200x675-1200x675.png

Libertalia a leghangulatosabb hely amit eddig Unchartedben láthattunk

Miként Nate megnyílik a játékos előtt, és nagy dumás Indiana Jones-klónból emberi lénnyé válik, úgy feszegeti az első három részre jellemző pályatervezés korlátait a Naughty Dog. S habár a madagaszkári dzsiptúra több négyzetkilométeres helyszíne egyedülálló a maga nemében - azaz nem vált open world jellegűvé az Uncharted -, számottevően megnövekedett a felfedezhető terület (ezzel együtt a játékidő is), arra csábítva a játékost, hogy minden zegét-zugát bejárja, az utolsó rejtett nyúlüregbe is bekukkantson nem annyira a gyűjtögethető relikviák, mint inkább a vizuális élmény végett. A pályák nyújtotta szabadságérzetet kihasználva tervezték meg összetűzéseinket a kincs nyomába eredő zsoldoskompániával. Nem mindig muszáj fegyveres konfrontációba keveredni, sokszor a magas fű által nyújtott csendes lopakodás lehetősége sokkal célravezetőbb. Itt mondjuk befigyel egy pici Assassin's Creed utánérzés, de higgyétek el, akármilyen látványosak is lehetnek a tűzpárbajok, a lopakodva gyilkolás jóval hasznosabb - és számomra élvezetesebb is. Oké, mondjuk hozzátenném, hogy én nagy Assassin's Creed fan vagyok. És ha már utánérzésekről esett szó, akkor meg kell említenem a teljesen felesleges csákányozást, mely segítségével speciális falrészeket is megmászhatunk ha beléjük vágjuk az eszközt - pont mint az új Tomb Raiderben. Annyira érződik, hogy csak Lara rebootja miatt tették bele a játékba. Szerintem egész nyugodtan kihagyhatták volna. A Tarzan módjára kötélen lengedezés azonban hatalmas ötlet volt, és minden egyes ilyen alkalmat iszonyúan élveztem! Nem mellesleg a tériszony ezekben az esetekben jön ki leginkább. Mikor Skóciában alá kell ereszkedni egy meredek sziklaszirtről és odalenn a hatalmas mélységben vadul csapkodnak a jeges hullámok, fizikálisan is elkezdtem fázni a szobában, annyira élethű volt az egész összhatás.

Tovább
süti beállítások módosítása