Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Hereditary (2018)

Drágám, a kölykök kib*szott furcsák!

2018. augusztus 25. - -Britpopper-

hereditary-banner.jpg

Ha a horror műfaján belül vizsgáljuk, akkor a függetlenfilmes alkotások első komolyabb sikere az utóbbi évekből egyértelműen a 2014-es The Babadook volt. A jókora elismerést és szakmai sikereket begyűjtő mozi épp azzal tudta megfogni az embereket, hogy jóval komolyabb volt, mint a mozikban havonta landoló, hollywood-i sziruppal nyakonöntött társai. A The Babadook úgy hozta a frászt a nézőkre, hogy az ügyesen felvázolt - és mögöttes mondanivalót tartalmazó - története hátterében ugyanolyan jumpscare-ijesztgetésekre épült, mint akár egy Démonok között, vagy Insidious film. Számomra ugyanilyen vízválasztó a nem sokkal későbbi The Witch is, amely pedig olyan nyomasztó atmoszférát árasztott magából, hogy a naturalista képi világgal és a hátborzongató zenével karöltve jómagam kétszer, sőt, háromszor is meggondoltam, hogy újranézem-e még valaha (egyébként naná!). Újabban pedig itt van a Hereditary, azaz az Örökség, ami stílusosan sorakozott fel ezen két film mellé.

hereditary.jpg

Rögvest egy temetéssel nyit a film, mert hát mi mással? Ez már önmagában megadja az alaphangulatot, majd fokozatosan megismerjük a családot, akik közül tulajdonképpen csak Charlie, a kislány lóg ki valamennyire, mármint ha a normalitást nézzük. Charlie ugyanis előszeretettel vagdossa le egy halott galamb fejét papírvágó ollóval, majd teszi zsebre, és mintha nem történt volna semmi különös, álldogál tovább nyugodtan a suli udvarán, vagy csokit majszol. Az anya csoportos terápiára járva próbálja túltenni magát szerette elvesztésén, az apa pedig a józan észt, a higgadtságot és a racionalitáshoz való ragaszkodást testesíti meg a családban. Peter (az idősebb testvér) próbálja élni a tinik amerikai filmekben látott életét, azaz minél többször betépni, csajozni és eljutni különféle házibulikba, ahol csak a savanyúságba nem tesznek füvet. Igen nagy spoiler lenne ha leírnám mi is a Hereditary legmeghökkentőbb csavarja, de legyen elég annyi, hogy onnantól kezdve elszabadul az őrület.

landscape-1528209204-hereditary-alex-wolff-possessed.jpg

Az összetartó család idilli képe szertefoszlik, szeánszok és paranormális jelenségek veszik kezdetüket, hogy aztán az egész átforduljon valami olyan zseniálisan elbaszottá és kicsavarttá, hogy öröm nézni azt a kálváriát, amit az elsőfilmes Ari Aster összehozott. A Hereditary már említett csavarja egyben a film csúcspontja: váratlan, kegyetlen (jaj, az a fej az úton!) és útjára enged valami olyasmit, amitől a mozis-ijesztgetős horrorfilmekre járók sikítva rohannak ki, a zsánert jobban ismerők és tisztelők azonban felállva tapsolnak majd. Ugyan itt is kapunk ijesztgetéseket, de ezek sokkal ötletesebben vannak kivitelezve, mint a mozis klisék tárháza. Pélául ott van az a jelenet, mikor rögtön a film elején az anya (Toni Collette hihetetlen erős alakítása) egy pillanatra látni véli a szoba sötétjében a halott anyját, akit épp korábban temettek el. Csak egy pillanatra látjuk mi is, amíg fel nem oltja a villanyt, és nem is ijeszt ránk semmi, ám mégis meglehetősen hátborzongató az egész jelenet.

hereditary-etsy-shop-700x300.jpg

Aztán megtörténik az a bizonyos tragédia, mely egy egész lavinát indít el és csak úgy, mint a családtagok, többé már mi sem vagyunk biztonságban. A nyomasztó hangulat felerősödik és rátelepszik a lelkünkre, az anyával  és Peterrel együtt süllyedünk a gyász és az elmebaj mezsgyéjére, ahonnét már nincs visszaút. Nem tudjuk, hogy mi álom, s mi valóság, a szimbolizmus előrébb lopakodik (a suliban emlegetett Agamemnón király tragédiája sem véletlen párhuzam), hogy aztán végképp elszabaduljon a pokol, és a végjátékban kapjunk egy baromi ütős - a The Witch befejezésére emlékeztető - lezárást, ami elég sok kérdést vet majd fel bennünk, de pont erre vannak a reddit fórumok, meg az "ending explained" cikkek.

A Hereditary túlzás nélkül az év egyik legjobb horrorfilmje. Okosan felépített, stílusos, bevált módszerekkel ijesztgetős, ám mégis egészen merész alkotás, remek színészekkel (Toni Collette-nek lécci dobjatok már valami díjat!), kibaszott nyugtalanító hangulattal és olyan lezárással, amire biztosan emlékezni fogunk még egy darabig. Ha nem azt jelenti számodra a horror, hogy a moziban a haverjaiddal együtt végigröhögjetek egy ilyen filmet és közben egymás nyakába borítsátok a kukoricát meg a kólát, akkor mindenképp tégy vele egy próbát.

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr1614197789

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.