Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Még 5 (+1) lélekgyilkos film

2013. augusztus 02. - -Britpopper-

Mikor megírtam a Top 10 lélekgyilkos film listám, még nem is mertem volna arra gondolni hogy ekkora sikert arat majd. Ez utóbbira tulajdonképpen akkor döbbentem rá amiket egy kedves ismerősöm linkelte nekem a listát holott fogalma sem volt róla hogy én magam írtam (tulajdonképpen addig a percig azt sem tudta hogy egyáltalán blogolok). Volt is rácsodálkozás rendesen. Aztán terjedt Face-en is mint a vírus, néhány egyéb oldalra is kikerült ajánlóba és szép lassan az egyik leglátogatottabb bejegyzésem lett a blog – eddigi – történetében. Ám néhány olyan film kimaradt akkor amiket sztornóznom kellett a helyhiány miatt (egy top 20-as lista meg már túl sok lett volna...), ráadásul akad a mostaniak között olyan is amit csak pár hete néztem meg. Talán egyszer sort kerítek majd olyan régebbi botrányfilmekre is mint a Cannibal Holocaust, avagy a Man Behind the Sun hiszen ezek minden hasonló listában biztosan ott vannak az első 10-ben. De ez sem mostanában lesz. Most egy kis kiegészítést kaptok tőlem a régi lista mellé, megtoldva olyan filmekkel amelyeknek igenis van helyük a felsorolásban. Ja, és már értékelek is. Lássuk akkor:

 

Köpök a sírodra (2010)

 

Kissé tartottam ettől a filmtől mert nagyon sok negatív kritikát olvastam róla korábban. Az eredetihez nem volt még szerencsém de egyszer pótolom majd. Szerencsére pozitívan csalódtam mert ez a remake korántsem annyira pocsék mint amilyennek beállítják sok helyen. A sztori egy indokolatlanul idióta és ügyetlen nagyvárosi csajról szól aki leutazik vidékre (nagyon-nagyon vidékre) hogy ott csendben és nyugalomban tudjon dolgozni legújabb könyvén (ennyi ésszel biztos csak valami újhullámos vámpíros hülyeséget írhat). Kibérel egy kis erdei vityillót ott ahol még a madár se jár, majd beköltözvén nekikezd az írásnak. Igen ám, de a helyi suttyók szemet vetnek rá és a főgeci elhatározza hogy egyik este meglátogatják a kisasszonyt, nem épp csevegés avagy egy közös grillezés apropójából. A sztori egyébként innentől szerintem sokak előtt ismeretes de simán ki is lehet találni. Betörnek hozzá, bántalmazzák de a csajnak szerencsés módon sikerül meglépnie és az erdőben pánikolva futkosván éppen az arra vadászó sheriff meg a helyi félkegyelmű elé rohan. A sheriff felajánlja hogy visszakíséri a házhoz és tisztázzák a dolgokat a kanos keménylegényekkel. Igen ám de mikor azok újból feltűnnek, csakhamar kiderül hogy a sheriff is az ő oldalukon áll. Innentől eléggé bedurvul a film. A csajt mindegyik megerőszakolja, ütik-verik, csaknem megölik. Ezek a jelenetek roppant erőszakosra sikeredtek, nekem speciel ökölbe szorult a kezem amikor elkezdték a megerőszakolós procedúrát. Alapból ez a téma olyan amit ki nem állhatok, de még filmeken sem. A Köpök a sírodra pedig eléggé megrázóan és naturalisztikusan tolja a néző arcába a szenvedést, a mageláztatottságot és a kínkeserves tehetetlenséget. A film legdurvább (és elég hosszúra nyújtott) jelenete ez. Utána – dolguk végeztével – a suttyók a sheriff hathatós közbenjárásával végleg pontot akarnak tenni az ügy végére és nekikészülnek agyonlőni a csajt aki épp botladozva, magát vonszolva próbál menekülni. Óriási mázlija van azonban hogy még pont fel tud érni egy hídra ahonnét aztán a sebes sodrású folyóba vetheti magát. A sheriff meg a többiek káromkodnak és égre-földre keresik őt de sehol sem lelik meg. Elkönyvelik hát hogy megfulladt, vagy széttépték az aligátorok. Eltelik 1 hónap. Látszólag minden visszaáll a normális (?) kerékvágásba. De akkor furcsa dolgok kezdenek el történni. Meglehetősen furcsa dolgok.

