Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Kedvenc szintipop dalok: 1980-as évek

2017. április 03. - -Britpopper-

Ma már szinte mindent zenét megtalálhatunk az interneten. A Spotify, a Deezer, a Google Play Music, az Amazon Prime meg a többi zeneszolgáltató hatalmas kínálattal rendelkeznek, mindezt pedig érdemes kihasználni mert sokszor igazi csemegékre bukkanhatunk. Én magam személy szerint Spotify-párti vagyok, már elég hosszú ideje használom és abszolút meg vagyok elégedve vele. Örülök neki hogy az ott fellelhető legtöbb előadónak a teljes életművét majdnem hiánytalanul megtalálhatom néhány kattintással, akár az utolsó remixig vagy B-oldalas szerzeményig. Ez jó dolog. Ahogy a különféle szerkesztett lejátszási listák is, melyeket főként a felhasználók állítanak össze. Még szép hogy nekem is van egy, itt találjátok:

Dark Indie + Indietronica + Electro

De nagyon szívesem hallgatom másokét is, főként a kedvenc zenei stílusaimból. És mindig örülök neki, ha olyan listát találok amin alkalmanként több mint 200 dal szerepel. Természetesen a Spotify is tele van retro-lejátszási listákkal. Ezeket hallgatva jutott eszembe hogy ideje lenne már készítenem egy listát az általam kedvelt szintipop dalokból. Igen ám, de ezekből annyi akad hogy kénytelen voltam évtizedekre lebontani a felhozatalt. Rögvest az 1980-as évekkel indulunk, a szintipop aranykorával. Történelemórát nem szeretnék tartani, legyen elég annyi hogy a '70-es évek végétől kezdett kialakulni a műfaj és szakértők szerint a fénykora 1985-ig tartott. Szintetizátorokat már a '60-as években is használtak a zenében de úgy igazán csak a '70-es években kezdett kialakulni ennek létjogosultsága. A Pink Floyd, az  Emerson, Lake & Palmer, a Genesis vagy épp a Tangerine Dream is szervesen beépítették zenéjükbe a szintetizátorokat - melyek közül a Moog márka volt a legelterjedtebb - és a '70-es évek közepére már olyan, a szintiket főszerepbe állító előadók kerültek középpontba mint Jean-Michel Jarre, Vangelis, a Kraftwerk, vagy Brian Eno de mindenképp ki kell emelni még az olasz  Giorgio Moroder alakját, aki számos szintipop előadó karrierjét egyengette és a mai napig sokan nyúlnak vissza hozzá.

someone_swapped_mulder_and_scully_s_faces_and_they_look_like_an_80s_synth_pop_band.jpg

A szintipop egy nagyon érdekes műfaj, amely megtűri egy istállóban a kommerszebb és a merészen kísérletező előadókat. Számos világslágere van, és még több rejtett gyöngyszeme. Az én listámban a '80-as éveket illetően még főként inkább a populárisabb vonal képviselteti magát. De nyugi, a későbbiekben lesz jónéhány amiket lefogadom hogy csak kevesen ismernek. Nem is húzom tovább, lássunk pár emlékezetes szintipop dalt az 1980-as évekből. Készüljetek, mert hosszú lesz.

Kraftwerk - Computer Love (1981)

Az egész Computer World album nagyon rendben van de ez talán a legemlékezetesebb szerzemény róla. A Kraftwerk zenéje engem mindig is csodálattal töltött el, akárhányszor hallgattam, mindig az járt a fejemben hogy olyan mintha egy régi orosz sci-fi regényt olvasnék éppen - hisz köztudott hogy sci-fi-ben az oroszok voltak a legjobbak. Háttéranyagként szerepelt rajta a The Model is, mely akkora siker lett hogy a lemezt újra kiadták, amivel már az Egyesült Királyságban is befutottak. Érdemes belegondolni hogy mennyire más lett volna, egyáltalán létezett-e volna a '80-as new wave illetve szintipop zenéje, ha nincs a Kraftwerk. A precíz, gépies, jéghideg elektronikus hangzást ők teremtették meg és tárták a nagyérdemű elé. Nagyon szerették a hangmintázást, a Tour de France albumra például bicikli-lánc csörgést és a biciklista lihegését is rögzítették. Ma már elkell a megfelelő hangulat a zenéjükhöz, én leginkább otthon fülhallgatóról ajánlom, mikor ki lehet szakadni kicsit a valóságból és átadni magunkat a fantázia birodalmának, melyet a Kraftwerk robotokkal, életre kelő gépekkel és futurisztikus jövőképekkel tölt meg. A Computer Love tökéletes. A Glass Candy 2007-es feldolgozását is ajánlom.

