Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Hadd magyarázzam el a BioShock: Infinite történetét...

2014. november 29. - -Britpopper-

(Azoknak akik kérdőn állnak a játék vége előtt)

Vannak videojátékok amelyek a grafikájukkal nyűgöznek le minket. Vannak amelyek az innovatív játékmenetükkel. Mások a zseniálisan, már-már könyvbe illően profin megírt történetükkel. Nagyon ritka azon esetek száma amikor ezen összetevők mindegyike egyetlen játékban abszolválódik. A BioShock: Infinite viszont egy ilyen alkotás lett. Az első BioShock 2007-ben hatalmas sikereket ért el azzal, hogy mert szakítani az akkortájt divatos FPS-sek trendjével és valami egészen újat, egészen egyedit nyújtott. Története a víz alatti Rapture városáról instant klasszikussá tette. A folytatás 2 évvel később inkább biztosra akart menni...és hát végső soron pont ez lett a veszte. Kimaradt a játékból Ken Levine, a BioShock atyja. Ez pedig nem kicsit játszott közre abban hogy a BioShock 2 egy unalmas rókabőrnek tűnjön az előd mellett. Aztán felröppentek a hírek, hogy Levine visszatért és a BioShock: Infinite lesz a mesterműve. Tulajdonképpen a hírek egy cseppet sem túloztak: a BioShock: Infinite valóban mestermű lett. Kevés hozzá fogható akad a placcon.

infinite1.jpg

Kezdjük ott, hogy a BioShock: Infinite nem csak egy szimpla videojáték. Ezerszer több annál. Jómagam 2013-ban az akkori év legjobbjának tituláltam (ITT) de nem spoilereztem szét a sztorit (persze, hogy direkt nem). Azóta már gondolom mindenki végigtolta akit kicsit is érdekelt és aztán a végén vagy jól elgondolkodtak, vagy csak szitkozódtak egyet mert nem értették az egészet. Booker DeWitt izgalmas kalandja olyan mélységekig hatol, hogy azt elsőre szinte felfogni sem lehet. Utána kell olvasni, értelmezni kell a szimbolikát a különféle helyeken és párszor átrágni magunkban a teljes sztorit. Mert Booker kalandja nemhogy a legkreatívabb az elmúlt sok-sok év videojátékos terméséből, de a legjobban felépített és legösszetettebb is egyben. A vége pedig – így vagy úgy – mindenkit ámulatba ejt. Szóval úgy gondoltam itt lenne már az ideje egy kiveséző cikknek amely feltárja, hogy mi miért történt a lebegő Columbia városában és végre magyarázattal szolgál mindazok számára akik nem értették a játék végét. Az apropója ennek a cikknek pedig az, hogy én nemrég megrendeltem a BioShock: Infinite extrákkal jócskán megpakolt gyűjtői változatát (hisz egy ilyen játéknak fenn kell lennie a polcon) ami épp a napokban érkezett meg. Nosztalgiázásképp elkezdtem újra a sztorit (alapozásként a két singleplayer DLC-re) és gondoltam összefoglalom mindazok számára akiket érdekel és akikben felmerültek kérdések (méghozzá nem kevés) a stáblista alatt.

Masszívan spoileres cikk következik.