spit.jpg
Oké, tisztázzuk: a csaj nem hal meg és nem tér vissza a sírból hogy hófehérre meszelt arccal, kísértetként álljon bosszút az őt megerőszakolókon. Bosszúhadjárata azonban így is kibaszott hatásos. A film második fele ugyanis klasszikus torture porn. A lelkileg teljesen összetört és kifacsart nő egyenként áll bosszút az összes férfin aki megerőszakolta és pozitívuma a filmnek hogy ezek a halálnemek valami iszonyatosan durvára sikeredtek. Semmit nem akarok elárulni mert sokkal hatásosabb ha megnézitek. De készüljetek fel a sok ''anyád!'' és ''bazdmeg!'' felszisszenésekre mert a készítők bizony nem fogták vissza magukat. Méltó büntetést kap mindegyik suttyó de a legjobban talán pont a sheriff jár pórul. Azért vettem be a listába ezt a filmet mert bár ugyan nem egy kiemelkedő alkotás (a top 10-ben a Szerb film is benne volt pedig a legtöbb helyen azt is csak szidták mint a bokrot) viszont vannak elvitathatatlan érdemei. A merész témaválasztás, a borzasztóan naturalisztikus ábrázolásmód és a szerény véleményem szerint remek fényképezés mind-mind elcipelik a hátukon és emígy még az egyetlen rossz pontját, a szörnyen irritáló és idegesítő főszereplő csajt is meg tudtam bocsájtani neki. Egy másik színésznővel jobban működött volna. Érdekes módon a többi szereplő tökéletesen illett a karakteréhez. Na mindegy, a lényeg az hogy a Köpök a sírodra még így is egy bőven fogyasztható, durva, megrázó film lett amely már csak azért is kapott itt helyet mert ez a megerőszakolós téma tényleg olyan amit szívemből gyűlölök és ebben a filmben az erőszaktevők legalább elnyerik méltó büntetésüket. Nem is akármilyen módokon. Egyszer mindenképp érdemes vetni rá egy pillantást.

Értékelés: 10/6

 

The Girl Next Door (2007)

 

Ha valamilyen film elé odabiggyesztik azt hogy ''igaz történet alapján'' akkor azért egy kicsit elfog a félsz, mert az ilyen típusú filmek mindig valami hatalmas nagy mondanivalóval próbálják becserkészni az átlag nézőt és masszív drámai vonallal meggyőzni az alkotás fontosságáról. Az esetek többségében azonban az ilyen filmek összeroskadnak a cipelt teher alatt. Túlcsordul a drámaiság, a pátosz, a giccs és a végeredmény abszolút csalódásként marad elkönyvelve. A Jack Ketchum regényéből, megtörtént események alapján készült 2007-es The Girl Next Door azonban nem esik ebbe az említett hibába. Horror helyett ez is dráma inkább. A sztori az 50-es években játszódik (azon belül is egy tipikus amcsi kertvárosban) amikor még teljesen más volt az élet de a 2. világháború utáni békeállapot nyújtotta megnyugvás, fényűzés és pompa mögött éppúgy megtalálható volt az leplezett erőszak, korrupció, és egyéb mocskos kis titkok is. Igen, még a kertvárosban is. Itt éldegél a kamasz David aki jóban van a környék összes gyermekével, vígan eljátszogatnak naphosszat, élvezik az életet, a Coca-Cola-t és még fogalmuk sincs róla hogy pár éven belül a vietnami háború végett az USA az egyik legnagyobb vereségét szenvedi el történelmében. Ebbe a miliőbe csöppen bele Meg, a szomszéd lány, aki szülei végzetes balesete után Ruth nagynénihez költözik kishúgával. Eleinte minden szép és jó. A szerény David össze is barátkozik a lánnyal, azonban idővel egyre inkább felszínre törnek Ruth ''féltékenységi'' rohamai amelyek a két lányt teljes terrorban tartják odahaza. Nem is tudom, olyasmi ez tulajdonképpen hogy Ruth a saját maga bűnei/hibái/elcseszett kapcsolatai miatt bünteti a lányokat. Pontosabban csak Meg-et de ha ő ellenkezik, akkor annak – egyébként járásproblémákkal küszködő – kishúga esik áldozatul. Ruth fiai és úgy cakk-pakk a környék többi gyereke kvázi alá vannak rendelve a zsarnokoskodó Ruth elnyomásának, egyetlen rossz szót sem mernek neki mondani. Emígy pedig Ruth a lányokkal szemben folytatott lelki terrort hamar testi fenyítéssel folytatja majd odáig fajul a helyzet hogy Meg-et kikötözi a pincében, ahol a rosszcsont gyerekekkel együtt különféle lelki és testi bántalmazásoknak teszi(k) ki. David próbálja megmenteni a lányt de Ruth és a többi gyerek ellen egyedül ő is tehetetlen. Emígy pedig Meg kénytelen elszenvedni a legkülönfélébb kínzásokat amelyeknél ugyan a néző nem láthat mindent (ám néha épp eleget...) de néha ugyebár sokkal durvább az amit nem látunk, csak elképzelünk.

