Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Köd

2012. október 27. - -Britpopper-

Ritka korán kelek. Megint. Ma nincs semmi dolgom, dél körül vár egy haverom majd. De ennyi, semmi több. Ráérek. Kikászálódok az ágyból, tekintetem az ablakon túlra vetem: köd, mindent ellep a tejszerű, áthatolhatatlan köd-takaró. Hideg van. Hol vannak már a forró 35 fokok, meg az izzasztó nyári kánikula? Ősz van. Színes, szagos, fagyos Ősz. Bár állítólag már a Tél is itt kopogtat az ajtón. Havazást, meg jeget jósolnak. Elmerengek ezen egy percig. Később felteszek egy kávét és leülök harapni valamit. Repül az idő. Telnek a percek. Kortyolom a fekete, gőzölgő kávét. Cukor is kellett volna bele. Lassan el kéne indulni. Hosszú az út, megvan vagy 45 perc is. Egyetlen busszal. Hamar összekapom magam. Farmer, pulcsi, vékony kabát, benne alulról átfűzve a fülhallgatóm. Oldaltáska, chips, tea, pár cucc amit át akarok vinni és lakáskulcs. Indulás. Sietve baktatok le a lépcsőn, nem akarom lekésni a buszt. Ha lekésem, fél órát várhatok a következőre ebben a dermesztő hidegben. Szerencsére idejében érek a megállóba, kicsit gyorsítottam a tempón a vége felé, úgyhogy kapkodom a levegőt mikor végre megállok. Látszik a leheletem. Mint a füst, úgy kúszik felfelé. Mindent eltettem? – teszem fel a kérdést magamnak. Persze, hogy mindent. Volt rá elég időm, nem kellett kapkodni. Még mindig köd van. Úgy érzem magam mint egy horror film szereplője aki próbál kijutni a mindent elnyelő köd közepéről. Buszok érkeznek. Három is egymás után. A második az enyém. Felszállok, alig ül rajta valaki. Bekuckolódom egy dupla ülésre, az ablak mellé. Úgyis végállomásig megyek. Zene. Bekapcsolom a lejátszóm, nézegetem mi lenne megfelelő a hosszú útra. Eszembe jut, hogy Nirvana már nincs rajta mert kellett a hely és letöröltem. Basszus, pedig de jól jött volna! Sebaj, akkor Foals. Mostanában amúgy is ők az új kedvenceim. Electric Bloom. Oké, mehetünk. Zötykölődik a vén busz, keskeny utcákon és főutakon át kanyarog. Ki-kihagy megállókat, alig van utasa. Főként öregek szállnak fel. Lassan, nagyon lassan. Bambulok kifelé az ablakon, nézegetem a jól ismert tájat. Rengeteget jártam már erre. Most azonban mégis kicsit más minden. Talán pont a köd miatt. Elrejti a messzeséget. Dunyhaként takarja be.