A játék címében az Infinite ("végtelen") a párhuzamos univerzumokra utal amelyekből szinte tényleg végtelen van és megteremtődésükhöz elég egy-egy jelentősebb esemény is. Nem akarok belemenni a metafizikai, tudományos elemzésébe a történetnek, mindenesetre nagyon összetett a sztori és bőven megállná a helyét a sci-fi alkotások legjobbjai között. De boncolgassuk egy kicsit tovább az eseményeket. Minden Wounded Knee-nél (a valóságban is megtörtént történelmi esemény #1) kezdődött, 1890-ben. Booker DeWitt részt vett a több mint 300 ártatlan indián lemészárlását eredményező csatában melynek hatására később borzalmas bűntudat kezdte gyötörni. Ekkor döntött úgy, hogy a vallásban keres oltalmat, "lemossa" bűneit és megkeresztelkedik. És ez az a pont (időben 1893) ahol először létrejött egy alternatív univerzum. Ugyanis az egyikben Booker az utolsó pillanatban mégis meghátrált, és nem adta át magát a vallásnak. A másikban viszont igen, és újjászületett Zachary Comstock néven. Az a Booker aki nem keresztelkedett meg, később megnősült és egy lánya is született (Anna DeWitt) ám felesége belehalt a szülésbe. Ez a tragédia és a mészárlás emléke együttesen annyira megviselték, hogy az alkoholizmusba menekült. A másik, megkeresztelkedett Booker (alias Comstock) a másik univerzumban azonban betegesen vallásos fanatista lett aki egész életét Istennek áldozta. Megismerkedett egy Rosalind Lutece nevű hölggyel aki hivatását tekintve a fizikában igen járatos, részecskékkel foglalkozó tudós volt. Rosalind fedezte fel, hogy vannak más, párhuzamos univerzumok is amelyekkel kapcsolatot lehet létesíteni. Így talált rá Robert Lutece-re aki egy másik univerzumban élő mása volt. Mikor mindezt megosztotta Comstockkal, amaz rengeteg pénzt adott neki, hogy folytathassa a kutatásait. Kicsivel később már készen is állt egy titokzatos gépezet amellyel tereket lehet nyitni a különböző univerzumok között (ezeket "hasadásoknak" nevezték el). Ennek legnagyobb mellékhatása pont Comstock-ot érte aki vallásfanatizmusa miatt a hasadásokon át látott múltbéli és jövőbeni (meg a párhuzamos-) eseményeket isteni látomásoknak hitte. Közben Lutece (és társa, a másik Lutece) felfedeztek az olyan részecskéket amelyek nem tudnak lesüllyedni, hanem egyhelyben lebegve a levegőben maradnak. Ezek segítségével építették meg Columbia városát a felhők felett. Ebben a városban a kezdetektől fogva élt a fehér felsőbbrendűség, a rasszizmus, az afroamerikaiak és az etnikai kisebbség elnyomása. Emellett a további tudományos kísérletezések végett (melyek élén Jeremiah Fink professzor állt) a város rohamos ütemben elkezdett fejlődni és Comstock csakhamar a helyi atyaúristen lett akit a lakosság imádni és bálványozni kezdett.

bioshock-infinite-elizabeth.jpg

1901-ben Columbia hathatós segítségével sikerült leverni a pekingi Bokszerlázadást (a valóságban is megtörtént történelmi esemény #2) ám az amerikaiak látván, hogy mekkora hadereje van a városnak, megparancsolták, hogy az szálljon le a földre. Ekkor Columbia kivált az Egyesült Államok kötelékéből és önálló lett. Comstock tudta, hogy szüksége lesz egy örökösre aki továbbviszi majd hagyatékát ám a sok kísérletezés és hasadásokon történő utazás miatt ő maga rohamos gyorsasággal öreg, beteg, rákos és nemzőképtelen lett. Emígy pedig álma, hogy Columbia egyszer leigázhatja az Egyesült Államokat, örökös nélkül komoly veszélybe került. Itt érünk el egy kulcsfontosságú részhez. A félőrült Comstock ugyanis egy hasadáson át rátalál a másik Booker-re (a "hitetlenre") és lányára, Annára. Látván a férfi lecsúszott helyzetét, egyezséget ajánl neki (Robert Lutece-t használván szócsőként) és kicsalja tőle a gyermeket. Ám Booker megbánja tettét és a férfi után fut. A dulakodásban Booker nem tudja magánál tartani a gyereket, akinek kisujjának végét lenyisszantja a bezáródó hasadás mikor Comstock magával viszi. Booker a fájdalomtól megkeseredetten belekarcolja kézfejébe az A.D. (Anna DeWitt) monogramot, hogy soha ne feledje a történteket. Miután Comstock visszatér a lánnyal Columbia városába, elnevezi Elizabeth-nek és azt híreszteli el, hogy a saját lánya akit a felesége – isteni csoda folytán – egyetlen hét alatt hordott ki. Lady Comstock azonban nem hitt férjének és meg volt győződve róla, hogy a lány az ő férje és Rosalind románcából született. Emiatt építettek a lánynak egy hatalmas, angyal-alakú tornyot ahová bezárták. Mivel Elizabeth (alias Anna DeWitt) kisujjának végét lenyisszantotta a bezáródó hasadás, képes lett arra, hogy ő maga is tudjon önálló hasadásokat nyitni. Mindezt azonban a toronyban különleges, jókora szifonokkal orvosolták amelyek korlátozták a lány képességét. Építettek még egy óriási robot-madarat (Songbird) amely a lány védelmezője lett. Ám Comstock ennek ellenére is tudta (hisz a hasaásokon át belelátott a jövőbe), hogy Booker el fog jönni egyszer a lányáért, ezért propagandaként elhíresztelte a lakosság körében, hogy egy napon el fog jönni a Hamis Pásztor, a kezén az A. D. jellel. Közben a viszály a családon belül is kiéleződött. Lady Comstock már nem bírta tovább elviselni, hogy hazudniuk kell az embereknek a gyermekről. Dühös és kiszámíthatatlan lett, ezért végső megoldásként Comstock megölette őt még mielőtt mindent kifecsegne. A gyilkosságot ráfogta a fekete szolgálójukra, Daisy Fitzroy-ra aki azonban sikeresen elmenekült és a felszín alatt ellenállást szervezett a rasszista, agresszív elnyomás ellen. Ez lett a Vox Poppuli (latin, angolul: "Voice of the People"), a felkelők szépen gyarapodó csoportja. Az egyre elmérgesedő helyzetben a Lutece-ek látták, hogy mivé kezd válni Comstock (és vele együtt Columbia egykor valóban szép városa) ezért vissza akarták vinni Elizabeth-et a valódi apjához, Booker-hez. Csakhogy ezt megtudta Comstock is és utasította Jeremiah Fink-et, hogy szabotálja a titokzatos gépet hogy amikor a Lutece-ek meg akarják nyitni a hasadást, a gép felrobbanjon és ők meghaljanak. A terv azonban besült mert a gép ugyan felrobbant, ám a Lutece-ek nem haltak meg. Helyette valamilyen tér-idő anomália következtében elkdeztek képesek lenni ugrálni a különböző univerzumok között. Elhatározták, hogy elhozzák Booker-t és pontot tesznek ennek az egésznek a végére.