 

girl.jpg

Szörnyen kiakasztott hogy David ugyan látta miket tesznek a lánnyal, látta mennyi szörnyűséget kell kiállnia (az olyan nyilvános megaláztatások mint a meztelenre vetkőztetés csak a lista legvégén állnak...) ám mégsem volt képes szólni sem a rendőrségnek, sem a tulajdon szüleinek hogy ''basszátok meg, a szomszédban egy lányt éppen félholtra kínoznak''. Ez engem idegesített. De persze valós eseményeken nem lehetett változtatni, így kíváncsi voltam mi lesz a történet vége. Nos, természetesen happy end itt sem volt. Ha lett volna, ez a film be sem került volna az összeállításba. A film vége nekem egy kissé összecsapottnak hatott. Azt hiszem ezt még jobban ki lehetett volna bontani. Eléggé zavart az indokolatlanul idióta rendőr is aki szerintem azt sem vette volna észre ha a konyhában éppen élveboncolnak valakit. Ennek ellenére a The Girl Next Door mocskosul erős film. Húsba maró lélektani dráma amely nem múlik el nyomtalanul senkiben sem, az pedig hogy valós eseményeken alapszik (a lányt a való életben Sylvia Likens-nek hívták) csak még súlyosabbá és lehangolóbbá teszi az összképet. Gyenge idegzetűek messzire kerüljék!

Értékelés: 10/9

 

Cenzúrázatlanul: Háború másképp (2007):

 

A rettenetesen hülye magyar cím ne tévesszem meg senkit (mondjuk az 500 Days of Summer-t ahol a csaj neve volt Summer, 500 Nap Nyár-ra fordítani volt eddig a legfélresikerültebb hazai eredmény szerintem), ez egy iraki háborús film found fooatge (ál-doku) stílusban és a szebb napokat is megélt Brian De Palma rendezésében. Végül azért ütött a listáról egy másik 2007-es filmet (nem árulom el melyiket, majd a 3. etapba belesűrítem úgyis...) mert régebben eléggé odavoltam a militarizmusért és faltam a háborús könyveket/játékokat/filmeket. A vietnami háború mellett a 2003-ban Bush parancsára indított iraki háború volt még azon témakör amely nagyon lekötött. Nagyjából minden fellelhető filmet (még dokumentumfilmekből is rengeteget) láttam amely érintette. Nem is tudom miért, talán kicsit közelebbinek éreztem magamhoz azáltal hogy én magam is átéltem. Most 24 éves vagyok, emlékszem még amikor 2001 szeptemberében becsapódtak a gépek az ikertornyokba és másnap reggel a suliban mindenki erről mesélt. Még 1 perces néma gyásszal meg is emlékeztünk az áldozatokra énekórán. Az összes hírműsor ezzel volt tele aztán sok-sok feszült hónap után Amerika megszállta Afganisztánt. A sztori innentől meg már történelem. A Redacted (csak azért sem írom le újra a hülye magyar címét) a háború borzalmaira próbál rávilágítani mégpedig elég hatásvadász módon. A cselekmény alapját egy valóban megtörtént eset adja, az ál-doku stílus pedig csak még hihetőbbé teszi a látottakat azonban De Palma ugyanazt a hibát követte el mint amit mondjuk pár évvel később a Szerb film, avagy a Megan is Missing készítői: túlságosan is sokkolni akart. A Redacted 990 forintos DVD-n landolt nálam mindössze azért mert megtetszett a borítója. A kelleténél kicsit erőszakosabb háborúellenes drámát vártam politikával és kevés akcióval megfűszerezve. Erre valami teljesen mást kaptam. A sztori pár egyszerű mezei bakáról szól akik élik az unalmas katonaéletet egy támaszponton valami koszos, poros közel-keleti kisvárosban amelynek neve Samarra és Irakban található. Értelmetlen lenne leírnom a neveiket mert úgysem ez a lényeg. Az egyik mindig kamerázik, felvesz mindent, ott van mindenhol. Tiszta poén, legalább feldobja a támaszpont unalmas életét. A haverjai meg nagydumás, tipikus amcsi suttyók akik a fenti Köpök a sírodra című filmbe is simán befértek volna. Eddig semmi extra, csak aztán elkezdenek történni olyan események amelyek alapjaiban rombolják le az odaküldött amerikaiakról hitt hősiesség, bajtársiasság és becsület szobrát.

