Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Retrospektív: Clive Barker's Undying (2001)

2015. szeptember 15. - -Britpopper-

Kifejezetten régóta szerettem volna már írni erről a játékról. Nagyon-nagy kedvencem volt annak idején, már nem is tudom pontosan hányszor játszottam végig, de az biztos hogy sokszor. Még legnehezebb fokozaton is. Teljesen magába szippantott a horrorisztikus, vérfagyasztóan misztikus története, melyet a neves horror-író, Clive Barker ötlött ki. Mikor megvettem kemény 2000 forintért ezt a játékot tinikoromban egy 576 üzletben, még nem gondoltam volna hogy életem egyik meghatározó PC-s alkotását tisztelhetem az Undying személyében.

Szóval kezdeném az elején. Hazasiettem, kezemben az EA-s borítós játékkal és azonnal feltéptem a csomagolást. Egész meglepett hogy az árához képest mennyire tartalmas kiadást kaptam, hiszen a magyar nyelvű tok mellett még egy - szintén magyar nyelvű - kis könyvecske is helyett kapott a játékot tartalmazó CD-k mellett, amiben volt mindenféle háttérinformáció. Mondjuk korábban olvastam egy cikket a játékról az 576 Kbyte-ban. Emlékszem 4 oldalas volt, és az egyik oldalon a játék főhőse állt, míg a másikon az egyik főellenfél, de nagyon groteszk zombi-csontváz -szerű kialakításban. Több se kellett nekem, azonnal elhatároztam azt az újságot lapozgatva hogy nekem ez a játék KELL és kész. Mondjuk elég sok játékkal voltam így akkoriban. Főként a horror témájúakkal. Meg persze Lara Croft kalandjaival.

1-undyinglogo.png

Reflexből téptem ki a telepítő CD-t a papírtokból és már ment is az installálás. Közben a képernyőn mindenféle klassz artwork képek jelentek meg, ezek csak tovább csigázták érdeklődésem. Aztán végre rákattinthattam az Undying indító ikonjára. Lévén hogy egy 2001-es játékról volt szó, kicsit sem aggódtam a gépigény miatt. Úgy 2002/2003 tájékán már volt annyira "izmos" gépem hogy gond nélkül futtattam az ilyen régebbi játékokat. Aztán már a főmenünél leragadtam mert már az is egész elvarázsolt. Úgy kell elképzelni mint valamiféle régi pergamen, különös jelekkel és szimbólumokkal, középen Stonehenge -szerű kövekkel, - a meg az egeret mozgatod akkor kis lángcsóvát húz maga után. Elég pofás! Pár apróbb beállítás után azonnal ugrottam is neki a kalandoknak, a New Game segítségével.

undying-2015-06-01-08-00-30-110-635x476.jpg

Tudni kell hogy az Undying alapvetően egy FPS lövölde, megkombinálva klassz kis varázslatokkal és egy elég komplex történettel amiben még az időutazás és a démoni világba való átteleportálás is helyet kapott. A sztori 1923-ban játszódik, főhősünk Patrick Galloway, egy volt katona akit még kísértenek a háború emlékei. Egy napon váratlanul levelet kap régi parancsnokától és személyes jóbarátjától, Jeremiah Covenanttól, hogy amint csak lehetséges, látogassa meg annak írországi birtokán mert bizony gondok vannak. Családi gondok, méghozzá. Patrick eleget is tesz a kérésnek és elutazik barátja birtokára, ahol csakhamar a saját bőrén is megtapasztalja hogy egyáltalán nincsenek rendben a dolgok Jeremiah háza táján. Eleve kezdjük ott hogy szerencsétlen barátjának az egész famíliája csúnya halált halt. Előbb mind bekattantak, majd valamilyen módon mind elhaláloztak. Igen ám, de nyugalmat nem lelő szellemeik azóta is rettegésben tartják a birtokot és annak környékét. Minden szál a múltba nyúlik. Jeremiah elmeséli hogy annak idején négy testvérével együtt titokban ellopták apjuk egyik féltve őrzött és rettegett könyvét, mellyel elhajóztak az Álló Kövek Szigetére hogy ott lefolytassanak egy rituálét. Onnantól kezdve az összes testvér megváltozott, személyiségük egyre groteszkebb formát öltött, míg végül mindet utolérte a csúnya vég. Ám démoni valójuknak az élet még csak ekkor kezdődött el. Jeremiah könyörögve kéri Patrick segítségét hogy állítsa meg a gonosz erőket és végérvényesen vágja el a Covenant vérvonalat, különben a Pokol költözik a Földre, az utcákat véreső mossa, a holtak pedig köztünk járnak.

