Focker Blog

2017\03\22

Gondolatébresztő: Mikor hígult fel a horrorfilmes műfaj?

Ha megnézitek, mostanság már szinte havonta érkezik egy-egy újabb horror a moziba. És sajnos a legtöbb elég gány minőségű. De mikor is kezdett felhígulni ennyire ez a műfaj? Mikor kezdődött meg az a lejtmenet, melynek végére eljutottunk odáig hogy az egyszeri nézőknek már az is bőven elég ha jól rájuk ijesztenek? Számomra az első igazán félelmetes horror a Ragyogás volt (a Kubrick -féle verzió, Jack Nicholsonnal a főszerepben). Nagyon, de nagyon rettegtem tőle, főleg a fürdőszobában lévő öreg nőtől. A frász kivert attól a jelenettől. Aztán valahogy mégis elkezdte megkedveltetni velem a horrorfilmek műfaját, én pedig nagy lelkesen igyekeztem minél többet megtekinteni közülük. Itt kezdődött minden.

tumblr_n86nluxqzb1qcga5ro1_500.gif

Édesapám VHS-gyűjteményéből előkutattam még néhány Péntek 13 és Rémálom az Elm utcában részeket, de emlékszem hogy a Christine (Stephen King) is megvolt neki, mind filmben, mind könyvben. Gyerekkoromban még a Tim Burton -féle Az Álmosvölgy legendája gyakorolt rám nagy hatást. Könyvtárból hozattam ki, egyedül néztem meg és utána napokig rémálmaim voltak. Nagyon szeretem azt a filmet mind a mai napig, de első alkalommal tényleg a víz levert mire a végére értem. Akkoriban - mint mindenki másnak - nekünk is volt videómagnónk és apám rendszeresen vett fel a TV-ből filmeket. Tudjátok, az a fajta technika volt mikor beállithattad hogy mikor kezdődjön a felvétel és hogy mikor érjen véget. Miután ezt én is eltanultam tőle, átkozott sok VHS-t használtam el filmfelvételekre, szerintem a TDK belőlem élt.

More:

vélemény tv film horror filmek nosztalgia olvasmány elmélkedés vhs horrorfilm horrorfilmek

2017\03\22

Miért tökéletes szintipop lemez a Forever Young?

Vannak a szintipop műfajnak is mérföldkövei, megkerülhetetlen állomásai.

Depeche Mode - Violator
New Order - Power, Corruption & Lies
Gary Numan - The Pleasure Principe
Soft Cell - Non-Stop Erotic Cabaret
Eurythmics - Sweet Dreams (Are Made Of This)
Duran Duran - Rio
Tears For Fears - Songs From the Big Chair
The Human League - Dare

De akár még a Kraftwerk - Computer World lemeze is ide sorolható.

Nem szabad kihagyni az Alphaville 1984-es, mindmáig megismételhetetlen és minőségben megugorhatatlan nagylemezét, a Forever Young-ot sem. Ez az amire én azt mondom, hogy szintipop, méghozzá minden elemében. Nem csoda hogy azóta közel 2 000 000 példányban kelt el világszerte és a kritikusok szerint is ez a banda legjobb albuma. Ezzel én nem is vitatkozom, hiszen valóban az. És tele van húzódalokkal. Nem ám az van hogy akad rajta 1-2 sláger amikkel el lehet adni a lemezt, aztán cső! Nem, nagyon nem. Itt bizony kis túlzással minden egyes dal potenciális sláger. Méghozzá olyan örökzöldek szerepelnek rajta mint a Big in Japan, a Forever Young, avagy jelen sorok írójának legnagyobb kedvence, a Sounds Like a Melody. Ezek már önmagukban elvinnék a hátukon a teljes anyagot, de akkor ehhez sorakozik még fel a kezdő, tökéletesen kinyíló A Victory of Love, a Summer in Berlin, avagy a To Germany with Love. Ha sokaknak elsőre nem is esne le, az Alphaville bizony német zenekar. És az a fajta rideg, gépies elektronikus hangzás amit később a németek tökélyre fejlesztettek már itt tetten érhető, jelzem: az időpont 1984, orwelli vonatkozásában is emlékezetes évszám. Ehhez még tegyük hozzá hogy a borítón lévő szobor pedig Hamburgban található, egy kocsmával szemben.

A többi dal is teljesen rendben van, de amiket felsoroltam, azok instant zseniálisak és azonnal bennragadnak az ember fülében. Nem kell nagy ész egy szintipop lemezt elkészíteni, egy karakteres hang már annál fontosabb. Gold hangja abszolút jó választás volt, nem hinném hogy bárki más el tudná énekelni ennyire tökéletesen a Sounds Like a Melody magasabb taktusait. Mertens és Lloyd pedig remekül asszisztáltak mellé, fülbemászó dallamokkal pakolták tele a cuccot.