 

redacted.png

Nemcsak a kamerás srác felvételeit láthatjuk hanem az iraki terroristák amatőr videóanyagait is merényletekről például. Ezek a valódiakhoz megtévesztésig hasonlítanak: rossz minőségűek, drasztikusak (például robbantás) de vallási fanatizmussal teletömöttek. Ezeknél a néző már felvonja a szemöldökét és egyre inkább elkezdi érdekelni ez az alapvetően háborúellenes, anti-propaganda film. Nekem idáig semmi bajom nem volt a filmmel. Aztán jött 2 jelenet amelyeknél rátévedt az ujjam a Stop-gombra. Az első ilyen egy fiatal iraki lány brutális megerőszakolása (majd megölése és felgyújtása) amelyet a trió puszta kéjvágyból és enyhe becsavarodásból követ el annak házában és amely felvétel olyannyira valósághű lett hogy 2011-ben egy arab pasas lelőtt két amerikai őrt a frankfurt-i repülőtéren mert meg volt győződve róla hogy a Youtube-ra feltöltött filmrészlet valódi. A másik ilyen jelenet pedig az ominózus kivégzés. Megszokhattuk már hogy a közel-keleten a bejáratott kivégzési forma a lefejezés. A Redacted legsokkolóbb pontja (a már említett megerőszakoláson kívül) a semmiképp sem ártatlan azonban erőszakot el nem követő, mindössze filmező srác kálváriája. Már az is éppen elég durva amikor fényes nappal, a nyílt utcán néhány másodperc leforgása alatt elrabolják mikor épp haza akar telefonálni (furgon lefékez, símaszkos kiugrik, kés a torokra, be a kocsiba, uzsgyi) aztán kicsit később amatőr felvételen lehet látni amint pár civil egy levágott fejre bukkan egy szeméttelepen. A néző csak remélheti hogy De Palma nem mutatja meg a kivégzést de senki se legyen naiv mert bizony megmutatja amikor is a helyi tévében leközlik a megrázó felvételt. Nem épp mindent mutat meg (a kamera a procedúra alatt kissé elfordul) de a kelleténél jóval többet. Ugyebár a srác kivégzése a megerőszakolt és megölt lány hozzátartozóinak személyes bosszúhadjárata ahol már a puszta tény hogy a srác egyáltalán ott volt az incidensnél, a saját halálos ítéletévé vált. A két valódi tettes nem sokat rágódik a történteken, számukra még pont kapóra is jött hogy barátjukat ölték meg helyettük, így pedig az ügy le van zárva. A film végén hazatérnek családjaikhoz és mint hős hazafiak, együtt fogyasztják el az ünnepi pulykát a család körében. ''A kurva anyjukat!'' – nekem ez jutott először eszembe a stáblista bekúszásával (ahol egyébként meg lehet tekinteni egy eredeti fotót is a majdnem teljesen szétégett, valódi lány holttestéről). Brian De Palma filmje meghökkent, sokkol, elgondolkodtat és lerántja a leplet Amerikáról meg a ''hős'' hadseregéről. Ebből a szempontból a film csillagos ötös, mindenkinek kötelezővé tenném aki azt hiszi hogy az USA az etalon a világon. Másrészt viszont túlságosan is drasztikus eszközökkel operál amely végül csak megfekszi a néző gyomrát. Kevesebb megbotránkoztatással is el lehetett volna érni a kitűzött célt, nem kellett volna ehhez premier plánban végignézetni a nézővel egy szörnyen durva megerőszakolós részt és egy még durvább lefejezést. Mindezek mellett viszont a filmnek súlyos mondanivalója van és hogy mindez a valóságban is megtörtént, csak még inkább dühíti a nézőt a végén. Óvatosan közelítsen felé bárki is, gyenge idegzetűeknek semmiképp sem ajánlom (és ezt most vegyétek vérkomolyan!) de témája és mondanivalója végett megérdemelt helye van ebben az összeállításban.

Értékelés: 10/7

 

Megan is Missing (2011) & Trust (2010)

 

Két film, egy téma. Muszáj voltam egyben kezelni őket mert külön-külön nem értek volna meg ennyit. Legalábbis nem ebben a listában. A Megan is Missing már szerepelt a blogon a Top 10 found footage filmes összeállításban. A sztorija – aki nem emlékezne rá – nagyjából annyi hogy adva van a tipikus ribanc mentalitású Megan meg a visszafogottabb, konzervatívabb barátnője, Amy. Ők ketten remekül elvannak, élik az átlagos tinik mindennapi életét. Plázáznak, értelmetlenségekről csevegnek, néha eljárnak bulizni ahol Amy egy sarokban kortyolgatja a bubis málnaszörpöt, amíg Megan piál/szív/kúr mindenkivel aki épp szembejön vele és nem négy lába van (bár...ki tudja, ugye). Emellett mindkét lány életében ott van masszívan az internet is. Chat-en tartják esténként egymással is a kapcsolatot és persze jó 21. századi tinikhez méltón, ott ismerkednek idegenekkel is. És itt lép be a David Schwimmer (ő volt a Jóbarátok-ban Ross) által rendezett Trust amely szintén az interneten ismerkedés témakörét járja be. Ebben a filmben is egy fiatal tinilány, Annie áll a középpontban, aki megismerkedik a neten egy sráccal. A rengeteg levelezés, MSN meg egyebek után aztán eljön a személyes találkozó ideje is. És akkor derül ki hogy bizony a magát sportembernek és fiatal, huszonéves focistának kiadó tag bizony egy 40-es éveit taposó ipse. Szegény naiv Annie teljesen a pasas hatása alá kerül és mire feleszmél, már egy hotelszobában találja magát meztelenül az ágyon, miközben a csávó épp ''munkálkodik'' rajta. A Trust alattomosan, csendesen sokkol.