undying_demo.jpg

Azért azt gyorsan megemlíteném hogy az Undying semmit sem reformált meg. Előtte is voltak még horror FPS-ek és utána is lettek. Ha csak a 2001-es esztendőt nézem, akkor horror szempontjából ott volt mondjuk az American McGee's Alice avagy a Fatal Frame, de ha meg FPS szempontból vizsgálódok, akkor a Return to Castle Wolfenstein, mely alapjaiban rengette meg a műfajt (egészen az 1 évvel későbbi MoH:AA-ig). Ennek ellenére az Undying tisztességes iparosmunka lett. Ma már szinte senki sem tolná végig megint (azért Oszkár bevállalta, hatalmas köszönet neki érte!), a 2000-es évek elején ez még egy kifejezetten izgalmas alkotásnak számított. Főleg ha az ember szerette a horrort. Én meg imádtam, hát naná hogy olyan szinten belevetettem magam a játékba hogy néha egészen belefeledkeztem. Ez főként este volt necces mert már akkoriban is fülhallgatóval játszottam a játékokat (persze nem olyan spécivel mint most) és egy-egy jumpscare kifejezetten befosatósra sikeredett, nomeg ez a játék is előszeretettel élt azzal a meglehetősen aljas húzással hogy randol lepakolt ellenfeleket a játékos háta mögé. Voltak ott izgalmak, hidd el. Eleve egy nagyon klassz, nyomasztó helyszínt sikerült találni már a játék legelejére is, hiszen a Covenant kastélyban megkezdett kalandozásunk rögtön bedob a mélyvízbe. Jópofa hogy Patrick rendelkezik egy "látó" varázs-kővel melyet használva néha megjelennek előttünk olyan dolgok amiket szabad szemmel nem vehetnénk észre. Ugyanezzel a kővel bizonyos festményekre rápillantva, láthatjuk azok "démoni" verzióját is. A legjobb ilyen a nagy családi festmény a galériában. A frász kivert tőle.

maxresdefault_3.jpg

Köszönhetően Clive Barker tehetségének, az Undying története kellőképpen hosszú és tartalmas lett. A rengeteg naplórészlettel és felvehető levelekkel, könyvekkel, kéziratokkal megspékelve pedig már-már irodalmi magasságokba emelkedik, hiszen egy olyan összetett és mindenre kiterjedően részletes sztorit kanyarított hozzá Barker, amely önálló novellaként is megállná a helyét. Néha érződik rajta Lovecraft hatása, de inkább ízig-vérig Barker hatásokat felvonultató játék lett az Undying. Bizonyos részeknél pedig elégedetten mosolyogtam hogy "na igen, itt egyértelmű hogy ezt az az ember csinálta aki a Hellraiser-t is". Ez egyértelműen Aaron és az ő ellen vívott küzdelemnél csúcsosodik ki leginkább. Egyébként régen nekem az is feltűnt hogy a játék kifejezetten hosszú. Jó, mondjuk annak idején még nem ez volt a divat hogy 3-4 órás single player kampány és mehet a multi, akkoriban még kellőképp hosszú és tartalmas volt egy játék, melyért kicsengettél kemény összegeket. És persze akkoriban még a honosítások is nagyon futottak. Emlékszem mindig szedegettem le őket a különféle játékokhoz, de például az Ezt Vedd Meg! (EVM) kapásból feldobta a magyarosítást a honlapjára és onnan le lehetett szedni ingyen. Ez mind szép és jó volt, csakhogy nekem jódarabig nem volt netem, ezért anyám munkahelyén Floppy-lemezekre mentettem le a honosításokat és nagyon örültem ha elfértek egy-egy Floppy-n. Bár az Undying-ot először angolul toltam végig, csak később töltöttem le hozzá honosítást. A sztori azért így is érthető volt. Nameg - virtuális mellveregetés következik - angolból mindig is jó voltam, már egészen kis korom óta külön tanárhoz jártam belőle. Így a lényeg természetesen átjött, de azért később magyarítva még nagyobb élmény volt végigtolni Patrick kalandjait, jobban belemerülhettem.

