Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Possum (2018)

Ici-pici pók ül fenn a ház falán...

2018. december 07. - -Britpopper-

mv5bngq1mgfjnmqtzgvloc00nty4ltgwzgityjcyywi2mtu4zwe5xkeyxkfqcgdeqxvynzywnzaxmjm_v1.jpg

Nem tudom ki hogy van vele, én személy szerint ki nem állhatom a pókokat. Kevés ízeltlábútól irtózom úgy igazán, de a pókszabásúak majd' minden példánya köztük van. A Possum az előzetese alapján klasszikus brit horrornak tűnt, rideg, ködös tájakkal és végtelenül lassú, az atmoszférateremtésre kiélezett történettel. A főszerepben pedig az a Sean Harris, akivel én először a Harry Brown kapcsán találkoztam (ott egy drogfüggő piti gengsztert alakított), majd pedig a Prometheusban, újabban pedig a Mission: Impossible utolsó két részében (csak zárójelben jegyezném meg, hogy amúgy az Utóhatás simán az év egyik meglepetésfilmje). Szóval a főszerepben Harris, az író-rendező pedig Matthew Holness, akinek biztos nem sokat mond a neve, de ez nem véletlen. A Rotten Tomatoes elég szép, 85%-os értékeléssel illette a filmet, szóval kíváncsi voltam, mi újat tud mutatni a Possum így év végén.

Philip antiszociális, zavarodott, minden bizonnyal szociopata személyiség aki bábmesterként kereste kenyerét, azonban valami különös ok miatt hazatér szülőházába, kezében egy jókora utazótáskával, ami egyszerre rejti legféltettebb kincsét és egyben legsötétebb rémálmainak potenciális okozóját. A lelakott, dohos házban már várja őt az öreg Maurice bácsi (Alun Armstrong undorítóan hatásos a szerepben), régi rokona, aki felnevelte őt. Philip minduntalan megpróbál megszabadulni a táskája tartalmától, azonban a felszínre törő elfojtott emlékei rendre megakadályozzák ebben. Gyerekkori szobájának padlója alá rejtve megtalálja régi képeskönyvét, melybe annak idején rajzolt és verset írt. Azonban a vers minden egyes sora valósággá kezd válni, mikor kiderül mit rejt az a bizonyos táska: Philip egyik bábját, melynek pók teste, és emberi feje van. A rettenetesen bizarr kreálmány önálló életet él Philip fejében, a sötétben megelevenedik és szerencsétlen férfi hiába löki egy víztározó mélyére vagy gyújtja fel az udvaron, a báb minduntalan visszatér gazdájához, hogy örökké kísértse.

possum.jpg

A Possum csak elsőre tűnik valami természetfelettivel vegyített testhorrornak, a rémálmok mögött ugyanis ismét elfojtott gyerekkori traumák és elmondhatatlan szörnyűségek lapulnak. A film végére minden kikristályosodik, megtudhatjuk, hogy mit szimbolizál a pók test és emberi fej, valamint választ kapunk arra is, hogy hová lett a filmben többször is megemlített eltűnt 14 éves diák. A Possum a látomásokat csak ürügyként használja, különben végig megmarad a realitás talaján, és pont ezzel - illetve a filmvégi konklúzióval - éri el, hogy a stáblista lefutása után úgy érezzük: le kell mosnunk magunkról azt a sok mocskot, amit a Possum ránk öklendezett. Sean Harris tökéletesen alakítja az őrület határára sodródó, a társadalomba beilleszkedni képtelen, gyerekkori traumákat magával cipelő kisembert, a lepusztult házban (ahol persze, hogy akad egy lezárt szoba) játszódó jelenetekben egyértelműen megidézi Henry Spencer-t a Radírfejből, de végig magabiztosan hozza a kiszámíthatatlan, labilis elmeállapotú antihőst, aki szellemként járja szülőháza folyosóit.

A Possum nem lesz klasszikus, de az év egyik legelvontabb alkotása, amiben a fal mögül egyszer csak kinéz egy póktestű, ám emberi fejjel rendelkező lény és vékony lábaival megindul felénk. A cselekmény lassú, de a másfél órás játékidőt szépen kitölti, hogy mi is megpróbáljuk kibogozni a rejtélyt. Mit szimbolizál a báb? Kik azok a fényképen Philip cigarettásdobozában? És mi köze ehhez az egészhez Maurice bácsinak? Nyugalom, mindenre választ fogunk kapni, csak épp nem biztos, hogy hallani, illetve látni szeretnénk ezeket a válaszokat. A Possum ragad a mocsoktól, szóval csak olyanok próbálkozzanak vele, akik fel vannak rá készülve, hogy lelkileg igen megviselő a film, és egyáltalán nem ad kielégítő, pozitív végkifejletet.

Értékelés: 82%

 

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr2214445918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tristee 2018.12.10. 08:36:32

"Kevés rovartól irtózom úgy igazán, de a pókszabásúak majd' minden példánya köztük van."

Közkeletű tévedés a pókszabásúakat - köztük a pókokat - a rovarok közé sorolni.
A pók, bár ízeltlábú, mégsem rovar.

Tehát a mondat helyesen: "Kevés ízeltlábútól irtózom úgy igazán, de a pókszabásúak majd' minden példánya köztük van."

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2018.12.11. 09:24:30

@Tristee: Köszönöm az észrevételt, javítottam!