Alphaville - Sounds Like A Melody (1984)

Erről a dalról már írtam az Alphaville Forever Young lemeze kapcsán. Abszolút rendben van a teljes album is, de ez egy kiemelkedően jól sikerült szerzemény róla, melyet még manapság is rojtosra játszanak a retro rádiók. a Sláger FM például napi szinten leadja. Nekem jobban tetszik mint a címadó Forever Young, vagy a mindenki által ismert Big In Japan aka Bikicsunáj. A Sounds Like A Melody remekül fel van építve, tökéletes szintiszólamokkal és táncolható dallamokkal operál. Pedig a zenekarnak mindössze néhány hete volt arra hogy megírják, ugyanis a nagyon hamar listavezetővé váló Big In Japan sikere után ki lett adva nekik az ukáz hogy készítsenek még egy legalább ekkora durranást. A zenekar egyik fele ezt mindjárt elöljáróban elkezdte utálni, ugyanis igen pofátlan dolog volt már akkoriban is megrendelésre potenciális slágert gyártani. Fura, de az eredmény mégis remek lett. A beteljesületlen szerelmes szöveget pedig a Szédülés c. Hitchcock film hatására írták meg.

Depeche Mode - Never Let Me Down Again (1987)

Ha azt kérdeznétek tőlem hogy a régi, mára már klasszikus Depeche Mode lemezek közül melyiket hallgattam a legtöbbet, akkor az nálam a Music for the Masses lenne. Nem tudom ki hogy van vele, de számomra alapmű. Lehet hogy az 1990-es Violator jóval ismertebb (és elismertebb) de itt meg olyan remek dalok szerepelnek mint a Strangelove, a Behind the Wheel vagy a Little 15. Itt még bőven ráfért egy Depeche Mode lemezre 2-3 húzódal, de a többi szerzemény sem csúszott át a töltelék-kategóriába. Ekkoriban még minden szöveget Martin Gore írt, Dave-nek szerintem meg sem fordult a fejében hogy ő is alkosson valamit. Inkább csak rázta a csípőjét a teltházas koncerteken. A lemezt turné követte - Music for the Masses Tour - melyet az 1989-es 101 album örökített meg. Rá egy évre pedig a Depeche Mode letarolta a világot a Personal Jesus és Enjoy the Silence párossal, bónuszként meg olyan dalokat vetettek a nép elé mint a remek World in My Eyes avagy a Policy of Truth. Nem áll szándékomban azt állítani hogy a Violator a Depeche Mode legjobb lemeze, hisz mindenkinek más az ízlése. De az biztos hogy alapmű, amivel hosszabban majd a következő alkalommal foglalkozom. A Music for the Masses is szuper. Erőteljes dalok kerültek rá. Nekem még a bónusz Agent Orange is tetszett amiről sokáig azt hittem hogy valami kémfilmes utalás, aztán meg kiderült hogy valójában az USA hadserege által a vietnami háború Ranch Hand hadművelete során bevetett növényirtószer, amely fantázianevét a szállítására szolgáló narancsszínű hordókról kapta.

Pet Shop Boys - West End Girls (1984)

