Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Foals – Antidotes

Indie drágakő

2012. október 20. - -Britpopper-

foals-antidotes-2008.jpgKiadás éve: 2008

Kiadó: Transgressive

Műfaj: Indie rock/Math rock

Ezt hallgasd meg: Electric Bloom

 

Imádom az indie műfajt. Ez letagadhatatlan tény. Már az indie újkori feltámadásánál, a Franz Ferdinand debütáló albumánál tudtam, hogy ez a műfaj számomra meghatározó lesz. Az indie már nagyon sok másik stílussal keveredett az évek során, ez hol jót tett neki, hol kevésbé. Zenekarok alakultak, tündököltek és hanyatlottak a műfaj zászlaja alatt. A Foals egy igazi drágakő. 2008-ban jelentkeztek debütáló albumukkal, amelynek neve: Antidotes. Ezen év elég sűrű volt, én speciel Tihanyban nyaraltam akkor de ez nem fontos. Egyáltalán hogy jutott most ez eszembe? Na, mindegy. A lényeg az, hogy akkoriban jelentkeztek az olyan zenekarok is mint a Crystal Castles (akik a chiptune műfajt világszerte ismertté tették), a Glasvegas (akiknek nagyobb volt a füstjük, mint a lángjuk), hatalmas nagy kedvencem a Late of the Pier (kiknek egy daláról eme blog is a nevét kapta) és persze mindent vitt az MGMT Oracular Spectacular albuma, teljesen megérdemelten. Ilyen erős mezőnyben indult a Foals, az NME magazin mégis kellő figyelmet fordított a lemezre, be is válogatták az év végi összesítésükbe. Nálunk szinte alig lehetett róla olvasni. Teljesen átsiklottam akkor eme album felett, pedig nagyon jól sikerült. Stílusilag nehéz behatárolnom, maradjunk annál, hogy az indie keveredik benne egyéb stílusokkal, a végeredmény pedig kábé olyan mintha a Bloc Party pár fokozattal feljebb kapcsolna bulizás terén. Menjünk számról-számra, mint mindig.

zdjecie_wykonawcy,foals,Zm9hbHNfMl83MjAwYjg2OV8xODkyNzc._800_600_.jpgAlbumnyitónak a The French Open tökéletes választás volt. Elég lassan indul be, aztán jó kis pörgős, tempós véget ér. Az indie szcénában elég kényes kérdés az albumot nyitó dal kiválasztása, azonban a srácok ezt jól oldották meg. Nem mertek kockáztatni, inkább a biztosra mentek. Okos döntés volt, jöhet a következő szám. Cassius. Nagyon fülbemászó, igazi indie sláger egy kis nu rave ízesítéssel. Nekem külön tetszett, hogy elnyújtott lezárást kap, nem csak úgy rögtön véget ér. Szerintem a legnagyobb sláger az albumról. Eztán egy kicsit lassabb dal, a Red Socks Pugie következik, amelyben már nagyobb szerepet kapnak az afrobeat ütemek is. Ezt követi az Olympic Airways amely nekem a "majdnem a kedvencem" dal az albumról. Hihetetlenül varázslatos hangulata van, nagyon megragadó. Olyasmi mint amikor az ember vissza vágyik a természetbe és nem is szeretne semmi mást, csak kiülni egy hatalmas erdő közepére és hallgatni a madarak énekét, magába szippantani a virágok illatát, néha-néha eljátszani pár kezdetleges dallamot a gitárján. Ez a szám is pont erről szól. Egy kicsit amolyan modern-hippi utánérzésem volt tőle, lehet sok MGMT-t hallgattam az utóbbi időben. Lényegtelen. De ez után jön az abszolút kedvencem, az Electric Bloom. Ez egy kicsit vészjósló hangulatú dal, nagyon ütős dalszöveggel és kellően hosszú lezárással. Kicsit hirtelen érkezik ezek után a Balloons amely megint csak egy eléggé pörgős darab, amolyan "második sláger" szereppel. Egyébként kifejezetten jóra sikeredett, csak én máshová helyeztem volna el. De maradt még itt csemege, lássuk csak! Heavy Water. Ez is telitalálat. Lassú kezdéssel indít, majd egy kap egy nagyon masszív, elszállós instrumentális részt, a dobokkal előtérben. Átkozott jól működik! Minél többször hallgatom, annál jobban tetszik. A Two Steps Twice nekem annyira nem jött be, amolyan "átlagos" darab. Persze lehet, hogy egyeseknek meg pont ezért fog tetszeni. A Big Big Love (Fig.2) is jó lett, nekem olykor az Editors is felsejlett benne. Ez után a Like Swimming jön, amely egy rövid, instrumentális átvezető az utolsó dal előtt. Nekem mondjuk inkább csak a vége tetszett, ez a széteffektezett "már azt hittem, hogy a lejátszóm szart be de valójában direkt ilyen a szám" -féle hangzás mindig is nagyon bejött, ezért itt is jár érte a pacsi. Az albumot a helyenként a Bloc Party-ra emlékeztető gitárfutamokkal operáló Tron zárja. Elég jól keverednek benne a zenekarra oly jellemző hatások, mondjuk igazán lehetett volna hosszabb is. Ha nagyon telhetetlen akarnék lenni, akkor hiányolnék egy rejtett számot is de összességében remek hallgatnivaló az Antidotes, bónusz tartalmak nélkül is. A Foals ezzel beírta magát a modern indie nagykönyvébe. Ez az album egyszerűen zseniális. De hogy második lemezükkel tudták-e tartani a szintet, azt majd a következő alkalommal mesélem el nektek.

Értékelés: 10/8

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr14858468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.