clive_barkers_undying.jpg

Évekkel később (2008/2009) tájékán, mikor elköltöztünk és új PC-m lett, megvettem tesómnak Karácsonyra a Jericho-t. Mivel nem nagyon játszott vele, én belekezdtem de az már nekem sem jött be. Pedig úgy ültem le elé hogy talán megint olyan játékélményt kapok mint az Undying-ban. De nem, közel sem volt már annyira jó. Kevesen tudják de sokáig úgy volt hogy a játék kap folytatást. Ez lett volna a Demonik amely azonban sosem készült el, köszönhetően a Jericho közepesnél alig jobb értékeléseinek és emiatti buktájának. Érdekes lett volna látni hogy Barker mit hoz ki az egészből, azonban az biztos hogy olyan mint az Undying, sosem készülhetett volna még egy. Oké, a grafika mai szemmel nézve már nem egy nagy szám (és a 16:9-es megjelenítést sem támogatja) de aki el tud tekinteni ettől, az még most is nyugodtan tehet vele egy próbát. Hisz tudod te is jól hogy a grafika ma már egyáltalán nem mérvadó. Pláne ha pixeles, indie játékok AAA-kategóriás címeket taszítanak le a trónról az év végi listákon. Igazából én az old school FPS és horror fanoknak ajánlanám elsősorban. Ha tetszett a RtCW akkor mindenképp érdemes bepróbálkozni vele mert simán hozza azt a hangulatot és néha egészen váratlanul képes meglepni különféle húzásokkal, melyek csak még tovább fokozzák a hangulatot (ilyen volt számomra a múltba látogatás avagy Oneiros, a halott város (itt érhető leginkább tetten Lovecraft hatása). A zene pedig mindmáig kiemelkedő, a főmenüben hallható tételek tényleg a mai napig képesek megborzongatni, mert felidézik bennem azokat az időket, mikor tök egyedül toltam ezt a remek kis játékot és nem igazán foglalkoztatott az hogy holnap suli, és reggel 6-kor kelnem.

clivebarkersundying7.png

Számomra az Undying életem egyik meghatározó PC-s játéka, mely talán már rég meg sincs, ám a YouTube-nak köszönhetően bármikor szívesen nézek róla rajongói kritikát és/vagy végigjátszást. Például annak idején fel sem tűnt hogy jónéhány rejtett dolog helyet kapott benne, sőt, még "easter egg" is került bele. Ja, és Ambrose hangját maga Baker kölcsönözte. Lazán dobok egy 9/10-es értékelést erre a játékra mert horror-FPS szempontjából legalább annyira alapmű mint a DOOM, a System Shock 2, az AvP, a FEAR, a Condemned, az Amnesia avagy az Outlast. Az nem lehet mérvadó hogy már eljárt felette az idő, hiszen a hangulata mind a mai napig utánozhatatlan. És ez az ami igazán számít, nem az 1080p-s látványvilág és a minél pörgősebb multiplayer. Sajnálom hogy Barker azóta eltávolodott a videojátékok világától és inkább a horrorfilmekhez tért vissza. Szerintem simán lett volna még benne 2-3 olyan klasszikus, mint az Undying. Sebaj, nyugodtan tessék rápillantani ha kimaradt volna.

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr597787622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

László 88 2015.09.16. 15:09:30

Én végigvittem, tényleg para. De már csomó mindenre nem is emlékszem!