Aki nem hiszi, hallgassa végig!

zene vélemény ajánló album szintipop albumok zenekritika albumajánló

2017\03\21

Depeche Mode – Exciter

exciter.jpg

Kiadás éve: 2001

Műfaj: Synthpop

Ezt hallgasd meg: The Sweetest Condition

 

Miközben világszerte vírusszerűen terjed a Spirit, úgy éreztem, itt az ideje kicsit elővenni a régebbi Depeche Mode sorlemezeket is, és nosztalgiázni egy jót. Álljon itt elsőként az Exciter. Egy indokolatlanul sokat szidott Depeche Mode sorlemez. Én is eléggé különc fiatal voltam, előnyben részesítettem a fekete ruhákat meg a befelé fordulós világnézetet, így kb. adta magát hogy a fiatalkori kedvencem a darkos Depeche Mode legyen. Talán egy rádióműsorban hallottam őket először (ha jól emlékszem pont az Enjoy the Silence ment le) és mivel akkoriban még nem volt internetünk sem, nem igazán tudtam utánajárni annak hogy mi fán terem ez a furcsa nevű new wave zenekar. Aztán mivel akkor írtunk 2001-et, a tagok pont kijöttek az új lemezzel amelyről 1-2 klipet masszívan nyomattak a zenecsatornákon is a tévében. Ha jól emlékszem a Dream On volt az első amit láttam tőlük és akkor elhatároztam hogy nekem ez a zenekar egyszerűen annyira bejön hogy azonnal kell valamiféle CD tőlük. Meg is kértem fatert hogy szerezzen már bentről valamit és mázlim volt mert az egyik kollégája nagy rajongója volt a zenekarnak, így kb. a legelső, 1980-as lemeztől kezdve az összeset megkaptam kölcsönbe. Igen ám de engem leginkább az akkori legfrissebb, az Exciter érdekelt nagyon. Úgyhogy ezt átmásolta nekem. Túlzás nélkül állíthatom hogy a lemez megbabonázott. Volt olyan nap hogy inkább eljátszottam a beteget reggel, csak azért hogy ne kelljen bemennem a suliba és otthon maradhassak hallgatni. Később mondjuk ezt a műveletet beszoptam persze mert utána már azt sem hitték el nekem ha tényleg beteg voltam, de akkor is megérte.

depeche_mode_2001_17.jpg

Mert ez volt a legelső lemezem amit kaptam és amit rongyosra hallgattam otthon. Nem vicc, évek múlva mikor próbáltam nosztalgiázásképp lejátszani, már egyszerűen nem lehetett, annyira elkopott/összekarcolódott mert kb. napi szinten hallgattam anno. Nem mellesleg a tag aki átvette nekem, kurva rendes volt mert még B-oldalas dalokat is rátett nekem és én évekig meg voltam győződve róla hogy ezek alapból rajta vannak az eredeti CD-n is. Sokan szidják a Depeche Mode-ot az Exciter miatt mert egészen másmilyen lett mint amilyenre a rajongók számítottak. Érzelmekkel teli, borzasztóan mély és bensőséges dalcsokor található rajta amely elsősorban a szívet és a lelket célozza meg. A Depeche Mode sosem írt erőltetett dalokat, ezért is működik annyira jól ez az érzelemdús hangkollázs amelyet az Exciter képvisel. A legtöbb dal olyan rajta mint egy álom. Eléggé intim és magvas mondanivalóval bíró dalszövegek sorakoznak rajta amelyekhez remek aláfestőzene az az elektronikus, éteri hangzás amelyet a Depeche Mode előállított és amelyben a mai napig a legjobbak.

More:

zene vélemény ajánló kritika 2001 album olvasmány iromány depeche mode albumok zenekritika albumajánló

2017\03\19

Veszélyes kirándulás a hegyekben: Quarries (2016)

mv5bzge5zgvjntitmgniys00ognlltkznmutzdi4nzuzmzkxzde2l2ltywdlxkeyxkfqcgdeqxvymjawndq2mtc_v1_sy1000_cr0_0_682_1000_al.jpg

Én nagyon kedvelem a természetben játszódó horrorokat. Akkor is, ha az ellenfél maga a természet. Jó példa erre mondjuk a Backcountry, amelyben a túrázó párra egy medve támad rá. Ugyanakkor ott van még például az I Spit On Your Grave is - rengeteg '70-es évekbeli exploitation film mellett - melyben a természet csak mint díszletként jelenik meg. A hős(nő) elkeseredetten rohan a végeláthatatlan erdőben, a nyomában a helyi suttyókkal. A harc elkerülhetetlen. Az Eden Lake is erre a koncepcióra épített, és az is egy remek horror. A tavalyi Quarries esetében is hasonló a téma. Egy csapat csaj túrázni indul a hegyekbe, ám hamar az életükért kell menekülniük, mert a helyi redneckek levadászni készülnek őket.

mv5by2e1y2rmzjctnja1oc00mmy0ltkzn2etm2jkyzdlyzbhmmnll2ltywdlxkeyxkfqcgdeqxvyndgynzaxmzy_v1_sy1000_cr0_0_1731_1000_al.jpg

A Quarries egész jól indul. Két faszit ismerhetünk meg, akik az erdőben kirándulnak. Hirtelen az egyiket lövés éri, és elterül. A másik fejvesztve rohan visszafelé, de őt is elkapják és kivégzik. Ezután ugrás, és láthatjuk amint Kat (Nicole Marie Johnson) csatlakozik a többi csajhoz az alaptáborban. A kirándulásnak spirituális célja is van, önmaguk megismerése és a természethez való hozzáállás is célpont. Kat a pasija bántalmazása elől menekülve akar új életet kezdeni, de akad még a csapatban gyógyszerfüggő, két leszbikus, selfie-hercegnő és kemény feka amazon is. Együtt vágnak neki a kalandnak, nem is sejtve, mennyi borzalom vár rájuk.

More:

vélemény ajánló kritika film horror olvasmány iromány horrorfilm 2016 horrorfilmek

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu