Kiadás éve: 2011
Kiadó: Cooking Vinyl
Műfaj: Dance-punk/New rave/Indie rock
Ezt hallgasd meg: The Monkeys Are Coming
A brit Does It Offend You, Yeah? bemutatkozó albumáról már írtam tavaly, méghozzá ITT. Dióhéjban annyi lenne a lényege hogy a banda a legjobb helyen volt a legjobb időben. Tombolt a new rave (vagy ha úgy tetszik: nu rave) -őrület és volt akkora mázlijuk hogy pont az Egyesült Királyságban alakultak meg amely ugyebár melegágya volt a rave újkori eljövetelének – mellesleg az indie színtér királyának is számított. A DIOYY? a debütáló anyagán megmondta hogy fogalmad sincs róla hogy mibe keveredsz (innen a cím), a 3 évvel későbbi, azaz 2011-es Don't Say We Didn't Warn You pedig utal rá hogy ők bizony figyelmeztettek előre, most már ne pofázzunk. A tagok egyébként egy interjúban elmondták hogy jelen tárgyalt albumuk sokkal inkább lett az ő sajátos szájízük szerint készítve, ugyanis a debüt inkább hajazott egy Hadouken!-copy anyagra amelyet a kiadójuk erőltetett rájuk (a stílussal, kinézettel, promócióval egyetemben). Ettől függetlenül jó volt, egy elborult acid party közepette aztán a különféle tudatmódosító szerek hatása alatt vígan csápoló fiatalok pont leszarták hogy ki/mi az épp hallgatott track előadója. És a Does It Offend You, Yeah? így elég szépen befutott. Ismertekké váltak. Másodszori nekifutásra viszont már valami egyedivel akartak előállni. Lássuk, sikerült-e nekik:
Az albumot a We Are the Dead nyitja. Váltakozó ritmussal operál, hol nagyon lassú (akusztikus), hol pedig iszonyat felpörög és zúz (dance-punk). Furcsa kettősség de legalább prezentálja hogy a DIOYY? azon túl hogy egy kicsit "megkomolyodott", még mindig képes olyan elektrós, szintikkel dúsan átitatott zúzásra hogy kirobban a ház oldala. A John Hurt is ezt a vonalat viszi tovább. A dal egyébként azért a neves színészről lett elnevezve mert ő játszotta a főszerepet Orwell "1984" c. regényének filmváltozatában. Úgy volt hogy néhány sort majd fel is mond a dalban, de ez végül jogi problémák miatt nem valósulhatott meg. A Pull Out My Insides nekem az egyik kedvencem. Itt (is) szembetűnő az hogy a DIOYY? mennyire próbál más és más stílusokba belekóstolni. Jelen dal például vegytiszta indie rock. Ügyes! A Yeah! meg pont egy újabb olyan track ami instant képes anyámat kiűzni a szobából ha felcsendül. Instrumentális de szörnyen elborult, szanaszét effektezett zúzda. A The Monkeys Are Coming jópofa, vicces, kellő mértékben durvulós, már-már a Pendulum világát karcoló elszállás. A Wrong Time Wrong Planet lassú, nyugis darab. Nem unalmas. Inkább ellazító. Mint mikor egy színes neonpálcikákkal hadonászós rave party vége előtt le kell ülni néhány percre pihenni. De csak néhány percre. Hisz a java még hátravan! A Wrestler olyan szinten húzós szerzemény hogy nem tudom létezik-e egyáltalán bárki is akit nem indít be. Mellesleg egy profi pankrátor elhíresült beszédéből hangmintáz de olyan szuper az egész összhatás hogy a nyugiból azonnal visszarántja a hallgatót a táncparkettre. A Wondering az igazi kakukktojás, hiszen benne a hip-hop irányába tehetünk kirándulást. Ilyesmit pedig korábban nem igen hallhattunk a DIOYY? zenéjében. Ettől függetlenül működik. Sőt, kifejezetten üde színfoltja az albumnak! Az utána belépő The Knife nekem azért nagy favoritom mert rengeteget hallgattam tavaly nyáron mikor a legjobb barátomhoz utazgattam majdnem minden hétvégén. Az oda-vissza bő 1 órás úton szinte mindig ez az album szólt és valahogy ez a dal annyira belemászott a fülembe hogy volt rá alkalom hogy egymás után 10 alkalommal is meghallgattam. Amúgy inkább az indie és a dance-punk felé mozdul, kevésbé kap teret benne a new rave. Ha nagyon fel akarnék vágni zenei tudásommal akkor rásüthetném hogy "indietronica" de egyszerűbb ha mindenki meghallgatja maga, aztán majd levonja a következtetéseket egyedül. Mindenesetre klassz szerzemény, kár hogy az utána következő Broken Arms már zárja is az albumot. Ám az talán még nagyobb kár hogy a 2010-es Need for Speed: Hot Pursuit c. videojátékban helyet kapó All the Same nem szerepel az albumon. Mindettől eltekintve azonban a Don't Say We Didn't Warn You meglehetősen kurvajó. Nem időtálló, klasszikus dalcsokor. Csupán csak egy olyan album amely képes arra hogy bármikor, bárhol meghallgassátok, hisz mindig betalál. Univerzális.
Értékelés: 10/7