Érdekes hogy a Pet Shop Boys mennyire felszínen tudott maradni az idők folyamán. Sikerüket nyugodtan oda lehet állítani a Depeche Mode és a New Order mellé, mindannyian nagy túlélők. Csak hát a New Order-t viták tépázzák, a Depeche Mode pedig sok ős-rajongó szerint már csak árnyéka régi önmagának. Ezzel szemben a Pet Shop Boys még mindig képes meglepni a műfaj rajongóit. Például ki gondolta volna hogy 2008-ban elhoznak egy akkora giga-slágert mint a Love Etc? Emlékszem, ronggyá játszotta a Petőfi Rádió. A West End Girls megkerülhetetlen mérföldkő ha ez a műfaj szóba kerül, igaz később még ennél is nagyobb slágereket pakoltak le. De mivel ezúttal kénytelen voltam csak és kizárólag a '80-as évekre koncentrálni, a többi dalukat majd máskor vesézem ki. Amúgy a dal szerepelt a GTA 5 egyik rádiójában, a Non Stop Pop FM tűzte műsorára, jót nosztalgiáztam vele miközben 200-al száguldoztam végig a gyalogosokon Los Santos neonfényes éjszakai belvárosában.

Limahl - Neverending Story (1984)

Bevallom, én sosem láttam a Végtelen történet c. filmet. Oké, jópár klasszikusnak kikiáltott filmet nem láttam. Így például a Titanic-ot sem, bár az mondjuk rohadtul nem is érdekelt soha. A Végtelen történetről annyit tudok hogy van benne egy gyerek aki valami fantáziabirodalomra keveredik és egy óriás, szőrös kutyámajom lesz a barátja aki még valami mocsárba (?) is beleragad a film egy pontján. Na, ezzel szemben a zenéjét mindig is imádtam. Van benne számomra valami furcsán melankolikus, álomszerű hangulat, amibe mindig jól esik belemerülni.

Soft Cell - Tainted Love (1981)

"Once I ran to you / Now I'll run from you" Azt hiszem ezeket a sorokat rengeteg válltöméses blézerben mászkáló, melírozott frizurás háziasszony énekelte maga elé a '80-as években otthon, vasalás közben. Érdekesség hogy a Tainted Love eredetileg nem a Soft Cell szerzeménye volt, Gloria Jones 1964-ben megjelent első kislemezén szerepelt az eredeti verzió, melyet a Soft Cell sikeresen dolgozott fel, szerintem egyébként abszolút méltó módon. A '80-as évek szintipop virágzásának alapvetéséről beszélünk, megkerülhetetlen, emlékezetes dal. Aztán 2001-ben Marilyn Manson is feldolgozta a maga módján, az a verzió is klassz lett - bónuszként fenn van a The Golden Age of Grotesque albumon, érdemes rákeresni.

New Order - True Faith (1986)

Nekem ez a dal a legnagyobb kedvencem az 1980-as évek szintipop felhozatalából. A New Order egy remek zenekar, akik rossz lemezt sosem tettel le az asztalra - csak közepest. Aztán a 2001-es Get Ready akkorát robbant hogy a fal adta a másikat. Ott a helye 2001 legjobbjai között, a Crystal pedig a New Order méltán egyik legjobb száma, persze csak a Blue Monday, a Bizarre Love Triangle és a The Perfect Kiss után. Nálam a True Faith már olyan magasságokba emelkedett hogy egyszer egy teljes napon át hallgattam, újra és újra. Hogy mindebben mekkora szerepet játszott az American Psycho azt nem tudom, mindenesetre ott figyeltem fel először erre a remek dalra. Ha jól emlékszem 2007-ben a New Order feloszlott, aztán meg pár évig ilyen se veled, se nélküled állapotban voltak, néha felléptek - volt hogy Peter Hook-ot kihagyva - máskor meg egymásnak esett a teljes zenekar, különféle belső ellentétek miatt. Most amúgy dunsztom sincs mi van éppen, a 2015-ös Music Complete lemez - az első Hook nélkül - teljesen rendben volt, sokat hallgattam. Bernard Sumner hangja még mindig egyedi, a vendégelőadók (Elly Jackson, Iggy Pop, Brandon Flowers) szerepeltetése is impozáns volt, szóval nyugodtan ki lehet jelenteni hogy tudnak ők még, ha akarnak.

