Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Klaxons – Surfing The Void

Galaxis útikalauz stoppos cicáknak

2012. május 05. - -Britpopper-

Klaxons-surfing-the-void (1).jpg

Kiadás éve: 2010

Kiadó: Polydor

Műfaj: Alternative rock/Electronic rock/Noise rock

Ezt hallgasd meg: Twin Flames

 

Tegnap már írtam a Klaxons bemutatkozó lemezéről (Myths Of The Near Future), és úgy illik, hogy ha már zeneajánló rovat, akkor álljon most itt a banda legutóbbi albuma is – így lesz teljes a kép. Azzal, hogy a fiúk 2007-ben letettek az asztalra egy olyan bemutatkozó lemezt, mint a Myths…, óriási elvárásoknak kellett megfelelniük a továbbiakban. Ők maguk tették olyan magasra azt a bizonyos lécet, amit meg kellett volna ugraniuk a 2. albummal, sajnos azonban ez nem sikerült nekik. Nem lett rossz album a Surfing The Void, egyáltalán nem lett rossz album (anno az év végi összesített listás posztomban is első helyen végzett), azonban sajnos jócskán elmarad az elődjétől, mind hangzás, mind ötletesség szempontjából. Ez talán annak köszönhető, hogy állítólag a kiadójuk, a Polydor visszadobta a teljesen kész lemezt, mert szerintük az nem volt elég populáris (Karácsonykor kijött egy ingyenesen letölthető EP, Landmarks Of Lunacy néven, amin a 2008-ban rögzített, eredeti dalok hallhatóak). Újra kellett tehát venni az egészet. A producer az a Ross Robinson lett, aki már olyan zenekarok munkásságáért felelt, mint a Korn, a Slipknot, vagy a Sepultura. Mondani sem kell, hogy a hangzás miatta lett sokkal, de sokkal durvább, karcosabb, zúzósabb, darálósabb, odavágósabb. Míg a 2007-es lemezen ezeket a jelzőket az Atlantis to Interzone, vagy a Four Horsemen of 2012 biztosította, addig itt a címadó Surfing the Void, az Extra Astronomical, vagy az albumzáró Cypherspeed tépik le az ember fejét a helyéről. A hatások ezúttal sokkal inkább tudományosak, mint fantasztikusak: Asimov, Ballard, Clarke, Dick és Lem szelleme végig ott kísért a dalokban. A srácok képzeletben még mindig a végeláthatatlan űrben kalandoznak ami nem is csoda hiszen ott érzik otthonosan magukat a leginkább.

klaxons_01.jpg

Természetesen akadnak slágerek is az albumon, de azért a tegnapi posztban bemutatott It's Not Over Yet-et ne várjon senki. Ha a gyengébb szerzeményeket figyelmen kívül hagyjuk (nekem a The Same Space csak nem akart betalálni) akkor az űrsivatagos Echoes, a misztikus Valley of the Calm Trees, de főként a Venusia, a Flashover, és a megkapóan dallamos Future Memories azok a számok, amik miatt mégis összeáll az album, kiegészítve a szerintem legjobb dallal, a botrányklipet kapó Twin Flames-el, ami egy gyönyörű szép sci-fi szerelmes-dal. Nagyon sokszor végighallgattam már a Surfing The Void-ot de sosem sikerült teljesen megbékélnem vele. Nagyon hiányzott nekem az a Klaxons akiket a 2007-es album apropóján ismertem meg. Talán ha kapnak egy másik producert a munkálatokhoz, talán ha csiszolgatják még fél évig az egészet akkor más lett volna az eredmény. Azért néhányszori végighallgatásra mindenképp ajánlanám, ha másért nem is, de a dalszövegek sokszínűsége miatt mindenképp. 2010 elég szegényes felhozatallal bírt rockzenei színtéren számomra, ezért eshetett meg, hogy mégis az év végi listám első helyére tettem eme albumot. Ma már biztosan nem tennék így. Viszont nagyon remélem, hogy a Klaxons a harmadik lemezén valami igazán eredetivel fog előrukkolni mert hamarosan már itt az ideje kidobniuk valamit (ha úgy nézzük, hogy a 2007-es albumot három évvel később követte a második, akkor elvileg jövőre kellene érkeznie az új lemeznek). Bízom benne, hogy nem aprózzák el a dolgot és egy minden ízében méltó folytatással lepnek majd meg minket, rajongókat. Én kíváncsian várom.

Értékelés: 7/10

Személyes élmények tekintetében azért jóval árnyaltabb a kép a lemezzel kapcsolatban. Emlékszem hogy baromi hideg volt - talán Ősz - és valahol a Keleti környékén vártam éppen egy lányra. Közben pedig hallgattam az albumot, amíg be nem futott a vonat és el nem indultunk valamerre. Végül a randi elég jól sikerült, hazafelé úton pedig végig szólt a Surfing the Void amit fokozatosan kedveltem meg egyre inkább. Később, mikor gyakorta utaztam le Komáromba, igen gyakran került elő a lemez a másfél órás vonatúton. És őszintén megvallva, egész hangulatos volt ezekre a kicsit (najó, sokkal) zúzósabb Klaxons dalokra utazni és figyelni a mellettem elsuhanó tájat. Élénk emlék 2010-ből, melyen nem fog az idő vasfoga.

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr514489607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.