Év: 2013

Rendező: James Wan (Fűrész, Halálos hallgatás, Halálos ítélet, Insidious)

Szereplők: Patrick Wilson, Vera Farmiga, Mackenzie Foy, Ron Livingston

Nagyon vártam már ezt a filmet. A Fűrész – annak ellenére hogy elismerem a műfajra tett hatását – nálam a mai napig nem 100%-os horror film. Sokkal inkább tartom egy véres, de egyben agyas thriller-nek. A rendező, James Wan, azonban megalapozta vele a helyét az ismert és elismert horror film rendezők között. Azóta viszont változott a horror műfaja. A Paranormal Activity behozta a főként az ismeretlentől való félelem vonalát (hiszen mindannyian tudjuk hogy attól félünk a leginkább, amit nem látunk...) és egyre több olyan horror film készült amelyek sokkal inkább a hatásos ijesztgetésekre koncentráltak, mintsem a véres jelenetekre. A hazánkban kevésbé ismert, de külföldön elég nagy népszerűségnek örvendő Insidious is ezen a nyomvonalon haladt. Egyébként az Insidious egy pazar film. Ha megnézitek, láthatjátok hogy vérprofi mind a rendezés, mind a fényképezés, mind a képi világ és a zene párosa. Tökéletes ijesztgetős horror film amelynek tulajdonképpen csak a kissé túlságosan is elnyújtott végjátékába lehetne belekötni de nem teszem mert az már csupán színtiszta kukacoskodás lenne. Mikor megtudtam hogy James Wan új horroron munkálkodik, szinte egyből csak arra tudtam gondolni hogy bárcsak az Insidious műfajához hasonló filmmel lepné meg a nagyérdeműt. Aztán az első képek és végül az előzetes megnyugtatott: a The Conjuring abszolút az lett amire vágytam. Egy ízig-vérig ijesztgetős horror, szinte nulla mennyiségű vérrel és olyan hatásos jelenetekkel amelyektől az egyszeri néző leteszi a haját ültében. Az azonban kissé megrémített mikor bejelentették hogy a The Conjuring érkezik hazánkba is (eléggé elbaltázott magyar címmel). Nem mintha ez nem lett volna örvendetes dolog (hiszen a Sinister is eljutott hozzánk), csak épp féltem hogy majd a hazai, jobbára Transformers és Halálos iramban -függő nézőknek nem veszi be a gyomra ezt az igényes, egyedi horrort. Teóriám végül igaznak is bizonyult. De erről majd később. Hol is kezdjem? Azt hiszem a legjobb lesz az elején.

Hirtelen alakult úgy hogy beültünk a moziba. Bár előtte már hetekkel tervezgettük hogy majd megyünk, valami mindig közbe jött. Aztán végül csak oda lyukadtunk ki hogy szó szót követett és végül hatan ott sorakoztunk a mozi bejárata előtt és vártunk a bebocsátásra. Szeretném leszögezni hogy a film remek. Ha esetleg még nem láttad volna, de érdekel (persze hogy érdekel, különben miért olvasnád most ez a cikket?) akkor feltétlenül menj vagy menjetek el rá mert abszolút megéri a mozijegy árát. Ha azonban csak letölteni szeretnéd és otthon este, fülessel megtekinteni, akkor se hezitálj sokat. Tényleg kiváló film. A sztori egyébként valós eseményeken alapszik. 1971-ben a Perron család különös eseményeknek lett tanúja saját otthonában. Az eleinte még csak kopogó-szellem jelenlétére utaló jelek egyre durvábbá avanzsálódak, végül a rettegő család a két híres szellemvadász, Ed és Lorraine Warren segítségét kérte. A Perron család esete azonban még az ő számukra is nagy falatnak bizonyult. Kár is lenne többet lelőni a sztoriból hiszen akit nagyon érdekel az amúgy is utánakereshet a neten hiszen mint említettem már, a történet valós eseményeken alapul. A The Conjuring ereje igazából abban rejlik hogy az alapjáraton klisés jeleneteket iszonyúan hatásosan és ijesztően tálalja. A korrajz tökéletes, a 70-es évek feeling szépen átjön, a zenék és a képi világ remekül passzolnak egymáshoz és ahhoz az egyedi atmoszférához amellyel a The Conjuring operál. A hangulat az első perctől fogva megragadja a nézőt és állandó feszültségben tartja. Már rögtön az első képkocka is olyan amitől a fél mozi felsikoltott. És itt térnék ki arra hogy miért nem tartottam én jó ötletnek egy ilyen horror behozását a hazai mozikba. Mint említettem: elsősorban a közönség miatt. Többen akadtak most is akik megpróbálták azzal kompenzálni a félelmüket hogy nagyokat röhögtek. Mint például mögöttünk az a 12 éves kis takony akinek be nem állt a szája egészen addig amíg a mellettünk ülő csaj rá nem szólt hogy fogja be a pofáját. Onnantól végig kussolt. De ha az egész mozi harsányan röhögött volna végig, akkor is imádtam volna ezt a filmet. Alapból szeretem a főként az ijesztgetésekre koncentráló alkotásokat és a The Conjuring maximálisan ilyen. Lassan épít fel egy-egy jelenetet de amikor a feszültséget már nem lehet tovább húzni akkor bedob egy olyan jumpscare-t hogy a néző menten kiugrik a székéből. Említhetném például azt a jelenetet amikor az egyik kislány a szobában éjszaka felébred arra hogy szerinte van ott valaki. Felkelti testvérét is aki azonban nem hisz neki. Pedig a kislány váltig állítja hogy áll valaki az ajtó mögött a sötétben és őt nézi. A néző pedig a másik lánnyal együtt kezd el parázni hogy aztán a végén...nade nem is spoilerezem el, majd meglátjátok. Sok jelenetet egyébként sajnos az előzetes már lelőtt de higgyétek el hogy ezek mind-mind annyira jól be vannak építve a cselekménybe hogy hiába tudjuk hogy mikor fognak következni, akkor is meg fogunk ijedni rajtuk. A The Conjuring tehát egy remek horror lett. Azt hiszem nálam eddig az év horrorja (bár még egy Insidious: Chapter 2 hátravan). Tökéletes egyveleg és minden pillanatában érződik rajta a profizmus.

Nézzétek meg mindenképp! ;)

Értékelés: 10/9