Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Florence & The Machine – Ceremonials

Ünnepi hangulatban

2012. május 08. - -Britpopper-

florence-and-the-machine-Ceremonials.jpg

Kiadás éve: 2011

Kiadó: Island

Műfaj: Indie pop/Indie rock/Art rock

Ezt hallgasd meg: What The Water Gave Me

 

Florence Welch azon kevés énekesnők egyike, akiket még én is kedvelek (és itt most szigorúan az alternatív szcénára gondolok, hiszen egy Katy Perry engem a világból is ki tudna kergetni a szörnyű autotune hangzásával). Bár jól emlékszem, hogy a bemutatkozó album 2009-ben engem elkerült és csak az Alkonyat: Újhold filmzenéjén találkoztam az énekesnő nevével. Utána kíváncsiságból letöltöttem az albumot és ugyan nem bántam meg, de engem koránt sem fogott meg annyira mint egyes zeneszakértőket akik ódákat zengtek Florence tehetségéről (amihez persze kétség sem férhet). Lehet rám dobálni a köveket de én speciel nagyon bírom Adele-t is és a 2010-es évből is akad néhány kedvencem énekesnők terén (pölö Marina & The Diamonds, Ladyhawke és a Bat for Lashes is beállt a sorba a kedvenceim közé 2010-ben). Úgyhogy a Ladytron, Lily Allen, a Garbage-os Shirley Manson és PJ Harvey után szépen bővült a listám amihez idén hozzá jött még Emika és a jelenleg tárgyalt Florence & The Machine is, élén Florence Welch énekesnővel akinek olyan szép hangja van, hogy az ember rögvest beleszeret amint meghallja. Sokkal idősebbnek gondoltam ezt a csajt elsőre, jó nagyot néztem mikor kiderült, hogy csak pár évvel idősebb nálam. A Ceremonials egy rendkívül tömény anyag lett, éppen ezért talán nem is szabad egyhuzamban végighallgatni. Időt kell hagyni bizonyos dalok között. Hogy miért? Hát, mert tény, hogy Florence hangja gyönyörű, ám hosszú távon egy mezei hallgatót könnyen felidegesíthet (különösképpen a kiénekelt magas hangok miatt, amik olykor már-már sikoltozásokká válnak). De megpiszkálnám egy kicsit a bőr alatt is az albumot. Kezdjük azzal, hogy a csomagolása igazán tisztességes. Ha jól láttam a Media Markt-ban, akkor biztos vagyok benne, hogy igényes papírtokban árulják és nem lepődnék meg azon sem ha vastag kis szövegkönyvecske bújna meg a borító mögött. Fontos ez manapság, ebben a torrent orientált világban amikor már minden nagyobb (és kisebb) albumot seperc alatt le lehet húzni 320 kb/s formátumban. Éppen ezért egy kihajtogathatós, igényesen elkészített belső füzetecske nagyon sokat nyomhat a latba. Aprócska kitérő: nemrég a Media Markt-ban volt kiszórva oda nagyközépre, a turkálós részlegbe néhány leértékelt CD (darabja 560-ért) amik között én nyakig merülve felfedeztem pár valódi kincset (pölö Killers – Day & Age) és már szaladtam is velük a kasszához. Ám itthon kibontva szomorúan konstatáltam, hogy sehol egy belső szövegkönyvecske, csupán egy darab papír aminek az egyik oldalán a CD borítója, a másikon meg a nagy büdös semmi. És a legnagyobb baj, hogy ilyesmi nem csak a leértékelt CD lemezekkel fordul elő. Fizettem én már durván 6000-et is albumért, aminek belsejében szintén nem volt semmi ''tartalom''. Azt hiszem mindenki érti miről szövegelek.