 

trust.jpg
Ugyanis akármennyire is volt hajlandó a lány ezekre a dolgokra, tagadhatatlan tény hogy a neten megismert pasi szimpla pedofil és bizony megerőszakolta (de minimum szexuálisan zaklatta) őt. Ezt felismervén a lelki sokk áradó folyóként zúdul végig a családon de főként magán az áldozaton. Ezzel szemben a Megan is Missing jóval drasztikusabb irányt vesz a netes randi után. Innentől spoiler-veszély! Megan ugyanis eltűnik. Napokkal később Amy kideríti hogy kivel levelezett, elkezd kutakodni a titokzatos ''netes barát'' után és fogalma sincs arról hogy a tag bizony egy bomlott elméjű, szexuális-komplexusokkal küzdő sorozatgyilkos aki Megan-t a lehető legváltozatosabb módokon kínozta/erőszakolta/alázta majd végül ölte meg és gyömöszölte bele egy olajoshordóba egy elhagyatott pincehelyiségben. Amy hamar barátnője sorsára jut mikor egy óvatlan pillanatban a gyilkos őt is elrabolja. A Megan is Missing utolsó fél órája kissé túlságosan is felesleges torture porn amely azon kazetta felvételeit tartalmazza amelyet a rendőrség talált meg szemetesben nem sokkal az eset után. Amy testi/lelki bántalmazásain kívül láthatjuk amint a végén – a gyilkos utasítására – felnyitja az olajoshordót amelyben barátnője oszló teteme néz vele farkasszemet. Eztán a gyilkos betuszkolja őt is a hordóba és a hullával együtt eltemeti a folyamatosan kiabáló Amy-t a föld alá egy kietlen területen, az éjszaka közepén. Ez durván 10 percig tart. És utána vége a filmnek.

 

megan.jpg

Egyértelműen a sokkolásra mentek rá a készítők de ez csak félig-meddig sikerült nekik. Az az utolsó fél óra már teljesen felesleges volt, sokszor jóval hatásosabb az amit a néző képzeletére bíznak. Sajnos a Megan is Missing túl nagyot akart mondani és ez lett a veszte. Aki erős idegzetű az tegyen vele egy próbát de mindenki másnak ott a Trust. Eme alkotásban a dráma jóval hangsúlyosabb szerepet kap. Annie ''megerőszakolása'' a család egyetemes tragédiájává avanzsálódik. Össze kell tartaniuk hogy túljussanak ezen. Az apa (kétségtelenül Clive Owen eddigi legprofibb, legzseniálisabb alakítása) a lelki traumán kívül elszántan kutat a pedofil megrontó után. Álnevekkel regisztrál azokon a honlapokon amelyeket a lánya is látogatott de a film végéből hiányzik az elégtétel. A feloldozás ugyan megvan benne de ember legyen a talpán akinek nem szorul ökölbe a keze amint a stáblista alatt annak a sunyin vigyorgó pedofilnak a családi felvételeit látja amint vígan eljátszadozik a gyerekeivel és a feleségével. Ezzel a bravúrral pedig a Trust jóval többet ér el mint a Megan is Missing. A lélekbe hatol be és egyértelműsíti hogy milyen kifordított, beteg világban is élünk mi. Kötelező néznivalóvá tenném minden szülő számára.