91_zps7bc9d6d6.jpeg

Itt kezdődik a játék. 1912 júliusában. Azaz egészen pontosan nem itt, hanem még előtte, Booker irodájában. Csakhogy ezt mi a játék elején nem láthatjuk. A Lutece-ek felajánlják neki, hogy átviszik a hasadáson a lányához ám amint Booker átlép a másik univerzumba, idegrendszere felmondja a szolgálatot és elájul. Magához térvén egy csónakban ül és épp egy hatalmas világítótorony felé haladnak. Nem emlékszik a történtekre (egy új univerzumba érkezvén az egyén régi emlékei törlődnek, ha megpróbál visszaemlékezni rájuk az orrvérzést okoz), ezért kreál magának egy emléket amelyben az adósságai eltörlése végett kell megtalálnia és hazavinnie a lányt. Tulajdonképpen innen kapcsolódunk be mi, játékosok az eseményekbe. A világítótoronyból feljuthatunk Columbia városába amely eleinte igazán idillinek tűnik azonban csakhamar megismerjük a felszín alatt lappangó, mocskosabb oldalát. Ebben nagy szerepet játszik az is, hogy csakhamar menekülnünk kell majd mert felfedezik a kézfejünkön az A. D. jelet tehát a fél város a nyakunkban lesz mert ugye mi vagyunk a Hamis Pásztor, legalábbis Comstock (az Igaz Pásztor) próféciái szerint. Sikerül kiszabadítanunk Elizabeth-et akivel aztán végigküzdjük magunkat a végkifejletig...egészen addig amíg a Songbird el nem ragadja a lányt. Ezután Booker egy jókora hasadáson átkelve 1984-ben találja magát ahol New York-ot épp zeppelin -szerű léghajók bombázzák és az idős Elizabeth (egyfajta diktátorként) az erkélyen állva – miközben mögötte lángol az egész város – elmondja nekünk, hogy végrehajtotta Comstock akaratát és a nyomába lépett de nézzük csak meg mi lett így a jövőből. Visszaküld minket egy lappal amely a Songbird irányítását tartalmazza. Később Booker rátalál újra Elizabeth-re majd mindketten meglelik Comstock hajóját. Ekkor Booker hirtelen felindulásból megöli Comstock-ot (azaz tulajdonképpen saját maga gonosz énjét) de a végső nagy harc után rá kell jönnie, hogy csak akkor érhetnek végleg véget az események ha Comstock-ot a születése pillanatában ölik meg. Hiszen hiába végeztünk vele egy világban, ha a többiben még igenis él. Minderre Booker-t Elizabeth vezeti rá amikor megmutatja neki, hogy hány és hány párhuzamos univerzum, dimenzió létezik (ezek a végén világítótornyok formájában jelennek meg) és folyton egyre újabbak teremtődnek akár egy kósza gondolat apropójából is. Kiderül az is, hogy a Lutece-ek nem először próbálkoztak már Booker áthozásával a Comstock által uralt univerzumba, történetesen a mi Booker-ünk már a 123. a sorban. Szóval Booker-nek abban a pillanatban kell meghalnia mikor megkeresztelkedett és létrejött Comstock. Mindez meg is történik, Booker-t a megkeresztelkedés fordítottjaként is felfogható rituálé során a különböző univerzumok Elizabeth-jei nyomják a víz alá és ölik meg. A játék végén láthatjuk amint ezek az Elizabeth-ek szépen egyenként eltűnnek és ez annak a bizonyítéka, hogy Comstock sosem született meg, ezáltal pedig Columbia sem létezett soha. A játék végi stáblista lefutása után még kapunk egy extra jelenetet amelyben Booker felébred a szobájában (a naptár szerint 1893 októberében) és a lánya nevét kezdi ismételgetni, majd belép a gyerekszobába de jön a fade out és nem láthatjuk van-e valaki a járókában...