florence141110w.jpg

Szóval Ceremonials. Már a cím is árulkodó és bizony a lemeztől egyáltalán nem áll messze az ünnepi hangulat. Kb. minden második számban találkozhatunk kórussal de ha ezzel nem is, akkor a dalszövegben fedezhetünk fel valamilyen emelkedett, ünnepi hangulatot árasztó részletet. Már az első dal (Only If For A Night) megalapozza a hangulatot és utána marad is ez az emelkedett, vallási témákkal bőszen átitatott érzés amely végigkíséri a hallgatót a lemezen, egészen a záródarabig. Roppant érdekes egy album lett a Ceremonials. A No Light, No Light dalhoz készült videoklipet rasszizmussal is megvádolták, de aki végighallgatja a lemezt, az csak megmosolyogja az ilyesmit. Florence Welch ha pár száz évvel ezelőtt született volna akkor egészen biztosan megégetik boszorkányság miatt, azonban ő a jelen kor szülötte és művészi ambícióit a zene segítségével éli ki. A Seven Devils annyira komor, hogy szinte a szobánkban látjuk táncolni a pogány démonokat. A Never Let Me Go és a Lover To Lover pedig bármely szerelmespár számára himnusz lehetne. A Ceremonialsnak mindezen felül megvan az a bizonyos érzelmi íve, amely a klasszikus hetvenes évek soul lemezeinek volt, ám tény és való, hogy egyvégtében fárasztó. Az én kedvencem azonban mégis a második kislemezként kijött What The Water Gave Me. Egyszerűen a hideg végigfutott a hátamon amikor először végighallgattam. A Ceremonials nem véletlenül került be minden jelentősebb szaklap év végi összeállításába. Örüljünk, hogy a sok autotune/mainstream szarság mellett 2011-ben is jutott hely az igazi művészetnek és a szívet melengető, tökéletesen hangszerelt daloknak. Elgondolkodtam, hogy kiknek is ajánlanám ezt az albumot. Azoknak mindenképp, akik szeretnek otthon, a nappaliban pihengetve zenét hallgatni miközben a szobában a napsugarak vidáman táncolnak fel-alá. Sejtelmes árnyékok libbennek a függöny alatt.

Értékelés: 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr784495730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

papillongirl · http://last.fm/user/love_r_r 2013.02.24. 16:03:30

Flo is a Goddess :3
az egyik fav. énekesnőm (többek közt,m Marina,Ellie,Lana...)

szerettem ezt az albumot,több helyen ilyen 80s softpoprock-ish,az meg nekem jöhet éjjelnappal,szal we're friends:D
(valszeg Battle born-t is ezért szeretem,nem zavarja a fülemet az 80s music,sokakét meg igen)
barátnőmnek többszöri hallgatásra sem jött annyira át -mint nekem Ellie 2. albuma(a gyors dalokkal továbbra sem vok barátságban,nem tett jót neki skrillex én vallom)

de itt a főmű még mindig Lungs;) (valszeg marad is)
hát és igen,nálam is előfordult már h túmáccs volt Flo hangja,amit amúgy szeretek:)

most 1-2 év hiátus lesz,Flo pihizni akar..

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2013.02.27. 11:20:55

@papillongirl:

Igen, túl sok dalt préseltek fel az albumra. Viszont szüneteket hagyva nagyon jól működik. :)

Marina and the Diamonds ajánlót is készítek majd valamikor (Lana Del Rey mellett, ezzel amúgy is adós vagyok valakinek...) mert Marina első albuma számomra nagy klasszikus. A második már nem annyira, azt jó ha egyszer végighallgattam, aztán csókolom! :D

papillongirl · http://last.fm/user/love_r_r 2013.02.27. 15:43:58

hát se Marinának,se Ellienek nem sikerült űberelni a debutöket,főleg Ellike homorított alá,de fene se mondta neki h álljon össze skrillexel,kicsit kicsúszott a lába alól a talaj,hál istennek már széjjel vannak,nem tett jót neki ez a kapcsolat,mondjuk az usában így befutott,tehát mégiscsak vmennyire jó volt,de az album nekem nem jön be,csak a lassú dalok,azok jók
próbáltam megszeretni,de nem ment:(
azér remélem a 3. albummal v.tér a gyökerekhez... nem kell mkinek lázadnia... nem mkinek áll jól,khm

Marina,nagy flash az EH album,szeretem:D
bubblegum bitch iz mah jam \o/
elmebeteg némber:) imádom ezt az egész műbalhét,cirkuszt,színházat amit az EH köré csináltak,fasza:D hiányozni fog
am Marina volt CP előtt az egyik előzenekar,és nem is volt rossz:)

Lana meg a másik elmebeteg némber,hasonló színházzal m Marina:)
lájk

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2013.03.01. 09:01:19

@papillongirl:

Ja tényleg, a Bubblegum Bitch az odavág de nekem kb. az volt az egyetlen dal ami megmaradt az albumról pedig rákészültem nagyon (értsd: lejátszóra pakoltam ki, egy nyugis délután az ágyban hallgattam végig, előtte kb. ötször ment le a debüt, stb.). Egyáltalán nem fogott meg. Talán majd adok neki valamikor egy második esélyt de addig maradok az előző albumnál ami szimplán klasszikus nálam.

Lana igen érdekes énekesnő, félő hogy a Born to Die sikerét már sosem fogja túlszárnyalni de ha most tűnik is el a popszakmából, akkor is legalább hagyott maradandót maga után. Az albumból egyébként erősen ajánlott a Paradise Edition beszerzése mert azon vannak bónusz dalok is melyek sokszor az "ez meg miért maradt le az albumról?!" kategóriát súrolják. Kivételesen olyan énekesnő akit ha hangosan bömböltetek a szobában, akkor anyám nem menekül ki. xD