Visage - Fade To Grey (1980)

Ez egy végtelenül szomorú dal. Ha tingli-tangli szintipop slágerre vágyik az ember, akkor még véletlenül sem teszi be, mert képes a másodperc törtrésze alatt elszomorítani. Az elmúlással kapcsolatos, ha a szövegét tekintjük. Érdekesség egyébként hogy a dalt megalkotó, azóta már elhunyt Steve Strange kezdetben a Sex Pistols hatására punkzenében utazott - akkor még Steven John Harrington néven. Aztán csak később vette fel a Steve Strange nevet és alapította meg a Visage együttest, majd vált a brit new romantic mozgalom éllovasává. Szerencsétlent a '80-as évek közepén utolérte a siker árnyoldala: heroinfüggő lett, még rendőrségi ügye is akadt, majd visszatért ugyan a zenéléshez, de a Fade To Grey sikerének már a közelébe se tudott érni. Egy Sharm el-Sheikh-i kórházban halt meg szívelégtelenségben 2015-ben. Elszürkült a világmindenség elől.

Eurythmics - Sweet Dreams (1983)

Emlékszem, először gyerekkoromban hallottam ezt a dalt és azonnal megtetszett a monoton, már-már robotikus női énekhang, meg a súlyos szintetizátorközpontú hangzás. Talán emiatt szerettem meg annyira később az electroclash műfajt is. Azért érdemes elgondolkodni azon is hogy mi történt volna ha az Eurythmics Annie Lennox skót énekesnő nélkül alakul meg, vajon ugyanekkora sikereket értek volna el például ezzel a dallal? Ugyanezt a példát hozhattam volna a Garbage és szexi énekesnőjük, Shirley Manson esetében is. Annie Lennox személyisége, kiállása és karaktere igenis kellett ahhoz hogy az Eurythmics ennyire befuthasson és hogy ez a dal világsláger legyen. Marilyn Manson ezt is feldolgozta - tulajdonképpen ezzel futott be - és sajnos sokan manapság már az eredetit nem is ismerik, csak a Manson -félét.

Duran Duran - Rio (1982)

"Her name is Rio and she dances on the sand" - napfény, tengerpart, forróság, mézédes koktélok és nők. A Duran Duran nagyon belenyúlt valamibe a '80-as évek elején. Profi az egész album elejétől a végéig, de még nagyobb teljesítmény hogy a címadó dalhoz gyártott klip indította el a videó kultúra valódi forradalmát. A Hungry Like the Wolf vagy a The Chauffeur is igazán erős szerzemények, ám nekem valamiért mégis a Rio maradt a legemlékezetesebb és nem csak azért mert a remek Sing Street c. 2016-os filmbe is bekerült (érdemes egyébként megnéznie mindazoknak akik ezt a cikket egész idáig végigolvasták!) Árad a coolság az egész klipből, meghallom és máris a tengerpartra vágyom, egy jókora fagylalttal a kezemben.

+1 Laura Branigan - Self Control (1984)

Csak és kizárólag a GTA Vice City miatt válogattam be ezt a dalt. Abban volt ugyebár a Flash FM rádióadó, ahol különféle, főleg pop és new wave dalokat lehetett hallgatni kedvünkre. Rengeteg remek szerzemény mellett szerintem a Self Control volt az egyik legjobb. Semmi extra nincs benne, csupán egy kellemes női vokállal megtámogatott, habkönnyű popdal melyet szívesen hallgat újra az ember. Tényleg nem egy nagy kunszt, de azonnal táncolhatósága miatt simán el tudom képzelni hogy mekkora sikere lehetett ennek a '80-as évek csillámfényes diszkóiban.

Aztán véget ért ez a korszak.

Hol vannak ma már a magnókazetták, a walkman, a zacskós tej, a Dörmögő Dömötör, a vetkőzős tollak meg azok az ordenáré nagy méretű tájképek amikkel a nappalikat tapétázták lélekben egzotikus szigeteken járó panellakók? Emlék maradt mindez, amiket a korból származó kedvenc zenéinkkel bármikor kedvünkre visszaidézhetünk. A szintipop műfaja azonban nem fulladt bele a '80-as évek neonfény- és giccs halmazába, élt és virágzott tovább, megannyi újabb és újabb klasszikust elhozva.

Jöhetnek az 1990-es évek?

Kommentekben Ti is megírhatjátok a kedvenceiteket!

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr3112385515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2017.04.03. 16:05:08

Erasure? talán the Circus az amelyiknek legsúlyosabb társadalmi mondanivalója van, elég erős kontrasztban a szintis hangzással.
www.youtube.com/watch?v=8U2lpnwa1ow
De a Ship of fools és a Drama is remek, estleg a Sometimes is jó beugró.