Értékelés (Megan is Missing): 10/5

Értékelés (Trust): 10/8

 

Szerelem (2012)

 

Anno már említettem hogy Roman Polanski mellett az osztrák Michael Haneke a másik kedvenc rendezőm aki ha hirtelen arra vetemedne hogy valami égbekiáltóan rossz filmnek a remake verziójába kezd, akkor is kíváncsian várnám a végeredményt. De távol álljon tőle hogy egyszer majd ő is Halálos iramban epizódot rendezzen (igaz, kedves James Wan?) azonban aki filmművészettel foglalkozik (akár hobbiból, akár szakirány szempontjából) annak feltétlenül felírnám receptre Haneke munkásságát. A Funny Games (amelyből 2007-ben készített egy US-változatot és ez szerepelt az előző toplistában is) borzasztó masszív társadalomkritikus hangvétellel operál de érdemes megnézni tőle a 2001-es Zongoratanárnő és a 2009-ben bemutatott Fehér szalag című fekete-fehér drámát is. Tavaly jelentkezett új filmmel amely a Szerelem (Amour) volt. A cselekmény egy idős házaspárról szól akik boldogan élnek együtt közös nyugdíjas éveikben azonban az asszonynál hirtelen bekövetkező stroke, majd egy félresikerült orvosi műtét látványos fizikai és szellemi leépülést indít el. A férjének meg kell birkóznia ezzel az állapottal, el kell látnia szeretett feleségét és mindezek felett meg kell próbálnia elfogadnia ezt az új, áldatlan állapotot. Haneke borzasztó szemét húzással indítja a filmet hiszen in medias res nyitánnyal kezdünk azaz előre tudhatjuk már hogy mi lesz a film vége. Persze nyilván nem szerepelne ebben a listában ha feel good befejezéssel zárna de ez egy olyan alkotás amelyet mindenkinek (mindenkinek...annak is aki eddig csak Transformers és Halálos iramban filmeken szocializálódott) látnia kell. Egy érzelmi-hullámvasút az amelyre Haneke felülteti a nézőt hiszen a tökéletes idős idilli állapotot derült égből villámcsapásként töri meg a stroke és a néző bizony pontosan tudja hogy az alattomos betegségek bizony mindig lesben állnak, emígy pedig sokkal de sokkal hétköznapibb hangvételt kap a film.

 

amour.png

Az idős pár megpróbál túljutni a nehézségeken, a férfi főz/mos/takarít/bevásárol és úgy en bloc mindent egymaga végez el miközben felesége szellemileg egyre jobban leépül. Szívszorítóak azok a jelenetek amikor a volt zongoratanárnő (a zongora egyébként visszatérő motívum Haneke filmjeiben) megpróbál eljátszani valami szépet de a mentális leépülésnek köszönhetően csak egy össze-vissza zajkollázs kerekedik belőle. Még szívszorítóbbak azok a jelenetek amikor később már beszélni is képtelenné válik és csak fekszik tehetetlenül az ágyban amelyen nemsokkal azelőtt még ketten osztoztak férjével. Azzal a férjével aki a lehető legváratlanabb, legdrasztikusabb és legsokkolóbb választást hozza meg a film végére és cselekedete abszolút gyomorszájon rúgja a nézőt. Irracionális viselkedése betudható a megcsömörlésnek is ama teher alatt amelyet cipelnie kellett attól a naptól kezdve hogy a felesége stroke-ot kapott. A film vége borzasztóan szomorú. Ám mit sem érne az egész a két főszereplő, Jean-Louis Trintignant és Emmanuelle Riva kiváló színészi játéka nélkül. Tudjátok, én azt mondom hogy ha akartok egy igazán lélekbe maró filmet a szerelemről és annak viszontagságairól akkor feltétlenül nézzétek meg Haneke ezen alkotását mert nemcsak tökéletes film, de tényleg annyira hétköznapi, annyira valóságos hogy ez csak még zseniálisabbá teszi. Szerelmespároknak is kifejezetten ajánlott!

Értékelés: 10/10

 

Ennyi lett volna a 2. forduló. Mindenképpen lesz még egy 3. etap is hiszen maradt még néhány film amelyek beleillenek még ebben a kategóriába és eddig nem írtam róluk. Tervezek olyan filmeket is megtekinteni mint például a Salò, avagy Szodoma 120 napja mert ezt hatalmas botrányfilmként aposztrofálják mindenhol és érdekelne, pontosan miért is. Persze nagyjából tudom miért, csak szeretném saját szememmel is látni, hátha csak túl van értékelve mint például anno a Sleeping Beauty amit eléggé vártam aztán a végeredmény mégis egy siralmasan hatásvadász film lett. Ja, szóval egy ilyen kiegészítő lista biztosan jön még viszont ajánlhattok nekem filmeket Ti is, hátha véletlenül átsuhannék olyan alkotások felett amelyeknek igenis lenne helyük az ilyen és ehhez hasonló összeállításokban.

