Gyerekkorom legnagyobb kedvence volt a borostás régészprofesszor és kalandor, aki ősi sírkamrák mélyén kutatott értékes kincsek után és simán levert bármekkora rosszarcot. ITT lelkendeztem már róla. A világhíres Indiana Jones számos sikeres kalandjáték után 1999-ben lépett át 3D-be és akció-kalandba az Infernal Machine történetében, majd 2003-ban következett ez a cím, mely tulajdonképpen a Végzet temploma mozi előzményének is tekinthető. Megjegyzem: az Infernal Machine egyáltalán nem volt kiemelkedő. Sőt, az akkoriban kijött Tomb Raider 4 szinte egy az egyben koppintása volt, csak a főszerepben kedvenc kalandorunkkal. Még egy ostoba járművezetéses szakaszt is beleépítettek, de bár ne tették volna. Ellenben az Indiana Jones and the Emperor's Tomb a mai napig készült egyik legjobb Indy kaland - természetesen a Fate of Atlantis mellett. Remek, pörgős, mászkálós, ugrálós, verekedős móka, pár igen szívatós pályával és fejtörővel, de mindenképp emlékezetes darab, mely Indy rajongóknak egy kihagyhatatlan élmény.
Az Emperor's Tomb rögtön bedob bennünket a mélyvízbe. A Ceylon párás dzsungelében induló kaland szempontjából a készítőcsapat (apró érdekesség: ők készítették a Silent Hill Homecoming-ot is) tökéletesebb helyszínt nem is választhatott volna kezdésnek. A kvázi tutorialként funkcionáló felütés a dzsungelben található ősi romokkal és halálos csapdákkal, pont eltalálja azt amit a magamfajta kalandokra éhes Indy rajongók elvártak a játéktól. Pedig még csak az első pályánál tartunk. A játék sztorija közvetlenül a Végzet Temploma előtt történik (1935), ami időrendben még előbb is volt, mint a Frigyláda Fosztogatói (1936). Sőt, a játék szerint Indy riválisától, a francia archeológustól, René Belloqtól szerzett információt, miszerint a nácik is elindultak keresni a kis szobrocskát. Belloq az a fickó egyébként, aki a Frigyláda Fosztogatóiban a nácik kutatásait is vezeti. Szerencséjére nem kerül a szemünk elé a játék során, nem úgy, mint csatlósai. (újfent apró érdekesség, hogy a kézikönyv egyik újságkivágásában olvasható Dr. Abner Ravenwood neve, aki Indy mestere, egyben Indy egyik nőjének, Marionnak az apja volt, és egykori őrzője a Frigyládából ismert csúcsdísznek). Szóval Ceylon őserdejében, az elveszett város, Aranpura, és benne egy értékes szobor után kutatva elsajátíthatjuk a játék irányítását, ami egyszerű mint a faék: a WASD iránygombokkal mozgunk, az egérrel van elsődleges illetve másodlagos támadásunk (bal/jobb klikk), a SPACE lenyomásával ugrunk, az E gomb megnyomásával pedig felvehetünk tárgyakat.
Igazából a valódi kaland az első felvonás után kezdődik, amikor is a Barnett Gimnáziumban felkeresi Indy-t két távol-keletről érkezett látogató: Kai tábornok és titkárnője, Mei Ying. Hősünket felkérik, hogy keresse fel Kína első császárának sírját, mely a mendemondák szerint sokkal többet rejt magában néhány halotti kegytárgynál. Ahogy az lenni szokott, Indy köti az ebet a karóhoz, és semmi esetre sem hajlandó elmenni egy olyan kincsvadászatra, melynek nem a múzeum gyűjteményének gyarapítása a cél. Azonban felvilágosítják hősünket arról, hogy a nemrég megszerzett szobrocska a császári sírbolt kulcsának egyik darabját rejti magában, amiből lehet következtetni, hogy valójában a nácik nem a szobrocskát keresték. Ugyanis a sírhely rejti magában a Sárkány Szívének elkeresztelt követ, mely segítségével irányítani lehet az emberi tudatot, és ha ez a kő a nácik kezébe kerülne, mérhetetlen pusztulást hoznának vele a világra. A cél tehát adott: megállítani a nácikat ördögi tervük megvalósításában, és megmenteni a világot - megint.
