Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Klaxons – Myths Of The Near Future

Űrbéli kalandozások a koponyám körül

2012. május 04. - -Britpopper-

tumblr_kt07wikCmh1qzbpvro1_500.jpg

Kiadás éve: 2007

Kiadó: Polydor

Műfaj: Dance-punk/Indie rock/New rave/Alternative dance

Ezt hallgasd meg: Totem on the Timeline



Teljesen random választottam most ezt az albumot rovatnyitónak, egész egyszerűen csak azért, mert nagyon sokat hallgattam anno, és még ma is fenn van a lejátszómon. Nem is véletlenül. A londoni együttes első albumát az a James Ford dirigálta aki mögött olyan nevek állnak, mint a zseniális Simian Mobil Disco, vagy az Arctic Monkeys. Szokás a new rave jelzőt a zenekarra aggatni, pedig ezt csupán ők maguk találták ki viccből – a Klaxons annyira széles skálán mozog zenei stílusok szempontjából, hogy lehetetlen őket komolyabban beskatulyázni valahová. A dalszövegek szürrealizmusból, mágikus realizmusból és sci-fi/fantasy ikonográfiából, Burroughs-, Ballard-, Aleister Crowley- és Alfred Jarry-művekből merítenek, és olyan előadók voltak nagy hatással rájuk, mint David Bowie, Brian Eno, a Franz Ferdinand, vagy a minden indie-zenekarnak alapként szolgáló Blur. Hirtelen összeszámolni sem tudom, hány zenekar alakult meg a Klaxons hatására de annyi szent, hogy ha ők nem lennének (és nem tették volna le ezt a korszakalkotó albumot az asztalra), akkor most nem lenne sem Hadouken!, sem Does It Offend You Yeah?, sem pedig más, a nu rave stílust erősen követő együttes. A dalok mind-mind nagyon jól hangszereltek, és slágeresek. Nem csoda, hogy 2007-ben majdnem minden lehetséges díjat elvittek a különféle zenei rendezvényekről, és a legtöbb online, vagy offline szaklapban is előkelő helyen végeztek az év végi összesítésben, ami nem is olyan meglepő, hogyha tudjuk, hogy abban az évben az egyik legbriliánsabb lemezt hozták össze. Minden egyes dalban találunk rejtett utalásokat/mondanivalót is ami külön piros pont nekik hiszen nem sok együttes foglalkozik ennyit magukkal a dalszövegekkel.

klaxons-1024x768.jpg

A Two Receivers tökéletes kezdőszám. Lassan építkezik, először még csak az egyre hangosabbá váló dobot halljuk, aztán betör a zene és onnantól kezdve már nincs megállás. Az Atlantis to Interzone sokkal harsányabb, indie-diszkók abszolút esélyese lehetett azokban az időkben. Ezután Golden Skans. Abszolút instant sláger. Talán még ma is játsszák a jobb rádiók. Őt követi a Totem on the Timeline. Megint csak egy kicsit pörgősebb, elszállósabb dal. A sci-fi áthallások itt is egyértelműen tetten érhetőek de ez jellemző az egész albumra. Utána As Above, So Below amely még egy remekül működő, de stílusilag behatárolhatatlan popdal melyből készült egy francia nyelvű változat is és még a méltán híres Justice duója is készített hozzá egy remixet. Lépjünk tovább. Isle of Her. Imádom ezt a számot, az egészet valamiféle misztikus törzsi kántáláshoz tudnám hasonlítani de természetesen nem erről a bolygóról származó törzsről van szó. Itt még nem állunk meg, ugyanis a fiúk tartogatnak még slágereket a végjáték előtt is A Gravity's Rainbow és a Forgotten Works után megkapjuk a Magick című dalt amely azon kívül, hogy bárkit önfeledt pogózásra késztet egy fesztiválon, még szövegileg is többet mond, mint amennyit első hallásra gondolni mernénk róla. Ezután pedig hoppá, hoppá! Jön az album legnagyobb slágere az It's Not Over Yet amelyet elég merész húzás volt pont az utolsó előtti számnak megtenni. De a stratégia bejött, nem véletlenül vitték el a Mercury-díjat a fiúk 2007-ben. A lemezt lezárni a Four Horsemen of 2012 hivatott. Elég elszállós dal a végére, de pont ezért működik. Van még rejtett szám is, azt már bárki meghallgathatja akinek megvan a CD és/vagy olyan verziót töltött le mp3-ban amelyről nincs levágva az említett hidden track (senkit nem sarkalok a warezolásra, áhh dehogy). Ez az egész egy mestermunka amely a fiúknak másodjára sajnos már nem jött össze (az egyébként szerintem korrekt Surfing The Void hatalmasat bukott...). De az lett volna az igazi csoda, ha összejön, hiszen megismételni egy ekkora bravúrt nem lett volna hétköznapi dolog. 2007 legjobb albumáról beszélünk, erről nem feledkezhettem meg. Szerintem az egész album egy nagyon színes, ezernyi helyről merítő, kozmikus utazás a világűrben, merőben új, ismeretlen világokat feltárva, és tökéletes választás annak, aki nem csak hallgatni szeretné a zenét, hanem mélységeiben megérteni, elemezni és rajta elgondolkodni is.

Értékelés: 10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr304487929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.