A Little Nightmares jó játék, mi több, kiemelkedően jó játék. A Tim Burton -féle, erősen karikatúra alakok és horrorisztikus környezet alatt egy meglepően mély mondanivalóval bíró alkotás lapul. A sárga esőkabátos Six kalandja többféleképpen értelmezhető, de abban talán mindenki egyetért aki végigjátszotta, hogy csak úgy mint az INSIDE a fogyasztói társadalom árnyoldalára, úgy a Little Nightmares is valós, releváns problémákra reflektál. Hogy pontosan mire, azt nem szeretném elárulni - hátha akad még, aki nem játszotta -, de legyen elég annyi, hogy a kis indie játék jóval többet rejt magában, mint ami elsőnek kitűnik.
És mivel a Little Nightmares kritikailag és a játékosok körében is igen népszerű lett, a fejlesztők úgy döntöttek, hogy kiadnak még hozzá néhány extra történetszálat. Ez lett a Secrets of The Maw, amely jelen pillanatban kettő DLC-t tartalmaz, de nemsoká érkezik a harmadik is. Ezekben már nem Six-et, hanem egy The Runaway Kid névre keresztelt, bozontos fiút alakítunk, a helyszín viszont ugyanaz: a The Maw, azaz a Bendő / Gyomor. Az első fejezet a The Depths címet viseli és nevéhez hűen a mélységeket látogathatjuk meg, ahol rengeteg víz van és...még valami a vízben. Na, igen a Little Nightmares ezúttal sem hazudtolja meg önmagát és a feszültséget egyből az egekbe tornázza, amint megpillantjuk, hogy valami közelít felénk a víz alatt. Alattomos részek ezek, leginkább az Amnesia The Dark Descant azon részét idézik, mikor ládáról-ládára kellett ugrálnunk a vízzel elárasztott kastélyszinten. Csak itt annyival nehezebb a dolgunk, hogy ami a víz alatt les ránk, az képes meg is lökni az adott platformot, amin éppen állunk és ha nincs szerencsénk, rögtön belepottyanunk a sötét, zavaros vízbe, ahol már vár ránk a rémség, hogy csontos kezével a mélybe rántson.
Azért az alapjáték vacsoraasztalos-menekülős jelenetéhez hasonló frusztrált szakasz itt szerencsére nem vár ránk, az epizód kényelmesen teljesíthető egy óra alatt és egy jókora "aztakurva!" pillanat is jutott belé (annyit mondok: víz + zárlatos TV kombinációja) és az is jópofa, hogy bejárhatunk benne olyan szobákat, ahol korábban Six-et irányítva fordulhattunk meg, sőt, még magát az alapjáték sárgakabátos kislányát is láthatjuk néhány pillanatra. A The Depths ugyanis párhuzamosan játszódik a Little Nightmares történetével, azonban utunk nagyrésze azért eltér a korábban megismert helyszínektől. Az árát bőven megéri.
Közvetlen folytatása a The Hideaway, mely szintén a The Runaway Kid történetét viszi tovább, ám ezúttal egy korábban megismert ellenféllel, a kezes-lábas, nyurga, vak rémséggel (The Janitor) szemben. Őt elkerülni nem lett nehezebb, mint az alapjátékban volt, de akad egy igen ötletes szakasz, amikor el kell terelni a figyelmét pár másodpercre, hogy gyorsan tovább tudjunk haladni - ezen rész nekem nagyon tetszett. Később a pici, nyúltfejű gnómok (nomes) segítségére hagyatkozva kell megfejtenünk a logikai feladványokat, ami már koránt sem annyira izgalmas. Jópofák - és egészen cukik - ezek a részek is, de hiányzik belőlük az a fajta nyomasztó hangulat, hogy bármelyik pillanatban megjelenhet a közelünkben egy rémalak és nekünk csak másodperceink vannak arra, hogy rejtekhelyet találjunk.
Összességében a The Depths simán hozza az alapjáték hangulatát, a The Hideaway azonban csak néha-néha karcolja meg azt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a januárban érkező harmadik, lezáró epizód milyen színvonalat képvisel majd, de annyi biztos, hogy az árát az is meg fogja érni. Ezek a kis történetszálak inkább csak adalékként szolgálnak az amúgy is zseniális alapjátékhoz, játékmenetben nem hoznak újat (talán csak annyit, hogy a fiú immár zseblámpával világít), viszont akit megragadott a Little Nightmares hangulata és képi világa, annak vétek lenne kihagyni ezt a két DLC-t. Aztán majd meglátjuk, mit hoz a lezárás.