Itt ér véget a játék.

e3e442dcd8e69de97bd670865cc64bd07ebeb019.jpg

Nos...ennyi lenne nagyvonalakban a történet. Igyekeztem mindenre kitérni, de persze rengeteg apró elrejtett utalással és kikacsintással találkozhattok még társadalomkritikus, avagy épp popkultúrális utalások formájában. Ott vannak például az utalások az első BioShock részre. Booker kalandja során találhatunk egy csavarkulcsot és egy babakocsiból kikandikáló pisztolyt amelyek mind benne voltak a már említett elődben is de talán még szembetűnőbb az amikor a játék vége felé Rapture víz alatti helyszínén az üvegfalon kitekintve a messzeségben egy összerogyott Big Daddy-t láthatunk és mellette egy Little Sister-t. Érdemes odafigyelni még a zenékre is mert híres popdalok átdolgozott verzióit hallhatjuk, olykor-olykor épphogy csak a háttérben megbújva de persze a propagandaszövegek sem állnak messze a régi kommunista hirdetményektől (a plakátok és a szöveges felhívások is mind erre utalnak). Booker és Comstock 1893-ban "vált" két különálló személyiséggé tehát a 3 évvel azelőtti Wounded Knee-nél történt mészárlás mindkét félben megmaradt emlékként. Emiatt találhatunk erre nem kevés utalást Columbia városában, boltokban, múzeumokban, stb. Számomra Lady Comstock kísértete valahogy nem igazán illett a képbe. Mikor vele kell megküzdeni a temetőben, az persze nagyon hangulatos de valahogy mégsem illik a játék addigi, főként tudományos tételeket előtérbe helyező sztorijához. Filmes példával élve, pont olyan mint az Interstellar (Csillagok között) végén, a fekete lyukban történő események. Rohadtul kilóg a sorból. Persze érthető, hogy valamiképp az ő igazságát is fel kellett fedni ám mindezt egy haragos kísértet képében? Ne már... Mindegy, ez csak az én szubjektív véleményem. Összességben olvashattátok, hogy mennyire komplex a BioShock: Infinite története és mindez bizony a világtörténelem legjobb videojátékainak dicső panteonjába emeli Booker DeWitt kalandját, ugyanis nem sok hasonlóan elgondolkodtató alkotás született az utóbbi években. Jelen korban, amikor már az emberek beérik egy 4-5 órás Call of Duty kampánnyal vagy egy szemkápráztató techdemónak beillő FPS-el, a BioShock: Infinite mindenkit levett a lábáról a borzasztóan tekervényes sztorijával amely elől bizony nem könnyű felállni és annyira masszívan maradandó élményt nyújt, hogy még sok-sok év múlva is emlegetni fogjuk.

Ha eddig valamilyen oknál fogva kimaradt az életedből a BioShock: Infinite, akkor szerintem sürgősen pótold eme hiányosságod. Kihagyhatatlan alkotásról van ugyanis szó. A hozzá kapott két singleplayer DLC (Burial at Sea Ep. 1 & 2) végigjátszása után írok még egy amolyan "lezáró" cikket a BioShock jelenségről.

Köszöntem a figyelmet, szép hétvégét kívánok!

-Brit-

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr556940329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Novák_Gábor 2020.05.18. 22:28:02

Jó cikk lett. Érdekelne, hogy a lezáró cikk el fog készülni?
Most játszottam le a Burial at Sea kiegészítőket és örülnék egy magyarázó magyar cikknek a történetéről.

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2020.05.22. 01:36:22

@MannyTheTravelAgent: Köszi! Igen, mindenképp lesz majd azokról is külön cikk, csak ez így kicsit eltolódott az évek alatt, pedig kipörgettem már őket én is régen.
süti beállítások módosítása