 

Köszi a figyelmet, jók legyetek!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr915439531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cat_the_cat · http://rockonlelkek.hu/ 2013.08.02. 18:41:29

Jó lista - az előzővel együtt -, csak két film hiányzik róla, de biztos azért, mert nem láttad őket: a Visszafordíthatatlan és a Salo, avagy sodoma 120 napja. Inkább ne is nézd meg, jobban jársz :)

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2013.08.03. 07:55:39

@Cat_the_cat:

Köszi szépen! :) Egyébként a Visszafordíthatatlan kiesett pont a The Girl Next Door végett de eredetileg benne volt a listában. Viszont így csak a 3. etapba tudom majd belesűríteni. A Saló meg egyre jobban érdekel, most már csak meglesem valamikor mert tényleg nagyon kíváncsi vagyok rá hogy vajon tényleg annyira durva-e avagy csak túl van értékelve.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2013.08.03. 14:19:19

Szerelmespároknak az Amour mellett a Blue Valentine-t tudom még ajánlani.
Annál kegyetlenebb "romantikus" film nincs a világon.

szorokin · http://quauaua.tumblr.com 2013.08.03. 16:24:24

taxidermia kimaradt....
pedig Taxidermia az igazi csajozós film xD

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2013.08.03. 20:02:11

@danialves:

Jogos, nekem is a Blue Valentine a kedvenc ilyen témájú filmem. Végre nem egy tipikus hollywood-i giccstenger hanem egy olyan film ami a valóságban is bármikor megtörténhet (ha jól tudom a rendező egy korábbi saját kapcsolatát vitte filmre egyébként).

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2013.08.03. 20:04:44

@szorokin:

Lehet hogy a 3. etapba befér majd.

Mikor először láttam (kb. 2007 környékén) csak annyit tudtam mondani néhány jelenetnél hogy "ez meg mi a büdös franc volt?!" :D Egyébként erős film csak valami iszonyat módon elvont. A végén az irreálisan nagyra nőtt macskák a mai napig a frászt hozzák rám. :D

anothernick 2013.08.04. 00:37:19

bocs, de tényleg nem támadásként, hanem érdeklődésből kérdezem: Nektek mi tetszik ebben? mert az öncélú, polgárpukkasztó erőszak mellett néhol ugyan megemlíted a társadalomkritikát, de azt tényleg csak ilyen mértékű elborzasztással lehet? a családod, barátnőd mit szól hozzá, hogy ilyeneket nézel? számomra ez rémisztő. talán pont az a legrémisztőbb benne, hogy látsz egy ilyet és nem elborzadsz, hanem megnézel minden "hasonlót". őszintén, aki ilyet kitalál, több 100 ember bevonásával megcsinál (néha gyerekek, fiatalok is szerepelnek benne, akik talán ilyen mérvű brutalitással épp annak a filmnek a kapcsán találkoznak először), azt már ezért bezárnám. Hiszen Te Magad írod le több filmnél, hogy a főszereplő brutalitása éppen az őt korábban ért traumák eredménye. Mi a biztosíték arra, hogy aki sok ilyet néz, az nem válik maga brutálissá? és pont azért, mert nem elborzad, hanem amellett, hogy ötleteket adnak ezek a filmek technikailag, a sok film után érzéketlenné válik, "drogos" lesz, aki egyre többet akar. számomra ez nagyon ijesztő. mi a véleményed?

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2013.08.04. 09:49:52

@anothernick:

Jogos a felvetés de azért ezek a filmek sem olyan szélsőségesek mint amilyennek az átlagnéző első blikkre gondolná őket. Ott van mondjuk a Halál 1000 arca sorozat amelyeken valós és megrendezett balesetek/halálesetek, stb. találhatóak. Egy ilyet például soha nem néznék meg mert egyszerűen nem érdekel. Semmi mondanivaló nincs benne. Ugyanígy akadnak a kitárgyalt filmek között is olyanok amelyek az öncélú erőszakkal túl messzire mennek (lásd mondjuk: Szerb film ahol nyilván az volt a rendező célja hogy bemutassa hogy milyen beteg világban is élünk ám szépen átesett a ló túloldalára). Emellett ezen filmek nagyrésze mindenben elüt az átlag mozifilmektől és nekem ez már pozitívum. Nem szeretem a sok agysorvasztó hollywood-i marhaságot amelyek aratnak a kasszáknál, jobb szeretek egy filmen elgondolkodni, kibeszélni annak mondanivalóját. Természetesen nem csak "ilyen" műfajú filmeket nézek/nézünk, elfogult filmrajongóként nálam épp úgy megfordulnak a régi fekete-fehér alkotások mint a legújabb 3d-s audiovizuális mámorok. Szóval ez a filmművészet egy olyan rétege amely borzasztó ingtag talajon áll. Vagy eléri a célját, vagy közröhej tárgyává válik. Jó példa erre a Trust/Megan is Missing filmek. Előbbi a lélektani dráma eszköztárával éri el hogy maradandó legyen, míg utóbbi - bár a téma ugyanaz - megpróbál sokkolni és ezzel a saját kardjába dől.