Ceylon után egy kis kitérővel Prágában folytatódik kalandunk, de megfordulunk Isztambulban, Hong-Kongban (ahol a híres amerikai énekesnő, Willie Scott épp turnézik) és más megannyi egzotikus helyen. Az igazi bája a programnak egyértelműen a telibe talált hangulata. A filmek és a könyvek varázsa egy az egyben átjön. Természetesen nélkülözhetetlen az ostor használata, mint tömegközlekedési eszköz, de Indy mit sem érne a trükkös csapdák, sírfosztók és náci katonák, szép lányok és misztikus helyszínek nélkül. Sőt, a játéknak még humora is van, igaz ez inkább csak az átvezető animációkban mutatkozik meg. A tengernyi elejtett rejtett utalás és easter egg mellett persze, melyek folyamatosan reflektálnak az Indiana Jones univerzumra. Személyes kedvencem Prága, mely mintha egy az egyben az Utolsó kereszteslovag Brünwald kastélyos részéből lépett volna ki. Éjszakai pálya, hatalmas ódon kastéllyal, középkori ereklyékkel és egy rendkívül kreatívan megalkotott logikai feladvánnyal. Rengeteget agyaltam rajta annak idején, ugyanis egy jókora antik óra mutatóit kellett állítgatni a megfelelő pozíciókba, a falon látható képek alapján. Nem volt egyszerű menet. A helyes kombinációk pedig egy-egy új ajtót nyitottak meg a képek mögött.
A későbbi pályák nehézsége egyre jobban fokozódik. A kezdeti pusztakezes harcot hamar heves tűzpárbajok váltják fel. Viszont a bunyók remekül lettek megalkotva. Adott a lehetőség a kombózásra, és a különféle környezeti tárgyak (székek, borosüvegek, stb.) fegyverként való alkalmazására. Ezek végett egész változatos összecsapásokat produkálhatunk, és egyik sem fullad unalomba. Grafikailag nem mondom, hogy toppon van a program, de ahhoz, hogy a játékos bele tudja élni magát, éppen megfelel. Néha észre lehet venni egy-két illesztési hibát, átlógást, de ezek abszolút nem zavaró tényezők. A textúrák valósághűek és részletesek, a különböző fényhatások is rendben vannak, talán az állóvíz lehetett volna izgalmasabb. A hanghatásokra és beszédhangokra sem lehet panasz, ezen a téren nagyon el lett találva minden. Az alap zenei motívumok maradtak, de természetesen nem John Williams szerezte az egész játék alá az aláfestést (hanem Clint Bajakian, aki az Uncharted játékok zenéiért is felelős volt). Kellemes, nem harsány, nem tolakodó. A filmek szerelmeseinek kellemesen nosztalgikus lehet. Pont úgy, mint az egész az játék. Bőven kijelenthető, hogy az Indiana Jones and the Emperor's Tomb tökéletes szórakozást nyújthat Indy rajongói számára, de a Tomb Raider és Uncharted fanok is nyugodtan tegyenek vele egy próbát, hiszen ezen játékokat is megidézi a változatos játékmenetével. Önálló filmként vagy könyvként is megállná a helyét, de talán így videojátékként még inkább működik. Látszik minden egyes pixelen, hogy a készítők rendkívül nagy rajongók, és megfelelő alázattal kezelték az alapanyagot. Csak ajánlani tudom tehát Indy ezen izgalmas kalandját, utána pedig rögvest lehet is indítani a Végzet templomát, ugyanis a játék ott ér véget ahol a film kezdődik.