trees_and_fog_by_GoWithTheFlowEnzo.jpgVégállomás. Pont jókor, már majdnem elaludtam. Leszállok. Rajtam kívül még három ember lép le a buszról. Ennyien maradtunk a végéig. Paneldzsungel. Földből kinőtt betontömbök mindenfelé. Elindulok, egy lélek sem jön velem szembe. Ennyire korán lenne még? Kizárt. Az órámra pillantok: már majdnem dél. Elérek a célomhoz, csöngetek, nyílik a bejárati ajtó. Lift. Nem szeretem a lifteket. Egyszer benn ragadtam egyben, kellett egy kis idő míg a gondnok kinyitotta nekem az ajtaját. Egy örökkévalóságnak tűnt amíg benn vártam. Azóta kerülöm a lifteket. Fenn haverom már az ajtóban vár, helló-helló! Mi újság? Hogy vagytok? Elbeszélgetünk mindenféléről, jönnek sorra egymás után a témák. Család, meló, stb. Szeretek ide jönni. Közben kisandítok az ablakon. Már oszladozik a köd. Kezd eltűnni a betontömbök árnyékában. Játsszunk? Játsszunk! Resident Evil 6, offline co-op. Olyan szarul van megcsinálva az osztott képernyős játék, hogy alig egy méterre kell ülnünk a tévéhez, hogy egyáltalán lássunk valamit. Gratula, Capcom! De a játékélmény feledteti a bosszúságokat. Közben kérek egy pohár forró vizet és beleáztatom a hozott tea-filterem. Zöld tea. Kávé helyett is ideális. Kezdek felébredni. Lenyomunk pár kampányt. Zombi hentelés felsőfokon. Gyorsan telik az idő. Mire újból az órára pillantok, már erősen a késő délutánban jár. Odakinn szürke és borús minden. Olyan az égbolt mintha egy kifeszített, króm színű vászon lenne amelyre senki sem akar festeni. Ez még az Ősz, vagy már a Tél? Mennem kell. Jó lenne még sötétedés előtt hazaérni, bár legbelül tudom, hogy ez úgysem fog sikerülni. De fő az optimizmus! Indulok. Búcsú haveromtól, kinn már vár a lift. Kapd be lift, inkább lépcsőzöm! Sietek, kapkodom a lépcsőfokokat. Emelet emeletet követ. Csak megyek és megyek lefelé. Egyszerre sejlik fel előttem a Silent Hill 2 végeláthatatlan lefelé lépcsőzős jelenete és a nap amikor annyira be voltam szívva, hogy már azon is röhögtem amikor lefelé mentünk a lépcsőkön és csak nem akart a földszint következni. Leérek, ki az utcára. Egyből megcsap a csípős hideg. Vissza a végállomás felé, amerről ide jöttem. Bandukolok. Még nem áll benn a busz. Jobbra egy pad mellett hajléktalanok ordítoznak, van ott két kutya is, azok meg hangosan ugatnak egymásra. A pénz a téma. Valamelyik tartozik a másiknak és nem akarja megadni. Sosem tudom meg hogy végződik a vita mert közben beáll a busz. Felszállok, leülök. Fülhallgató bedug, lejátszó bekapcsol. Random jönnek a dalok. Fáradt vagyok. Sötétedik. A szembejövő autók reflektorai vakítóak, inkább behunyom a szemem. Álomszerű utazás.

night_by_PSIHEYA.jpgSorompó. Editors, A Life as a Ghost. Elementáris erővel robban be. Hirtelen térek magamhoz. Bassza meg, elbóbiskoltam. Gyorsan körbepillantok, merre is vagyok. Még csak félúton. Hála az égnek. Már mindent elnyel a sötétség, csak az út mentén lévő, meg a közlekedési lámpák fényei adnak egyrészt monoton sárga, másrészt pedig zöld és piros fényeket. Elhalad alattuk a busz. Hátulról tömény pia szag csap meg, inkább nem nézem meg kitől származik. Amúgy is megérkeztem. Leszállok. Séta hazáig. Azon merengek, hogy vajon holnap is lesz-e akkora köd mint ma reggel? Vicces az időjárás. Lehet, hogy hamarosan már csak onnan fogjuk megtudni, hogy Karácsony van, hogy ünnepi műsorokat adnak a tévében. Tavaly december 31-én is 25 fok volt és semmi hó. Elég érdekes. Közben már otthon is vagyok. Átöltözés, gyors vacsora, még gyorsabb tusolás. Egy kis telefonálás a párommal, majd álmosan be is dőlök az ágyba. Ott mindenfelé szétdobálva plüssök és ruhák, mellettem egy alakot vélek kirajzolódni a holmik tömkelegéből, bár lehet hogy ezt már csak álmodom. Másnap megint ritka korán kelek. És igen, megint mindent ellep a tejszerű, áthatolhatatlan köd-takaró. Ez még a lomha Ősz, vagy már a fagyos Tél?

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr34871075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.