Én alapvetően szeretem a művészfilmeket is amelyek szintén elég gyakran próbálnak megbotránkoztatni. Néha (mondjuk az Antikrisztus esetében) ez megintcsak túlzásba kerül de ott a rendező (Lars von Trier) neve garancia arra hogy a megbotránkoztatáson kívül kapjunk egy nagyon jól sikerült teóriát a férfi-nő kapcsolatra. Ezzel ellentétben mondjuk a Sleeping Beauty csak és kizárólag az elborzasztásra ment rá, így pedig a film értékelhetetlenné vált hiszen hiányzott belőle a belső tartalom.

Szóval én inkább úgy mondanám (írnám) hogy ezen megbotránkoztató filmeket remekül lehet analizálni, elemezni, darabjaikra szedni és én elsősorban ezekért kedvelem őket. A tartalom sokszor olyan amelyet egy felkapottabb rendező soha az életben nem merne bevállalni ám nagyon sokszor a film mégis elhasal (ezt pedig nem is vagyok rest megírni). Vannak a nagyon szélsőséges, abszolút elvont és brutálisan beteg filmek is (mint például a Vomit Gore Trilogy) amelyeket még kínzás hatására sem volnék hajlandó megtekinteni mert annyira hidegen hagynak hiszen ha zéró dráma van benne és csak a sokkolásra megy rá akkor mi értelme lenne egyáltalán megnézni?

Ergo értem én a véleményed de hidd el, hogy ezek a filmek még csak a jéghegy csúcsán állnak. Az igazán durva filmek (ha lehet azokat egyáltalán filmeknek nevezni...) mélyebben vannak ám azokról itt biztosan nem lesz cikk soha mert nincs nekem arra ingerem hogy ilyen minőségű szemeteket nézzek.

p.o.p 2013.08.04. 10:11:51

Enter the void, életem legdurvább filmes élménye, szavakkal nem lehet megfogni, ami ebben a filmben történik...

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2013.08.04. 10:21:51

@p.o.p:

Egyszer belenéztem. Alapvetően tetszett az "FPS-nézet" de maga a film nem kötött le hosszútávon. Talán pótolom hamarosan mert a Visszafordíthatatlan után kíváncsi vagyok, Gáspár Noé hová fejlődött.

SarahConnor 2013.08.04. 12:24:46

A Megan is missing rémületesen gyenge film, a Trust-ot még nem láttam, majd belekukkantok. Amúgy a Köpök a sírodra és a Szomszéd lány mellé akkor már be lehet venni az Eden lake-et is, mint randitiltólistás filmet, ott egy cuki párocskát kínoznak meg :D

SarahConnor 2013.08.04. 12:25:42

Amúgy ööö... csak nekem ilyen iszonyatosan pici a kommentek betűmérete? Olvashatatlan, szétfolyik a szemem tőle.

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2013.08.04. 20:46:26

@Fenimore:

Megan is Missing lehetett volna sokkal de sokkal jobb is ha az utolsó fél órában nem azok a dolgok történnek, amik. Teljesen felesleges volt ilyen mértékben "megbotránkoztatni" a nézőket, ezzel tulajdonképpen pont az ellenkezőjét érték el annak ami a cél lett volna. Így az ember nem elgondolkodik, hanem elszörnyülködik a filmen és törli is le a halálba azonnal. Trust szerintem jobban fog tetszeni neked, ezt a netes-ismerkedős témát jobban nem is lehetett volna filmre vinni.

Amint lesz rá időm, megnézem HTML-ben hogy mit tehetek betűméret ügyben, tényleg elég zavaró ez a mostani, utólag is elnézést érte. :/

SarahConnor 2013.08.04. 21:53:39

@-Britpopper-: semmi baj, csak azt hittem, tán nálam van a bibi :)

Megnéztem a Trust-ot, épp most fejeztem be. Tényleg jó, nagyon színvonalas. Pont annyit mutat, amennyit kell ebből, részletezés nélkül is nagyon kemény a portré, amit fest.

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2013.08.05. 09:04:11

@Fenimore:

Nem nálad van, mindenkinél ilyen egyelőre. :D

Igen, a Trust nagyságrendekkel jobb mint a Megan is Missing mert legalább nem akar olyan merészen sokkolni mint az utóbbi. A színészek is fényévekkel jobbak pedig 2-3 ismert arcon kívül a többi ott is csupán elsőfilmes. Na mindegy, a lényeg az hogy lehet ezt a témát normálisan is filmre vinni, különösebb véres/durva jelenet nélkül is.

Amúgy meg elfelejtettem de az általad is említett Eden Lake (amely magyar fordításban a borzasztóan béna "Gyilkos kilátások" nevet kapta, máig nem értem miért...) az első mondatban linkelt korábbi top 10-es lista első helyezettje lett nálam. Aki látta, az szerintem megérti, miért. :)