A másik dolog, a 80-as évek a szintetizátor évtizede, attól még hogy a zene szintetizátoros, nem érzem korrektnek automatikusan "szintipopnak" minősíteni. Pl a Depech mode kb annyira szintipop mint a Nirvana glamrock. A Depeche egy kifejezetten alteros dolog volt, popzenének annyiban tekinthető, hogy valóban sikeres volt.

Ha már Visage, akkor a felsoroltakon túl nekem kellemes emlékeim vannak akkoriban az Ultravox számairól (pl Vienna www.youtube.com/watch?v=37w42Bfsv3E )

Duran Duran mindenképpen említést érdemel, nagyon sikeresek voltak és akadtak jó számaik, pl a Wild Boys: www.youtube.com/watch?v=M43wsiNBwmo

És volt egy sor one hit wonder, Gary Newman, Human League ( www.youtube.com/watch?v=uPudE8nDog0 ),

Intimitás Gourmet · http://intimitasgourmet.blog.hu/ 2017.04.03. 20:43:56

Részben egyetértek. Szerintem is ez a legjobb DM album itt jött össez minden. A Violator már egy kikacsintás volt, a Songs pedig a búcsú.
Human League-Bronski Beat- Erasure azért nekem hiányzik.

Steve Strange legnagyobb hatása nem ez volt, hanem hogy ő volt a beengedő ember a Blitz Club-ban Londonban. Azt volt a mondása: Legyél gyönyőrű és fura. Nagyjából egymaga meghatározta a következő évek divatját.

New Order pedig? Számomra intézmény, minden albuma oda-vissza. Nem is értem hogy voltak képesek ennyi dalt összehozni.

Dzsontra Volta 2017.04.04. 23:01:55

A newer ending story-t egy tetszőleges yazoo-ra és Laura Branigan-t egy tetszőleges bármire cserélve jó lista lehetne, ugyan PSB, Kraftwerk, DM, New Order és Visage terén biztosan tudnék ebből az időszakból mondani legalább 5-5 jobb számot, mint ami be lett válogatva :)

Péter Tóth 2017.04.04. 23:14:51

Camouflage - Love is a shield hogy maradhatott ki?

Chuck Νorris 2017.04.05. 00:20:59

A Duran Duran = szintipop nekem picit tájidegen, mindenesetre megemlitem én is pár kedvencemet az akkori idöböl. Tears for Fears, Talk Talk, Kajagoogoo (itt sokkal jobb dalok vannak, mint a nyálas Neverending Story :D) és külön megemliteném személyes nagy kedvencemet a Dead Or Alive zenekart.

ambbay 2017.04.05. 01:51:46

Előre is bocs, mert lehet hogy off-topic lesz, de nem tudtam megállni. Szóval nekem is nagyon bejött a 80-as évek szintipop hangzásvilága, nyilván hiszen ebben nőttem fel, de a rádiókban unalomig játszott, ahogy mondták, "lejárt szavatosságú" dalokat, pl. az itteniek többségét egy idő után már hallani se birtam. Pár éve viszont rátaláltam a newretrowavere - ami a 80as évek iránti nosztalgia hullámot lovagolják meg, vadonatúj számokkal, amik tökéletesen visszahozza 80-as évek szirupos szintipop hangzását, és szinte megunhatatlan. Az egyik kedvencem FM-84 egy Los Angelesi fickó, akinek a tavalyi albumát a 2016-os év legjobbjává választották:
www.youtube.com/watch?v=kebSVddrWAg
Vagy Droid Bishop, az instrumentális retrofuture számaival:
www.youtube.com/watch?v=jL24VtF66ZI
www.youtube.com/watch?v=V3fihk8FbT0
Vagy itt van Silent Gloves vagy FM-Attack, aki friss, 201x-es számokat "szintipop"-osított vissza 80-as évek stílusában (érdekes megkeresni és hozzáhallgatni az eredetit is):
www.youtube.com/watch?v=LGfqvw4Y-Zc
Persze sok alkotás van, ami nem lépi túl a Commodore64 SID csipogásának szintjét, és túl nagy sztorik sincsenek a számok mögött, de érdekes kirándulás lehet, akinek bejött/bejön a "szintipop" hangzás.

midnight coder 2017.04.05. 06:57:43

Twins: Ballet dancer, Alphawille-nek rengeteg kevésbé ismert jó száma van, Pl. Dance With Me, Germany With Love, Jet Set, Victory Of Love, aztán ott a jó öreg Trans-X a Living On Video-val ami kb. annyira az agyunkba égett mint az Alphawille Forever Young-ja vagy Big In Japan-ja.

Pierr Kardán 2017.04.05. 08:49:27

Orchestral Manoeuvres in the Dark szintén hiányzik a listáról.

Elender05 2017.04.05. 08:54:54

Information Society- What's on Your Mind
Tears for Fears - Shout
Duran Duran -Save a prayer
Kraftwerk - Aerodynamic
New Order -Blue Monday

Elender05 2017.04.05. 08:58:06

Devo - Whip it
The Clash - Rock the Casbah :D

András Kató 2017.04.05. 17:08:10

Mi az hogy NEM LÁTTA a Végtelen történet-et? Ezek után hogy bizzak meg benne, hogyan hihetem el kultúrális, morális értékitéletét? A világba vetett hitéről nem is beszélve... Az a film A-LAP-MŰ... :-) PÓTOLNI SÜRGŐSEN!

Kopter69 2017.04.05. 18:18:05

Legtöbbször angolszász előadók jutnak egy csomó ember eszébe ha a 80-as évek popzenéjéről beszélünk. Pedig ott volt az italo-eurodisco rengeteg, főleg olasz és német előadóval. Sokat fujolt Modern Talking, Fancy, Silent Circle, Baltimora (Tarzan Boy), Bobby Orlando Amerikából. Boytronic, valaki írta az előbb a Camouflage-t, ők is németek voltak.

adt 2017.04.05. 20:16:19

@Kopter69: Bizony! Pl: Gazebo - I like Chopin nagy kedvenc.
Egyebkent ha angolszasz eloadok akkor pl Talk Talk - It's my Life, vagy ha mar Depeche Mode akkor imkabb a Shake the desease.

Kopter69 2017.04.05. 21:11:40

@adt: jut eszembe Eartha Kitt-This is my life, nagyon ütős, ha minden igaz Kanadából. Az I like Chopint imádom, kicsit kommersszé vált, a vízcsapból is az folyt, de szuper zene, naponta egyszer meghallgatom, mert egy CD pár hónapja bent van a kocsiban és minden nap egyszer körbeér a 19 zene, amiből az egyik az I like Chopin

Mákosi Rátyás 2017.04.05. 22:22:35

Talán kicsit off, mert nem pop, de szinti, ráadásul magyar: a méltatlanul elfeldett Panta Rhei 1983-ban megjelent PR Computer c. albuma. Habár csak 10 éves voltam, számomra felért egy pofánrúgással. Emlékszem, hogy évekig próbáltam megszerezni valamilyen rögzített formában, de ehhez sajnos már későn eszméltem, és addigra már eltűnt a zeneboltok polcairól. A zenekar egyik tagja azonban összegyűjtötte a dalaikat (nem csak a PR Computert) egy weboldalra, ami itt található: www.panta-rhei.hu/ Szerintem érdemes bömgészni.

Afterburner 2017.04.06. 07:29:32

Azért a Kraftwerket szintipop kategóriába tenni kicsit erős, ők a progresszívekhez tartoznak több szakmédia szerint is...

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2017.04.06. 21:08:00

@ambbay: a c64 SID -je nem csipog, hanem egy korszakalkotó hangchip

Tralfamador75 2018.05.27. 03:14:21

Igen, a Kraftwerk szintipopként kicsit túlzás (bár lehetnek érvek az Electric Cafe mellett, de semmiképpen sem a Computerweltet illetően).
A Forever Young album az Alphaville-től szerintem tökéletes, talán egyetlen bajom van vele: hogy az első dal egyben a legjobb is az albumon.
Nekem hiányzik a Talk Talk, de hát ez egy szubjektív lista :-)
youtu.be/qKwaFi5Bwkw